1100/1996. (X. 2.) Korm. határozat

a közigazgatás reformjáról

1. A Kormány

a) megtárgyalta és a további munka alapjául elfogadta az e határozat mellékletében foglalt fő reformirányokat és a közigazgatás reformjának részletes programját;

b)[1]

2-4.[2]

Melléklet az 1100/1996. (X. 2.) Korm. határozathoz

A közigazgatás reformjának fő irányai

I. A közigazgatási feladatok és tevékenység átalakítása

1. A közigazgatást érintő jogszabályok közül a felesleges, túl bonyolult szabályok felszámolása, illetve egyszerűsítése csökkentse az állam terheit és növelje az állampolgárok, vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek cselekvési szabadságát, a joganyag megtisztítása pedig segítse elő a jogrendszer jobb átláthatóságát. Jelentősen javítani kell a közigazgatási szervek jogszabály-előkészítő tevékenységét.

2. Csökkenteni kell az ügyfelek különböző tevékenységéhez előzetesen szükséges hatósági engedélyek számát, korszerűsítésre szorul a hatósági nyilvántartások és okmányok jelenlegi rendszere. A hatósági ellenőrzési módszerek javításával, az ellenőrzések összehangoltabb új rendszerének a kialakításával, valamint a szigorúbb szankciók és jogkövetkezmények bevezetésével hatékonyabban szükséges fellépni a jogsértő személyekkel, szervezetekkel szemben. Az államigazgatási hatósági eljárás szabályainak komplex felülvizsgálata során javaslatokat szükséges kidolgozni többek között az államigazgatási szervek jogszerűtlen mulasztásainak az ügyfelek szempontjából kedvezőbb orvoslási módjára, a túl sok jogorvoslati fokozat egyszerűsítésére, illetve, ahol indokolatlanul hiányzik, ott a közigazgatási fellebbezés, valamint közigazgatási ügyekben a bíróság előtti megtámadás lehetőségeinek megteremtésére. Jelentős javításra szorul az első fokú ügyintézés színvonala és az ügyfeleket szolgáló minősége.

3. A közigazgatási szervezetrendszerben oldani kell a túl merev hierarchiát, a vezető-irányító munka továbbfejlesztése segítse elő a beosztottak, illetve az alárendelt szervek önállóságának és felelősségének növekedését. Váljon szervezettebbé, az átlagtól lemaradók esetében pedig rendszeresebbé és segítő jellegűvé az értékelő-ellenőrző tevékenység. A közigazgatásban is minél szélesebb körben alkalmazni kell a teljesítménymérő és a hatékonyságot értékelő új módszereket, a nagyobb közigazgatási szervek átvilágítását elősegítő megoldásokat. A közigazgatás által irányított költségvetési intézmények közszolgáltatásaira vonatkozó szabályok és megállapodások hivatali előkészítése során a szakmai szempontok mellett vegyék jobban figyelembe a közszolgáltatást használó (a közjavakat fogyasztó) állampolgárok és szervezetek szempontjait is.

4. A közigazgatási tevékenység erre alkalmas területein ösztönözni kell a megállapodások, szerződések, ajánlások, támogatások útján megvalósuló feladatmegoldás elterjedését. A mellérendeltségi kapcsolatokra jellemző ezen módszerek indokolt esetben felhasználhatók az irányítási és hatósági tevékenységben is, ehhez meg kell teremteni a szükséges jogi feltételeket.

5. A központi és a helyi közigazgatás informatikai rendszereinek továbbfejlesztése a korszerű információs technológiák által nyújtott lehetőségek jobb kihasználásán, a kiszolgált szervek, és az állampolgárok valós igényeinek figyelembevételén alapuljon. Össze kell hangolni a helyi önkormányzatok és az állam által működtetett információs rendszereket. A központi szervek a kibővítendő kormányzati számítógépes levelező rendszer segítségével bővítsék információs kapcsolataikat a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalokkal. A megyei közigazgatási hivatalok és a kistérségi informatikai központok között hálózatot (gép-gép közvetlen kapcsolatot) kell kiépíteni, ezen szint alatt pedig adatlemezeken, faxon, telefonon biztosítandó a község és a kistérségi központ közötti összeköttetés. További jogalkotó munkával és szervezési intézkedésekkel megfelelő módon elő kell segíteni az információs szabadság érvényesülését, a közérdekű adatok nyilvánosságát és az azokhoz való hozzáférhetőséget, valamint a személyes adatok védelmét.

II. A kormányzás és a központi államigazgatás megújítása

6. A Kormány testületi működését, kollektív jellegét meg kell erősíteni. A Kormánynak mint testületnek növelnie kell a szerepét mind a kormányzás, mind a végrehajtás (ezen belül az államigazgatás központi irányítása) területén. A Kormány - ahol erre mód van - törvénykezdeményezés helyett jobban használja ki saját jogalkotási lehetőségeit, az összkormányzati szempontok jobb érvényesítése érdekében pedig erőteljesebben hangolja össze és irányítsa a miniszterek végrehajtó tevékenységét.

