A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29913/2013/2. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 340. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 5. §, 97. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 27. §, 50. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §]

DEBRECENI KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

7.K.29.913/2013/2. szám

(régi szám: 7.K.30.946/2012.)

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Batai Ügyvédi Iroda (ügyintéző Dr. Batai Zsolt ügyvéd) által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében az alulírott napon meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 486.670,- (Négyszáznyolcvanhatezer-hatszázhetven) forint perköltséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 583.900,- (Ötszáznyolcvanháromezer-kilencszáz) forint le nem rótt kereseti illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye további fellebbezésnek.

Indokolás:

A bíróság a felek nyilatkozatai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperes Igazgatósága a ... megbízólevél alapján adóellenőrzést folytatott a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányulóan.

A vizsgálat eredményeként az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban tervezési munkákból, műszaki tanácsadásból szerzett jövedelmet, megrendelői túlnyomó részt önkormányzatok voltak.

A feltárt számviteli bizonylatok és szerződések alapján a revízió azt megállapította, hogy a felperes a vállalt munkái elvégzéséhez alvállalkozóként igénybe vette a R. LLC. amerikai cég szolgáltatásait.

A felperes és a számlakibocsátó cég között írásos megállapodás jött létre, amely szerint a R. járulék ellenében vállalta lehetséges üzletfelek felkutatását, adózó tájékoztatását lehetőségekről, pályázatokról, elősegítve a felperes megrendelései számának a növekedését, folyamatos kapcsolatot tartva a felperes korábbi, jelenlegi és jövőbeli üzletfeleivel, és a felperes rendelkezésére bocsátja személyes kapcsolatrendszerét és szakmai tudását. A revízió részére átadott számlákat minden esetben számlázó programmal állította ki a számlakibocsátó alvállalkozó és üzletviteli tanácsadást tüntetett fel gazdasági eseményként.

Fenti tartalmú és formátumú számlákat 39.780.130,- Ft ellenértékről bocsátott ki a R. LLC. a felperes részére.

Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés során a gazdasági események megtörténtének megállapítása céljából megnyilatkoztatta a felperes üzleti partnereit, a felperes korábbi és jelenlegi ügyvezetőjét, továbbá a munkatársakat és megvizsgálta a felperes tevékenységét, valamint azt, hogy a számlakibocsátó képes volt-e a szerződés szerinti tevékenység ellátására, végül azt is, hogy a felperes szakmai hátterének ismeretében a szerződés szerinti üzletszerzés, tanácsadás, életszerű, indokolt volt-e.

Vizsgálta továbbá azt is, hogy a felperes mely megrendeléseinél működött közre üzletszerzőként, kapcsolattartóként vagy tanácsadóként a számlakibocsátó, miként történt a számlák ellenértékének a kifizetése és bizonyítható módon megérkezett-e az ellenérték a számlakibocsátóhoz.

Vizsgálta továbbá az adóhatóság azt is, hogy milyen kapcsolat volt ténylegesen a felperes és a számlakibocsátó gazdasági társaság között, miként történt a kapcsolattartás a cégek között.

A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ügyvezetője a vizsgált időszakban M.A. volt, aki 2009. június 02-ig töltötte be a tisztséget, ezen időpont után B.Cs. járt el a felperes ügyvezetőjeként. 2009. június 08-tól december 31-ig a R. LLC. meghatalmazottjaként M.A. járt el, közben a felperes gazdasági társaságban a beltagi jogviszonyát megszüntette.

A vizsgálat eredményeként hozta meg az elsőfokú adóhatóság a ... sorszámú határozatát, és a felperes terhére százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 2.979.000,- Ft adókülönbözetet, társasvállalkozások különadój a adónemben 389.000,- Ft adókülönbözetet, társasági adónemben 6.365.000,- Ft adókülönbözetet, összesen 9.733.000,- Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg.

A fentiek mellett a vizsgált időszakban a felperes házipénztárából M.A. beltag részére kifizetett 27.076.730,- Ft tekintetében azt állapította meg, hogy ez M.A. jövedelme volt és ezért a felperest ezen összeg után személyi jövedelemadó előleg levonási kötelezettség is terhelte és ezen a címen 9.747.623,- Ft adóhiányt állapított meg, a teljes 19.480.623,- Ft adóhiány után 9.740.000,- Ft adóbírságot és 4.685.000,- Ft késedelmi pótlékot is előírt.

A határozat indokolásában az elsőfokú adóhatóság arra hivatkozott, hogy a felperes által a R. LLC-től befogadott számlák adólevonási jog gyakorlására nem alkalmasak, mert a számlákban rögzített gazdasági esemény a valóságban nem történt meg. Alátámasztja ezt az, hogy a R. LLC. magyarországi kapcsolatokkal, gazdasági potenciállal, alkalmazottakkal, a gazdasági esemény megvalósításához szükséges körülményekkel nem rendelkezett, a felperes pedig semmilyen formában nem szorult rá arra, hogy alvállalkozót a gazdasági tevékenységéhez igénybe vegyen. Mindebből következően a R. LLC. által kiállított számlák nem minősülnek hitelt érdemlő bizonylatnak, ezáltal azok alapján a felperes gazdálkodása körében felmerült igénybe vett szolgáltatás címén ráfordítás sem számolható el. A hiteltelen számlák alapján elszámolt rendkívüli ráfordítások nem a felperes érdekében merültek fel, ezért az elsőfokú adóhatóság a felperes adózás előtti eredményét 39.780.000,- Ft-tal megnövelte.

Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint M.A. nem tudta azt hitelt érdemlően igazolni, hogy a pénztárból felvett 27.076.730,- Ft a R. LLC-hez került, ezen cég részére azt megfizették, ezért ezen összeget mint M.A. jövedelmét vették számításba, amely után a felperes nem tett eleget személyi jövedelemadó előleg levonási kötelezettségének.

A felperes nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el a számlák befogadása során, ezért az általános mértékű adóbírság megfizetésére is köteles.

Az elsőfokú hatóság határozatával szemben a felperes jogi képviselője útján fellebbezéssel élt, amelyben arra hivatkozott, hogy a számlák befogadása és a gazdasági események ellenőrzése kapcsán a felperes ügyvezetője a tőle elvárható körültekintéssel járt el a számlakibocsátó a megkötött ügylet során, amelyet alátámaszt az is, hogy a szerződések magyar és angol nyelven készültek.

A felperes szerint írásszakértő által is bizonyítottan a képviseletre jogosult személy írta alá a R. LLC. részéről a szerződést, jóllehet a szerződést nem egymás jelenlétében és nem egyidejűleg írták alá. Tekintettel arra, hogy M.A. meghatalmazásán az írásszakértő által is alátámasztott módon ugyanazon kéztől származó aláírás található mint az együttműködési megállapodáson, ezért a felperes szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy M.A. jogszerűen képviselte a számlakibocsátót.