A Debreceni Törvényszék K.30579/2010/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 389. §, 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 50. §, 52. §]

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

9.K.30.579/2010/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a Dr. Huszti György ügyvéd által képviselt felperesnek - jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi iparűzési adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a alperes jogelődje az ... Regionális Államigazgatási Hivatal 2009. szeptember 28-án kelt, ... számú határozatát - ... Önkormányzat Jegyzője 2009. június 5-én kelt, ... számú elsőfokú határozatára is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 192.300. (Százkilencvenkettőezer-háromszáz.- 113.840. Ft. + 28.460. Ft. + 50.000. Ft.) Ft. perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A bíróság a felek előadása, a csatolt iratok, a ... Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság 2010. augusztus 26-án kelt, ... számú végzésében foglalt útmutatás, valamint a ... számú, jelen bíróság előtt folyamatban volt eljárásának iratai alapján a következő tényállást állapította meg:

Az adóhatóság 2004., 2005., valamint 2006. évekre vonatkozóan a felperesnél helyi iparűzési adó adónemre vonatkozó adóbevallásainak utólagos ellenőrzését végezte. A vizsgált adóévekben a felperes fő tevékenysége őrző-védő szolgáltatás volt, bevétele is e tevékenységéből származott.

A felperes 11 megrendelővel kötött részben az objektum őrzésére, részben takarításra szerződést, melyet egy kivétellel megbízási szerződésnek nevezett. A kivételt képező szerződés vállalkozási szerződés volt. A felperes a megrendelői szerződések alapján az abban vállalt feladatok ellátására nagyobb részt egyéni vállalkozókkal, kisebb részt cégekkel különböző elnevezésű további megállapodásokat kötött. A megállapodásokat alvállalkozói, megbízási, vagy vagyonvédelmi megbízási szerződésnek nevezték. A felperes felé kibocsátott számlák nagyrészt őrző-védő tevékenységet, kisebb részt diszpécseri szolgálat ellátását, valamint tűzvédelmi oktatás tartását tartalmazták. A felperes megbízói felé kibocsátott számláin az szerepel, hogy a szerződés szerinti őrzés-védelemről került kiállításra, és közvetített szolgáltatást tartalmaz.

A felperes nettó árbevételét az alvállalkozói teljesítésekhez kapcsolódó ráfordítással csökkentette.

Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes a közvetített szolgáltatások értékével adóalapját nem csökkenthette, ezért terhére a vizsgált évekre összesen 2.217.500. Ft. adóhiányt állapított meg, valamint adóbírságot szabott ki.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd - az ... Regionális Államigazgatási Hivatal - 2009. szeptember 28-án kelt, ... számú határozatával a felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során az elsőfokú határozat helybenhagyásáról rendelkezett.

A határozat indokolása idézi a Helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 39. § (1) bekezdését, mely szerint állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg a végzett szolgáltatás nettó árbevétele - csökkentve az eladott áru beszerzési értékével, és a közvetített szolgáltatások értékével - valamint 2000. évtől az anyagköltséggel.

A másodfokú közigazgatási határozat indokolása idézi a Htv. 50. § 40. pontjának közvetített szolgáltatás értéke meghatározására vonatkozó definícióját.

Az indokolás szerint a Htv. 52. § 40. pontja közvetített szolgáltatás körében előírt hármas feltételrendszeréből már az első sem valósult meg, a szerződésekből a közvetítés lehetősége nem tűnik ki - hiszen a közreműködő igénybevételéhez való hozzájárulás nem megfelelője a saját teljesítménytől független elkülöníthető szolgáltatásnyújtás közvetítésének a lehetőségével. Az indokolás szerint az a feltétel sem valósult meg, hogy a közvetítés változatlan formában történt meg.

A másodfokú határozat indokolása a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés fogalmát értékeli, és megállapítja, hogy a vállalkozási szerződés is akkor jön létre, amennyiben a felek a lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben megállapodnak. Lényeges tartalomként nevezi a szolgáltatás tárgya mennyiségi és minőségi meghatározását, vállalkozói díj összegét és teljesítési határidőt. Az indokolás szerint a szerződések nem tekinthetők a Ptk. szerinti vállalkozási szerződéseknek - közvetített szolgáltatás és azon belül az alvállalkozói teljesítés tartalmi és formai követelményrendszerét a viszonyrendszerek nem teljesítették, ezért a másodfokon eljáró szerv az elsőfokú határozatban foglalt döntést helyesnek vélvén megállapította, hogy az nem sértett jogszabályt.

A felperes ezen másodfokú döntéssel szemben bíróság felülvizsgálati eljárást kezdeményezett.

A ... szám alatt folyamatban lévő ügyben előterjesztett kereseti kérelmében az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezését kérte előadván, hogy a felperes által kötött szerződések tartalmuk szerint vállalkozási szerződésnek minősültek, ezért a Helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 40. pont értelmező rendelkezéseinek II. fordulata alapján, mint alvállalkozói teljesítések, a szolgáltatás nettó árbevételéből levonhatók voltak.

A ... Megyei Bíróság 2010. február 15-én kelt, ... számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megyei bíróság ítélete indokolása számba veszi valamennyi, az ügyben vizsgálat tárgyát képező szerződést, és azt jogilag értékeli. Az ítélet indokolása szerint a megrendelő felperesi adózó és alvállalkozó hármas viszonyrendszerében létrejött szerződéseket bár nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell minősíteni, nem hagyható azonban figyelmen kívül a szerződő felek azon magatartása, miszerint a közöttük létrejött jogviszonyt gondossági kötelemként megbízási szerződésként minősítették.

A megyei bíróság ítélete indokolása szerint a szerződés lényeges elemeinek vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy az őrző-védelmi tevékenység ellátása alapvetően helytállási kötelezettség, amely tipikusan a megbízási szerződés keretei között végzendő. A megbízási szerződés esetében pedig a Htv. 52. § 40. pont II. fordulata szerinti árbevétel csökkentés eleve kizárt.

A megyei bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy a felperes helyi iparűzési adófizetése kötelezettsége megállapítása során a felperesi adózó döntheti el, hogy a Htv. 52. § 40. pontja I., vagy II. fordulata szerint csökkenti-e nettó árbevételét - ehhez képest a felperes a II. fordulat szerinti változatot választotta. Az indokolás megállapította, hogy különös jelentősége van ebből a szempontból annak, hogy miként értékeljük a megrendelő-adózó-alvállalkozó hármas viszonyrendszerben létrejött szerződéseket.