7. A testületi típusú kormányzati rendszerben a miniszterelnök Alkotmányban rögzített alapvető funkciójának gyakorlása érdekében, a Kormány döntéseinek megfelelő előkészítése során a miniszterelnök ösztönöz, konszenzust ajánl, álláspontokat integrál, a végrehajtásban pedig erőteljes koordináló és ellenőrző szerepkört kell hogy betöltsön. A kormányülés vezetéséhez, az ülésen a végső döntések kialakításához a miniszterelnöknek erősebb eljárási jogokat indokolt biztosítani. A miniszterelnöknek a fentieken túl törvény és kormányrendelet szűkebb körben megállapíthat néhány olyan államigazgatási feladat- és hatáskört is, amit nem célszerű miniszter feladat- és hatáskörébe utalni.

8. Kis létszámú Kormány esetében kevés kormánybizottság működjön, a bizottságok számát nem célszerű jelentősen növelni. A kormánybizottságokká átalakítandó jelenlegi kabinetek többségét a miniszterelnök vezesse, akit esetenként helyettese vagy a főfelelős miniszter helyettesít. A tárcaközi bizottságok és különféle tanácsok számát a "bizottságosdi" elkerülése érdekében tovább kell csökkenteni. Nem indokolt sok kormánybiztost, kormánymegbízottat kinevezni. A Kormány munkáját segítő közigazgatási államtitkári értekezlet kormányülés előtti végső szakmai szűrő szerepét fokozatosan célszerű kiegészíteni a közigazgatási, szakmai problémák előzetes megbeszélésével, a Kormány és az Országgyűlés döntéseinek végrehajtásából, a végrehajtás ellenőrzéséből adódó közigazgatási kérdések megtárgyalásával. Az értekezlet nem helyettesítheti a minisztériumi apparátusok közötti előzetes egyeztetést.

9. A minisztert illetik meg a szabályozási és az egyedi irányítási hatáskörök, ez utóbbiak egy részének gyakorlását beosztottaira átruházhatja. A miniszternek elsősorban összkormányzati szempontokat kell képviselnie, és ezt nem sértve jelenítse meg az ágazat szempontjait is. A miniszternek csak kivételesen indokolt esetben legyenek egyedi hatósági hatáskörei, ezeket a jogosítványokat a jogszabályok fő szabályként a minisztériumnak alárendelt központi hivatalokhoz, illetve a minisztérium belső szervezeti egységéhez telepítsék.

10. A minisztériumok vezetésében a politikusok meghatározó szerepének és a politikasemleges közigazgatási vezetők stabilitásának érdekében jobban szét kell választani a politikusi és adminisztratív vezetői szerepköröket. Meg kell erősíteni a minisztériumok politikai vezetői oldalát, és ugyanakkor fokozatosan csökkenteni kell a túl sok adminisztratív vezetői állást. A miniszter politikai kabinetjének tagjait határozott időre célszerű kinevezni, így a miniszterek változása esetén végkielégítés nélkül felmenthetők.

11. Meg kell szüntetni a Kormány irányítása és a kijelölt miniszter által csak felügyelt országos hatáskörű szerv típusát. Minden központi hivatal a Kormány valamelyik tagjának irányítása alá tartozzon, vagy valamely minisztérium belső szervezeti egységeként működjön. A központi hivatalok jelenlegi stratégiai és ágazatpolitikai funkcióit az irányító minisztérium lássa el. A Miniszterelnöki Hivatalt tárca nélküli miniszter vezesse. Szervezeti összevonásokkal, valamint más módokon egyszerűsítendő a Miniszterelnöki Hivatal belső struktúrája, és továbbfejlesztendő a Kormány, valamint a miniszterelnök tevékenységéhez kapcsolódó előkészítő-végrehajtó szerepe.

III. A helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztése és a közös körjegyzőség, a társulási folyamat ösztönzése

12. A kisebb méretű községi önkormányzatok társulásaikkal a jelenlegihez képest hatékonyabban és költségtakarékos módon oldják meg közfeladataikat. Az önkéntes társulási folyamatot nagyobb jogi-gazdasági-szervezési és módszertani támogatásban indokolt részesíteni. Emellett - az alkotmányozási folyamat eredményével összefüggésben - megvizsgálandó: miként rendelhető el a körjegyzőség kötelező megalakítása minden 1000 főnél kisebb községekben; hosszabb távon mely kivételes esetekben alakítható kötelező társulás. Kiemelten kell ösztönözni a több helyi önkormányzatot átfogó kistérségi önkéntes társulásokat. A területfejlesztési célú társulásokon túl célszerű rendszeresen polgármesteri koordinációs értekezleteket tartani.

