11/1998. (IV. 8.) AB határozat
a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény alkotményellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt előterjesztett indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének 1. b) pontja alkotmányellenes, ezért az abban foglalt rendelkezést e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését sérti - és a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 340. § (1) bekezdését hagyja figyelmen kívül - az a rendelkezés, amely szerint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 3. számú mellékletének 1. b) pontja kizárja a vállalkozási, a bevételszerző tevékenység érdekében felmerülő költségek közül a közlekedés rendjéről szóló törvény szabályai szerint 1998. január 1-je után kötelező, a gépkocsikba beszerelendő mobil telefonok kihangosító berendezésének költségeit, úgyszintén a Casco biztosításhoz megkívánt autóriasztó berendezés költségeit és a téli időszakban kötelező hólánc költségeit is. Ilyen jellegű költségeket ui. csak akkor ismeri el a Tao tv. kiemelt rendelkezése, ha a tartozék, a kiegészítő, a személygépkocsi eredeti beszerzési árában szereplő felszerelés cseréjét szolgálja. Ezzel a szabályozással - véli az indítványozó - a Tao tv. a korábban vásárolt vagy olcsóbb értékű gépkocsi tulajdonosoknál esélyegyenlőtlenséget hoz létre, és a jogalkotó nem gondoskodik ennek kiegyenlítéséről.
Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmánybíróságnak az adóztatással kapcsolatban következetes elvi álláspontja az, hogy az államnak az Alkotmányból levezethető jogosítványa van arra, hogy a közfeladatok ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet adók (közterhek) megállapításával és beszedésével biztosítsa. A jogalkotónak van tehát széles körű jogosítványa arra, hogy meghatározza az egyes adónemeket, azok elemeit. Így többek között azt is, hogy jövedelmek, vagyontárgyak és vagyoni jogok adóztatásánál mit von adóalapba, illetőleg mit ismer el az adóalapot csökkentő tényezőnek.
Éppen ezért az adóalanynak nem minden kiadása minősül adójogi szempontból költségnek, csupán az, amelyet az adott adótörvény ilyennek ismer el. A költségek közül is a Tao tv. az adóalap meghatározásánál csökkentő tényezőként csupán néhányat vesz figyelembe, másokat pedig nem.
Mindezeket a jogalkotó gazdasági és politikai szempontok mérlegelése alapján választja ki, határozza meg. Ez adópolitika, amellyel kapcsolatos mérlegelés és döntés jogalkotói hatáskör. A kiválasztás szempontjait, célját, gazdaságosságát, megfelelőségét éppen ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálja. Nem vizsgálhatja, mert erre hatásköre nincs. Vizsgálata csak arra terjed ki, hogy a megalkotott rendelkezés sért-e valamely alkotmányos rendelkezést vagy jogot.
Az adóalap megállapításánál Tao tv. 8. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: "az adózás előtti eredményt növeli: (...) d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra, ..."
A Tao tv. 3. számú melléklete a "Jellemzően előforduló, nem a vállalkozás érdekében felmerülő költségek, "ráfordítások" címet viseli. E melléklet 1. b) alpontja szerint a Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában - kivéve, ha az a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni juttatásnak minősül - nem számít vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak különösen:
(...)
b) a személygépkocsihoz kiegészítésként (külön számlával) beszerzett tartozék, kiegészítő értéke és ezek beszerelési, javítási költsége, kivéve, ha a tartozék, a kiegészítő a személygépkocsi eredeti beszerzési árában szereplő felszerelés cseréjét szolgálja;"
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nyilvánvaló ellentét van egyfelől a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja, másfelől pedig a törvény mellékletének idézett rendelkezése között. Az ugyanis, hogy valamely költség "a vállalkozási tevékenység érdekében felmerültnek", illetőleg "a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel összefüggésben állónak" minősül-e, olyan ténykérdés, amely semmiféle összefüggésben nem áll azzal: az a tárgy, amelynek beszerzésére a költséget kiadták, polgári jog értelemben tartozóknak tekintendő-e vagy sem.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a testület általában nem bocsátkozik az azonos szintű jogszabályok rendelkezései közötti vagy ugyanazon jogszabály különböző rendelkezései közötti ellentét feloldásába. Kivétel ez alól, ha az említett ellentét az Alkotmány valamely rendelkezését - így pl. 2. §-ának (1) bekezdését vagy 70/A. §-ának (1) bekezdését - sérti.
A jelen ügyben olyan alkotmányjogi probléma merült fel, amely nem áll értékelhető összefüggésben az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezéssel, az Alkotmány 70/A. §-ának (3) bekezdésével. Annál inkább kimutatható az összefüggés a hivatkozott § (1) bekezdésével. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében elvi jelentőséggel mutatott rá: "A diszkrimináció tilalma sem abszolút jellegű. A megkülönböztetés akkor tiltott, ha a jog nem azonos tekintettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok nem azonos mértékű figyelembevételével határozza meg a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait." (182/B/1992. AB határozat, ABH 1992. 588, 590.)
Az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel teljes mértékben összhangban állónak tekinti azt a korlátozást, hogy a jogalkotó csak azt a költséget minősíti az adóalapot csökkentőnek, amely a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel összefüggésben áll.
Nem képezi vita tárgyát, hogy például a mobil telefon használata ilyennek minősül. A vállalkozó bevételei ugyanis nem csekély mértékben függenek attól, hogy nap közben minél hosszabb időn át - a gépkocsiban töltött időt is ideértve - elérhető legyen üzletfelei számára.
A megsemmisített rendelkezés azonban teljes mértékben elszakadt a jogi szabályozás tulajdonképpeni céljától, s a szóban forgó költségnek a vállalkozási tevékenységhez való viszonya vizsgálata helyett egy formális szempontot: az egy számla vagy két számla vizsgálatát tette meg különbségtételi alappá. Ennek folytán az, aki új gépkocsit vásárol, az előzetes megrendeléskor tetszése szerint extra tartozékokat szereltethet be a járműbe a rádiósmagnótól a hangfalakon át a fényvisszaverő ablakokig terjedő skálán: ezeknek a tartozékoknak a vállalkozási tevékenységgel való kapcsolatát nem vizsgálja az adóhatóság, mivel az autószalon egy számlát állít ki a gépkocsi áráról. Ha azonban a vállalkozó akár új, akár használt gépkocsit vásárol, s abba utólag szereltet be olyan tartozékot, amely kifejezetten a bevételszerző tevékenységet szolgálja, az ezzel kapcsolatos költség nem adóalapot csökkentő tényező, mivel a költség felmerülését külön számla igazolja. Különösen visszatetsző az említett önkényes különbségtétel olyan esetekben, ha valamely tartozéknak a gépkocsiba való beszerelése kifejezetten amiatt vált szükségessé, mert megváltozott a jogi szabályozás, s a korábban nem feltétlenül szükséges tartozék ennek folytán nélkülözhetetlenné vált (pl. a mobil telefonhoz szükséges kihangosító).
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: a sérelmezett rendelkezés kimeríti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkriminációs tilalom lényegével kapcsolatban a 182/B/1992. AB határozatban (ABH 1992. 588, 590.) meghatározott feltételeket, ezért az említett rendelkezést megsemmisítette.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 128/B/1998.