A Budapest Környéki Törvényszék Pf.20120/2021/9. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 110/A. §] Bírók: Erdeiné dr. Veres Ágnes, Jakab Ildikó, Szabolcsi-Varga Krisztina
Budapest Környéki Törvényszék
mint másodfokú bíróság
5.Pf.20.120/2021/9.
A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr. Dobrovitz Magdolna Ügyvédi Iroda (Cím3., ügyintéző: dr. Dobrovitz Magdolna ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím 2.) felperesnek - a dr. Jobbágy Ügyvédi Iroda (cím5., ügyintéző: dr. Jobbágy Krisztina ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen felmondás érvényességének megállapítása iránt a Dabasi Járásbíróságon ügyszám1. számon folyamatba tett perében a város, 2020. december 18. napján 37. sorszám alatt meghozott ítélet ellen a felperes által 38. és 39. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi
Í T É L E T E T:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100,- (harmincnyolcezer-száz) forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
I N D O K O L Á S
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes mint haszonbérlő és a Magyar Állam mint haszonbérbe adó között 2013. szeptember 25-én - 2033. szeptember 30. napjáig tartó időre - szóló mezőgazdasági haszonbérleti szerződés jött létre a számú helyrajzi szám alatt felvett ingatlan f) jelű kivett út, g) jelű rét és h) jelű kivett csatorna alrészleteire, azzal, hogy a haszonbérleti díj mértéke 1.250,- Ft AK/év.
A felperes a 2016. december 7-én kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát, majd az alperesnél 2017. november 8-án kezdeményezte a haszonbérleti díj módosítását, ez azonban nem vezetett eredményre. 2017. december 5-én - igazságügyi szakvéleményre alapítva - ismételten díjemelést kezdeményezett. Az alperes ezt sem fogadta el, és 2018. szeptember 14-én a haszonbérleti szerződés szerinti díjat utalta át a felperesnek.
A felperes válaszában kifejtette, hogy a haszonbérleti díjat a kezdeményezésben megjelölt összegben módosítottnak kell tekinteni, majd 2018. október 25-én kelt levelében a haszonbérleti szerződéseket azonnali hatállyal felmondta. Az alperes a felmondást nem fogadta el, és erről a felperest a 2018. november 15-én kelt levelében tájékoztatta.
A felperes - a 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 50/A. § (4) bekezdésére alapított - keresetében azt kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alpereshez intézett felmondásai érvényesek és hatályosak, ennek folytán a közöttük fennálló haszonbérleti jogviszony megszűnt.
Kérte továbbá kötelezni az alperest az ingatlan birtokba bocsátására, valamint a perköltség megfizetésére. Emellett hivatkozott arra is, hogy az alperes megvalósította az Fétv. 58. § (1) bekezdésének a), d) pontjában írt magatartást is, ezért a vele szemben gyakorolt felmondások érvényesek és hatályosak.
Az alperes módosított ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. A haszonbérleti díj módosítása körében azzal védekezett, hogy a felperes a Fétv. 50/A. § (1) bekezdésében rögzített határidő előtt kívánta a szerződésmódosítást, azon túl, hogy a kezdeményezéshez nem csatolt megfelelő igazságügyi szakvéleményt. Mindezek hiányában pedig az azonnali hatályú felmondása közlésére sem volt lehetőség. Vitatta a felperes által hivatkozott további felmondási okok fennállását is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és az alperes javára 393.700,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélete indokolásában rögzítette, hogy a haszonbérleti szerződésben meghatározott bérleti díjat az Fétv. 110/A. §-ára tekintettel az Fétv. 50/A. §-ban foglalt szabályok szerint lehetett megváltoztatni. Megállapítható volt azonban az is, hogy a haszonbérleti szerződés fennállása óta nem telt el az Fétv. 50/A. § (1) bekezdésében rögzített határidő, így az elsőfokú bíróság osztotta az alperesnek azt az álláspontját, hogy az Fétv. 50/A. § (6) bekezdésében foglalt megállapodásra a felek csak a rendelkezés hatályba lépését követően juthattak volna. Miután a felperest a haszonbérleti díj módosításának lehetősége nem illette meg, felmondásra sem volt jogosult, így az Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmondás érvényességét a bíróság megállapítani nem tudta.
Az igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményéből következően nem volt tapasztalható a haszonbérlő földhasználói kötelezettségét megszegő gyakorlat. Így a felperes által hivatkozott, az Fétv. 58. § (1) bekezdés a), és d) pontjában szabályozott azonnali hatályú felmondásra okot adó körülmény sem valósult meg.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben megváltoztatását, a kereseti kérelemnek helyt adást, és az alperes első- és másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróságnak az Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmondási okra vonatkozó álláspontjával kapcsolatosan kifejtette, hogy túlterjeszkedett a kereseti kérelem Pp. 342. § (1) bekezdése szerinti korlátain, ugyanis ítélkezése körébe vonta a jogszabály erejénél fogva beállt haszonbérleti szerződés módosítás érvényességének vizsgálatát.
Helytelenül értelmezte az Fétv. 50/A. § (4) bekezdésében foglalt, az alperest terhelő perindítás elmulasztásának jogkövetkezményét, mert nem alkalmazta a Ptk. 6:21. § rendelkezését. Utalt arra, hogy az Fétv. 50/A. § (4) bekezdésében előírt jogvesztő határidőt a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése alapján a Ptk. keretei között kell értelmezni. Az Fétv. 50/A. § (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik az alperes alanyi jogának megszűnéséről, a 30 napos határidőben történő jogérvényesítés elmulasztása az alanyi jog megszűnését és a szerződés módosulását eredményezi. A 2013. évi CCXX. törvény miniszteri indokolásából kitűnően a Ptké. 53/C. §-át, az Fétv. 110/A. §-át és az 50/A. §-át érintő jogszabálymódosítások célja az volt, hogy a hosszú távra kötött haszonbérleti szerződésekben a haszonbér módosításának jogát a jogalkotó a korábbiakhoz képest még megfelelőbben biztosítsa, a jogvesztő határidőt pedig azért írta elő, hogy a felek között minél előbb hatályba lépjen egy új, a piaci viszonyokhoz jobban igazodó bérleti díj.
Az, hogy az alperes a díjemelés körében a felmondást mint eszközt hagyta, saját felróható magatartásának a következménye, melyre előnyök szerzése érdekében nem hivatkozhat.
A bíróság annak ellenére, hogy a tényállást és az alkalmazandó jogszabályok körét helyesen állapította meg, a jogszabályban rögzített jogvesztő határidő helytelen jogértelmezésével jogszabálysértő döntést hozott.
Az alperes a szerződésmódosítás érvénytelensége tárgyában sem önálló, sem viszontkeresetet nem terjesztett elő, így a perben történő elbírálása sérti az anyagi jogi szabály mellett a Pp. 342. § (1) bekezdését is.
Az ítélet ellentmondásos is, mert megállapítja, hogy a díjmódosítás az Fétv. 50/A. §-a és a haszonbérleti szerződés 3.6. pontja alapján történhet, majd indokolatlanul kizárja a kétévenkénti felülvizsgálat lehetőségét.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!