13. Jobban érvényt kell szerezni annak a törvényi lehetőségnek, hogy a helyi önkormányzatok méretéből, teljesítőképességéből, a közfeladat természetéből adódóan a kötelező önkormányzati feladatok eltérőek lehetnek. Ki kell dolgozni azokat az ágazati elképzeléseket, amelyek hosszabb távra egyértelművé teszik a megyei önkormányzatok kötelezően ellátandó feladat- és hatásköreit. Vizsgálandó, hogy a központosított állami feladatok közül melyek decentralizálhatóak a megyei önkormányzathoz és szerveihez. A megyei önkormányzat csak olyan új feladatkört kapjon, amelynek ellátására települési önkormányzat célszerűen nem volt kötelezhető; a megye nem juthat újraelosztó szerephez; a települési önkormányzat nem kerülhet a megyei önkormányzattal szervezeti-személyzeti-egyedi utasításos alárendeltségbe. Ösztönözni kell a megyék szabad társulásait, hosszabb távon a nagyobb méretű megye, illetve a megyék társulásai töltsék be a regionális funkciókat.

14. A hatásköri alapjogok mindegyikére nézve ki kell terjeszteni azt a szabályt, hogy ezek a jogok a törvények keretei (feltételei és korlátai) között illetik meg a helyi önkormányzatokat. E garanciális jellegű alapvető jogokat a jelenlegihez képest pontosabban és részletesebben indokolt szabályozni. Az ágazati törvényekben egyértelműbben szükséges elhatárolni a kötelező, illetve a szabadon vállalható önkormányzati feladat- és hatásköröket. Az elhatárolás során szűkítendő a kötelező és növelhető a szabadon vállalható feladatkör.

15. Az állami támogatási rendszer átalakításával növelni kell az önkormányzat szabadon felhasználható helyi bevételeinek az arányát. Az állami támogatási rendszer csökkentse az önkormányzatok közötti különbségeket, jobban ösztönözze a társulások elterjedését és a fejlesztési programokhoz való helyi hozzájárulás növekedését. Mielőbb ki kell építeni az önkormányzati gazdálkodás jelenleginél hatékonyabb jogszerűségi ellenőrzését biztosító állami rendszert.

16. A területi államigazgatási szervek feladat- és hatásköreinek felülvizsgálata alapján egyes szervezetek megszüntetése, átszervezése és összevonása következtében kevesebb, 30 helyett 19 szervezet működjön tovább. A kisebb számú területi államigazgatási szervek működését a Kormány területi szinten a közigazgatási hivatalok útján fogja össze, és ellenőrizze a jogszabályoknak megfelelő működésüket. A hivatalvezető szervezze meg a területi államigazgatási szervet egyaránt érintő gazdasági, műszaki és kiszolgáló funkciók közös ellátásának egységes kereteit.

17. A megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok alakuljanak át a Kormány területi államigazgatási szerveivé. A hivatalt a Kormány a belügyminiszter közreműködésével irányítsa, vezetőjét a miniszterelnök a belügyminiszter javaslatára nevezze ki, és mentse fel. A hivatalvezető munkáját a hivatal által koordinált és ellenőrzött területi szervek vezetőiből álló Megyei (Fővárosi) Államigazgatási Kollégium segítse.

IV. A közigazgatás személyi állományának létszáma, minőségének és megbecsülésének növelése

18. A kötött létszámgazdálkodás rendjének bevezetésével az államigazgatásban ésszerűbb megoszlású, a feladatok változásaihoz igazodó létszám alakuljon ki. A köztisztviselői jogállás stabilitása a felsőszintű vezetők védelmét is szolgálja.

19. A köztisztviselői állomány minőségének növelése érdekében javítani szükséges a kiválasztás hatékonyságát és demokratizmusát, az illetmény- és az előmeneteli rendszer fejlesztésével vonzóbbá kell tenni a legjobb szakemberek számára is a közszolgálatot. Ugyanebből a célból felül kell vizsgálni a közszolgálati jogviszony szabályozásának jelenlegi jogi rendszerét az egész közszolgálatban, feltárva az egységesebb szemlélet alkalmazásának lehetőségeit.

20. A köztisztviselők továbbképzési rendszerét a megváltozott körülményekhez és igényekhez igazodóan újra kell építeni, kiemelt figyelmet fordítva a felsőszintű vezetőkre.

21. Az egységes állami közszolgálat irányításában növelni kell a Kormány és a miniszterelnök szerepét. A Kormány alakítja ki az állami személyzetpolitika irányelveit, a miniszterelnök pedig meghatározza a köztisztviselők továbbképzésének általános elveit, és irányítja az állami vezetők továbbképzését.