A Pécsi Ítélőtábla Bf.16/2011/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 87. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 155. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Krémer László, Tóth Sándor, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék B.30/2010/26., *Pécsi Ítélőtábla Bf.16/2011/7.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.16/2011/7. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2011. évi március hó 25. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 7.B.30/2010/26. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- a vádlott cselekményét egységesen a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés f) és i) pontjai szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősíti;

- a vádlott büntetését - a halmazati jellegre utalás mellőzésével - 4 (négy) év börtönre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra enyhíti;

- a szülői felügyeleti jogot helyesen a 2000. február 10-én született sértett1 és a helyesen 2002. március 19-én született sértett2 vonatkozásában tekinti megszüntetettnek;

- a bűnjelként lefoglalt és a M......i Rendőrkapitányságon 02030/50.5922/2009. szám alatt nyilvántartott megégett tárgyak - szemüvegkeret, fém mobiltelefon alkatrész, fémpánt, 20 forintos érme, karóra hátlap, Nivea doboz, 2 db spirálrugó, 1 db papírdarab, 1 db szemüvegtok - megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

A másodfokú eljárásban felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, míg a vádlott és védője a cselekmény téves minősítése miatt, továbbá enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított formában tartotta fenn. Azzal, hogy a gyk.sértett1 sérelmére elkövetett cselekmény egységes értékelésére, annak a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és i) pontjai szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletekénti minősítésére, ezzel egyidejűleg pedig 1 rb. a Btk.195.§ (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettének a mellőzésére tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdése a) pontjára - az iratok tartalma, továbbá ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki:

- A vádlott 2009. augusztus 9-én 6 és 7 óra között kelt fel, ezen a napon az édesapja 7 óra 30 perc körül ment el dolgozni.

Ezután - pontosan meg nem állapítható időpontban - határozta el, hogy öngyilkosságot követ el és a gyermekeit megöli.

A cselekmény végrehajtására 10 óra és 10 óra 45 perc között került sor, a rendőrség értesítése ezt követően 10 óra 58 perckor, a helyszíni szemle megkezdése 11 óra 22 perckor történt meg (nyomozati iratok 33. és 37. oldal).

- A vádlott az önakasztásra felhasználni kívánt zsinórt a földút közelében elhelyezkedő juharfa 325 cm magas oldalágán rögzítette, a törzstől 220 cm távolságban (nyomozati iratok 41. oldal).

Az ekként kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

------------------------

Az ügy eljárásjogi sajátossága a rendelkezésre álló és felhasználható adatok szűk körében foglalható össze, így abban, hogy a történeti események felderítésekor mindössze a vádlott különböző időpontokban tett, sok tekintetben ellentmondásos vallomásaira, a helyszíni szemlén talált nyomokra, az események idején a munkahelyén tartózkodó tanú1, illetve közelben dolgozó, tereprendezést végző tanú2 és tanú3 előadásaira, valamint az orvosszakértői vélemények ténymegállapításaira lehetett támaszkodni. Több esetben olyan bizonyítékokra, amelyek sokkal inkább az előzményekre, vagy a vádlott és a helyszínen váratlanul megjelenő édesanyja közötti hangos szóváltásra, illetve az erdősávban hátrahagyott tárgyakra vonatkoztak, kevésbé a fontos történésekre, így arra, hogy a vádlott és a gyermekei között pontosan mi játszódott le.

E helyzet kialakulásában, az ügy tisztázását elősegítő releváns bizonyítékok szűkebbé válásában döntő szerepet játszott az, hogy tanú4, a vádlott édesanyja - figyelemmel a Be.82.§ (1) bekezdés a) pontjára - a vallomástételt megtagadta, illetve tanú5 törvényes képviselő, a Be.86.§ (2) bekezdésében írt jogával élve, nem járult hozzá a gyermekkorú sértettek kihallgatásához.

Az ismertetett körülmények között fokozott körültekintéssel kellett a vádlott következetlen, helyenként hiányos, a történések egyes részleteit elhallgatni igyekvő vallomásait megvizsgálni, leginkább abból a szempontból, hogy az abban előadottakat más bizonyítékok mennyiben támasztották alá.

A helyszínen, 70×50 cm nagyságú területen hamu maradt hátra, amelyben a szemlebizottság megégett papírlapokat és személyes használati tárgyakat talált. Összhangban azzal a vádlotti elbeszéléssel, mely szerint a saját és a gyermekei hivatalos okmányait, közvetlenül a megérkezésük után, elégette. Szándékának komolyságára utalt a közeli juharfa oldalsó ágára hurkolt zsinór, döntően azzal, hogy alkalmasnak mutatkozott egy átlagos testsúlyú felnőtt önakasztására.