A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37984/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §, 21. §, 22. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.34103/2009/8., *Kúria Kfv.37984/2010/4.*

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Dr. Varga Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Egyenlő Bánásmód Hatóság alperes ellen egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2010. június 7-én kelt 8.K.34.103/2009/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8.K.34.103/2009/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.125 (ezeregyszázhuszonöt) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az alperesi beavatkozó 2008. március 26. napján az alpereshez benyújtott kérelmében azt sérelmezte, hogy a felperes megsértette vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét azáltal, hogy a női nemhez tartozása miatt alacsonyabb jövedelmet kapott az ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott férfi kollégáinál, amelynek következtében a jutalmazás során is hátrányt szenvedett.

Az alperes bizonyítási eljárás lefolytatása, munkaügyi szakértői vélemény beszerzését követően a 2009. augusztus 19. napján kelt EBH/106/20/2009. számú határozatában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8.§ a) pontja, 10.§ (3) bekezdése, 21.§ f) pontja, 22.§ (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a beavatkozót jelentősen alacsonyabb munkabér ellenében foglalkoztatta, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő, egyenlő értékű munkát végző férfi alkalmazottakat. Megállapította továbbá, hogy a felperes nem alkalmazott megtorlást, amikor a beavatkozó munkaviszonyát az eljárás folyamán rendes felmondással megszüntette. Megtiltotta ugyanakkor a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának hat hónapra történő nyilvánosságra hozatalát az alperes valamint a felperes honlapján, egyidejűleg a felperest 500.000 forint összegű bírság megfizetésére kötelezte az Ebktv. 16.§ (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján.

Határozata indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét megsértette. A beavatkozó és kollégái a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 142/A.§ (2) bekezdésében felsorolt legtöbb szempont alapján egyenértékű munkát végeztek, a beavatkozó rendelkezésére álló tapasztalattal is elvégezhető volt a kollégái által végzett munka, ezért nem volt indokolt a bérezésben ilyen fokú különbség tétele. A beavatkozó munkaviszonyának megszüntetése tekintetében jogsértést nem állapított meg, a munkaviszony megszüntetése nem volt megtorló intézkedés.

A felperes keresetében a jogsértés megállapítása, a tiltás, a közzététel, a bírság tekintetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárására kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében az Ebktv. 5.§ d) pontját, 8.§ a) pontját, 19.§ (1)-(2) bekezdéseit, 21.§ f) pontját, 22.§ (1) bekezdés a) pontját idézve a feltárt tényállás és a bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jogsértés megállapítására jogszerűen került sor. A felperesi szervezetben a logisztikai egységen belül működik a beszerzési szervezeti egység három munkatárssal. A munkatársak - a szakvélemény szerint - megközelítőleg azonos munkateljesítményt nyújtottak. Mindhárom dolgozó munkakörében szerepelt a műszaki, gazdasági normák és tervfeladatok alapján a beszerzések tervezése, ütemezése, a beszerzéssel kapcsolatos szerződéskötések, megrendelések időbeni biztosítása, továbbá a beavatkozó esetében ez kiegészült a vámügyintézéssel és a hulladékgazdálkodással. A beszerzői munkakör nem igényelt felsőfokú végzettséget, sem középfokú nyelvtudást, bár kétségkívül előnyt jelentett. A dolgozók között a helyettesítés működött. A felperes által rendelkezésre bocsátott C2-22-6. számú szabályzat szerint mindhárom munkavállaló név szerint, külön-külön teljesen azonos aláírási jogosultsággal, felelősséggel rendelkezett. A beszerzési igényeket a technológiai részleg döntötte el, ezért a férfi munkavállalók műszaki végzettsége nem volt bérkülönbséget igazoló értékmérő, a férfi munkavállalóknak sem volt a műszaki végzettségük ellenére önálló döntési jogkörük a beszerzés terén, nem hoztak műszaki döntéseket. Az elsőfokú bíróság az alperesi állásponttal egyezően hangsúlyozta, hogy a munkavégzés anyagi elismerése tekintetében olyan jelentős mértékű eltérés volt kimutatható a beavatkozó és a két férfi munkatársa között a beavatkozó hátrányára, amelyet sem a férfi alkalmazottak műszaki végzettsége, sem a nyelvtudásbeli különbség nem igazolt. Nem vitatta az elsőfokú bíróság, hogy a beavatkozó és a vele összehasonlítható helyzetben lévő két férfi munkavállaló között a szakképzettség és a tapasztalat szempontjából volt különbség, ez azonban nem volt olyan mértékű, mely indokolta a kialakult béraránytalanságot.