A Fővárosi Ítélőtábla Bf.294/2021/7. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 176. § (1) bek.] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila

A határozat elvi tartalma:

1. Abban az esetben, ha a vádlott nem járul hozzá ahhoz, hogy a korábbi, teljes körű védői fellebbezés irányát a védő megváltoztatva a jogorvoslatot csupán "mértékes"-ként tartsa fenn, az ítélet korlátozott felülbírálatára nincs törvényes lehetőség [Be. 583. § (3) bek., 587. § (3) bek.]

2. A riasztópisztolyként beszerzett, utóbb a vádlott által lőfegyverré átalakított fegyverrel kapcsolatos cselekmény helyes minősítése a Btk. 325. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulata szerinti lőfegyverrel visszaélés bűntette.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.103/2020/23., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.294/2021/7.*, 3487/2022. (XII. 20.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú Bíróság

4.Bf.294/2021/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2021. év november hó 09. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2021. július 14. napján kihirdetett 20.B.103/2020/23. számú ítéletét megváltoztatja.

A közbiztonság elleni bűncselekményt a Btk. 325. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulata és a (2) bekezdés b) pontjának első fordulata alapján minősíti.

A vádlott legkorábban a büntetése fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletben szereplő két darab mobiltelefont a vádlottal szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására visszatartja.

A bűnügyi felügyelet beszámítása során 1 (egy) napi szabadságvesztésnek 5 (öt) napi bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Terhelt1 vádlott bűnösségét a Budapest Környéki Törvényszék a 2021. év július hó 14. napján kihirdetett 20.B.103/2020/23. számú ítéletével kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [Btk. 325. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés a) pont] állapította meg, e bűncselekmények miatt a vádlottat halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre, valamint 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Vele szemben 517.000 forintra vagyonelkobzást rendelte el. Megállapította a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, a szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogva tartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt, végül rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség megfizetéséről.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosabb szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, a vádlott az irány megjelölése nélkül, a védő az ítélet valamennyi rendelkezése és indokolása ellen is fellebbezést jelentett be.

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.702/2021/7. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Az átiratban írtak szerint a II. tényállási pont kiegészítésre szorul azzal, hogy miután a vádlott a birtokába került riasztópisztolyt és a hozzá rendszeresített lőszereket átalakította, az így létrehozott működőképes lőfegyverre és lőszerre tartási engedélyt nem szerzett, azzal nem rendelkezett. A Fellebbviteli Főügyészség a tényállás alapján a vádlott elkövetéskori tudat-tartalmára, szándékára és bűnösségére vont elsőfokú következtetést okszerűnek tartotta. A cselekmények közül a közbiztonság elleni bűncselekmény minősítésének pontosítását, nevezetesen a Btk. 325. § (1) bekezdésének a) pontja mellett a b) pont, valamint a (2) bekezdés b) pont feltüntetését is szükségesnek találta. A büntetéskiszabás keretében a törvényi minimumban megállapított szabadságvesztés mértékét eltúlzottan enyhének értékelte, ami - nézete szerint - nem tükrözi a két kiemelkedő tárgyi súlyú bűntett együttes nyomatékát, a kitartó szándékkal huzamos időn keresztül bűnelkövető vádlott személyének jelentősebb társadalomra veszélyessége fokát. A halmazati középértékre is figyelemmel a vádlottal szemben súlyosabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés, valamint a törvényi maximumhoz közel álló mellékbüntetésként nevesített közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta. Mivel a büntetőügyben nincs olyan különös, nyomatékos, értékelés nélkül maradó enyhítő körülmény, így az indokolatlanul enyhe büntetés további enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. Álláspontja szerint a további ítéleti rendelkezések törvényesek, mindössze a vádlottól lefoglalt kettő darab mobil telefon lefoglalásának megszüntetése helyett, azoknak a vádlottat terhelő bűnügyi költség megfizetése részleges biztosítása érdekében történő visszatartására tett indítványt.

[4] A védő fellebbezésének írásban bejelentett indokolásában jogorvoslati kérelmét enyhítés érdekében tartotta fenn. Rövidebb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabását, a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás megállapítását és börtönben végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását kérte. Mivel a védő az ítélet valamennyi rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be, ezért a felülbírálat álláspontja szerint teljeskörű. A perrendi szabályok megtartását, az indokolási kötelezettség teljesítését a védő nem sérelmezte, amint a cselekmények jogi minősítését is helyesnek tartotta. Nézete szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülményeket nem helyesen és teljeskörűen értékelte. Tévedett szerinte a törvényszék, amikor a vádlottat fokozottan társadalomra veszélyesnek minősítette. Hangsúlyozta, hogy a házilag átalakított gáz-riasztófegyver kétségkívül lőfegyvernek minősült, de veszélyessége jóval kisebb a gyári fegyverekhez képest. A vádlott kábítószer-terjesztői tevékenysége viszonylag rövidebb időre, 2017 - 2019 évekre terjedt ki és szűk körű fogyasztót érintett, így a bűncselekmény konkrét társadalomra veszélyessége csekélyebb volt. Téves az a megállapítás, hogy a vádlott büntetlen előéletét ne lehetne enyhítő körülményként figyelembe venni, hiszen sem hosszantartó elkövetés, sem súlyos elkövetési motívum nem fedezhető fel. Hangsúlyozta, hogy a terhelt a nyomozó hatósággal együttműködő volt, megjelölte a beszerzési forrásait is segítve ezzel a rendőrség munkáját. A hatósággal kötött megállapodás az ügyész büntetés kiszabására nézve tett eltúlzott ajánlatának elfogadhatatlansága miatt nem jött létre. Noha az erre vonatkozó iratok nem képezik az eljárás részét, a vádlott vallomása e körben felhasználható. Enyhítő körülményként kérte értékelni a két évet elérő időmúlást, mely enyhítő körülmények alapján a büntetés enyhítését tartotta indokoltnak. Véleménye szerint az enyhítő szakasz alkalmazásának is fennállnak a feltételei a vádlott beismerésére, őszinte megbánására figyelemmel. A bűnösség kisebb foka, és az elkövető társadalomra veszélyességének az átlagtól elmaradó mértéke miatt az ötéves törvényi minimum jelen esetben túl szigorú. Hangsúlyozta, hogy a terhelt már a büntetőeljárás alatt igazolta, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folytatni, amely alapján okkal tételezhető fel a büntetés végrehajtása alatti kifogástalan magatartás. A terhelt kedvező személyi körülményei, büntetlen előélete, őszinte beismerése, feltáró együttműködése a feles kedvezmény alkalmazására alapot adnak.