A Győri Ítélőtábla Bf.2/2014/4. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 38. §, 50. §, 51. §, 61. §, 62. §, 80. §, 82. §, 291. §] Bírók: Németh Balázs, Vajda Edit, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.503/2012/21., *Győri Ítélőtábla Bf.2/2014/4.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.2/2014/4. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2014. október 16. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A vesztegetés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Tatabányai Törvényszék 2013. október 21. napján kihirdetett 4.B.503/2012/21. számú ítéletét megváltoztatja.

A cselekményt a Btk. (2012. évi C. törvény) 291.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b/ pont, (3) bekezdés c/ pontja szerinti vesztegetés bűntettének minősíti.

Ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott szabadságvesztést, pénzbüntetést és mellékbüntetésként közügyektől eltiltást tekinti kiszabottnak.

A stratégiai beszerző foglalkozástól eltiltásra vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A vádlott feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott tartózkodási helye: ...

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Törvényszék a 2013. október 21. napján kihirdetett 4.B.503/2012/21. számú ítéletével vádlott bűnösségét megállapította vesztegetés bűntettében a Btk.252.§ (1) és (3) bekezdés b/ pontja szerint. Ezért 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a stratégiai beszerző foglalkozástól eltiltásra, 100 napi tétel pénzmellékbüntetésre, továbbá mellékbüntetésként 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.500 forintban határozta meg és rendelkezett meg nem fizetése esetén annak napi tételenként egy napi szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Döntött a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, és az eljárás során lefoglalt, illetve bűnjelként kezelt dolgok jogi sorsáról. Kötelezte a vádlottat az eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az első fokon eljárt ügyész a döntést tudomásul vette.

Az ítélet ellen a vádlott és védő elsődlegesen eltérő minősítés; a vesztegetés alapesete megállapításáért, másodsorban enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.320/2013/1-I. számú átiratában az ítélet megváltoztatását indítványozta a jelenleg hatályos Btk. szabályai alapján. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendtartás szabályainak megfelelően lefolytatott eljárása során minden bizonyítékot beszerzett és értékelt, amely az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges volt. A tényállást megalapozottnak tartotta, a bizonyítékok értékelését megfelelőnek és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is teljesítette. Helytállónak tartotta a terhelt bűnösségére vont jogi következtetést, a minősítést és a jogi indokolást. Az időbeli hatály vizsgálata körében a 4/2013. számú Büntető Jogegységi Határozatra tekintettel a feltételes szabadságra bocsátás szabályainak kedvezőbb volta miatt a 2012. évi C. tv. (a 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk.) szabályainak alkalmazását indítványozta. Ennek megfelelően álláspontja szerint a cselekmény jogi minősítését a Btk.291.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b/ pont és (3) bekezdés c/ pont szerint vesztegetés elfogadása bűntettére kell módosítani. Indítványozta súlyosító körülményként értékelni a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát. Kifejtette, hogy a büntetési tételkeret alsó határa alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával került kiszabásra a szabadságvesztés, annak további mérséklése még a felsorolt enyhítő körülmények alapján sem indokolt. A Btk.38.§ (2) bekezdés a/ pont alapján az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a vádlott a büntetése kitöltésének kétharmad részét követően feltételes szabadságra bocsátható. Rámutatott, hogy a törvényszék elmulasztotta megjelölni a foglalkozástól eltiltás időtartamának megjelölését, ezért szükségesnek tartotta megkeresni a Tatabányai Törvényszéket a hiányosság okának tisztázása végett.

Egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent védő perbeszédében fellebbezését változatlanul az eltérő minősítés és ennek megfelelően az enyhítés irányában tartotta fenn. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság teljes körű bizonyítást vett fel, részletesen kihallgatta a vádlottat, a tanúkat, a beszerzett bizonyítékokat mérlegelve hozott ítéletet. A tényállást ennek okán nem támadta.

Az üzletszerűség megállapításával nem értett egyet. Álláspontja szerint 1. tanú tényállást megalapozó vallomásával összevetve vádlott nyilatkozatait az állapítható meg, hogy a vádlottnak nem állt szándékában a rendszeres haszonszerzés. Az események úgy alakultak, hogy 2012. június végén 1. tanút telefonon felhívta a vádlott, majd 18 óra körül találkoztak egy étteremben, ahol védence elmondta, hogy náluk bevett szokás, miszerint a forgalom 2-3 %-át fizeti a beszállító annak, aki az ő ügyeit a cégnél intézi. 1. tanú elmondása szerint vádlott azt mondta, hogy van két másik beszállító, akikkel már megállapodott. Ezzel próbálta arra ösztökélni a tanút, hogy közöttük megállapodásra kerüljön sor.

A következő találkozó 2012. július 18-án volt a beszállító cég telephelyén, amikor a vádlott védence elővett egy kimutatást, hogy mennyi volt a H. Kft előző kéthavi forgalma a G. Kft-vel. A vádlott nem mondott összeget, hogy milyen mértékű előnyt kér 1. tanútól. A 2012. július 24-ére, pénzátadás céljából megbeszélt találkozóra védence nem ment el, mely arra utal, hogy visszakozott eredeti szándékától. Az utolsó időpont 2012. augusztus 13. volt. 1. tanú csak 500 ezer Ft-ot hozott magával, mire vádlott azt mondta, hogy nem kell többé pénzt adnia. A feljelentésből, illetve a tanú vallomásából arra lehet következtetni, hogy augusztus 13-án már nem a vádlott hívta fel 1. tanút, hanem ő jelentkezett vádlottnál, a rendőrség tájékoztatását követően. Ha az augusztus 13-i találkozót nem kezdeményezi a sértett, akkor a pénzátadás nem valósult volna meg.

A védelem fontos kérdésnek tekintette, hogy önálló döntési joggal bíró személy volt-e a vádlott, vagy a döntés előkészítésében volt-e szerepe. A bizonyítékokból kiderül, hogy vádlott a hierarchia legalsó szintjén állt, önálló döntésre nem volt jogosult. Az ajánlatokat összegyűjtötte, a jelöltekre javaslatot tett, de a döntés előkészítésében kifejtett tevékenysége nem volt meghatározó, mert legalább három felettese volt, aki belefolyt a beszállítók kiválasztásába. A végső döntés mindig a tulajdonos joga volt.

Kérte az ítélőtáblát, hogy védence vonatkozásában a vesztegetés alapesetét állapítsa meg. Enyhítő körülményként vegye figyelembe, hogy a bírósági eljárásban vádlott beismerő vallomást tett, vele szemben már az előzetes letartóztatás az egyéni visszatartási funkcióját teljesítette, és viszonylag fiatalemberként követte el a cselekményt, amelyből ki akart szállni, továbbá szabadulása óta is folyamatosan dolgozik. A védő a kiszabott börtönbüntetés mérséklését és a szabadságvesztés felfüggesztését kérte. Másodlagosan, ha a minősítő körülményeket a táblabíróság mégis megvalósultnak látja, akkor tegye lehetővé a feltételes szabadságra bocsátást a büntetés fele részének kitöltését követő napon.