EH 2001.407 Az országgyűlés, a helyi önkormányzatok, a közigazgatás országos és helyi szervei, valamint az igazságszolgáltatás szervei hatáskörébe tartozó eljárásokról, az eljárásokban beterjesztett indítványokról, javaslatokról tudósító sajtót az eljárás tárgyát illetően nem terheli a valóság bizonyításának kötelezettsége. A sajtó feladata ilyenkor - az általa alkalmazott szerkesztési mód mellett is - az eljárásról szóló valósághű tudósítás [Ptk. 79. § (1) bek., 1986. évi II. tv. (továbbiakban: St.) 3. § (1) bek., 5. §, 19. § (3) bek., 1996. évi I. tv. (továbbiakban: Rtvt.) 3. § (2) bek., PK 14. sz. állásfoglalás].
Az Országgyűlés 2000 őszén tűzte megvitatásra az "Olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról" szóló, H/2961. számú határozati javaslatot. Az F. Párt képviselőcsoportja a határozati javaslathoz módosító indítványt terjesztett elő, amely a határozati javaslat több pontját érintette, így - egyebek mellett - a javaslat 3. §-ában foglaltakat is, az alábbiak szerint:
"Az Országgyűlés megállapítja, hogy a jogi felelősség megállapítása az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik. Az Országgyűlésnek kötelessége viszont a politikai felelősség kimutatása és a lehetséges felelősök néven nevezése." Ezt követően ismertette az N. kormány és a H. kormány által elmulasztott intézkedéseket, illetve az utóbbi kormánynak az ún. olajügyek felszámolására tett egyes intézkedéseit, valamint az azzal ellentétes érdekeltségű körök tevékenységét. Ennek keretében az alábbiakat rögzítette: "A miniszterek, államtitkárok, politikai kapcsolatokkal rendelkező, az akkori kormánypártokhoz kötődő nagyvállalkozók részvételével végrehajtott kísérlete az orosz-magyar olajkereskedelem jövedelmeinek megcsapolására és a nevezett személyek (P. L., D. I., H. O., K. L., M. L. stb.) által ellenőrzött magáncsatornákba terelésére."
Az országgyűlési határozati javaslat módosítására előterjesztett indítványról az alperes által működtetett televíziós csatorna 2000. szeptember 19-én este, a 18 óra 30 perckor kezdődő Híradóban számolt be, az alábbiakat közölve:
"Az F. Párt elkészítette javaslatát az olajügyekről. A jelentéstervezetük szerint az olajügyekért az N. és a H. kormány miniszterei és a hozzájuk közel álló vállalkozók a felelősek."
Ezt követően az alperes a teljes képernyőt betöltő táblázatban feltüntette mindazoknak a személyeknek a nevét, köztük a felperesét, akik az F. Párt módosító indítványában is szerepeltek.
A táblázat bemutatásával egyidejűleg pedig az alperes szóban is felsorolta azokat a politikusokat és vállalkozókat, akik az F. Párt indítványában foglaltak szerint felelősek az ún. olajügyekért. A hírműsor emellett beszámolt az indítvány azon részéről is, amely szerint az Országgyűlés feladata a politikai felelősség megállapítása és a felelősök megnevezése. Ismertette továbbá más pártoknak a módosító indítvánnyal kapcsolatban tett ellenvéleményét is.
A felperes törvényes határidőben helyreigazítási kérelmet nyújtott be az alpereshez, melynek teljesítését az alperes megtagadta.
A felperes ezért keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az alábbi tartalmú helyreigazítás közzétételére: "az alperesnek a felperest érintő közleménye, illetőleg a közlemény alapjául szolgáló országgyűlési módosító határozati javaslat valótlant állított; a felperes nevének említése, illetőleg nyilvánosságra hozatala az ún. "olajügyekkel" kapcsolatban ellenőrizetlen, hamis információkon alapult, minthogy a felperes semmilyen "olajügyben" nem vett részt".
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Országgyűlés elé került határozati javaslatról és a képviselők módosító indítványairól jogosult volt tudósítani. Miután a műsorban az ellenzéki képviselők ellenvéleményének is hangot adott, eleget tett az objektív tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségének, ezért helyreigazításra nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíráság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest az alábbi közlemény közzétételére kötelezte:
"Helyreigazítás
A Híradó 2000. szeptember 19-ei adásában az F. Párt által készített országgyűlési kiegészítő javaslatra utalással valótlanul híreszteltük, hogy a felperes azok közé tartozik, akik felelősek az olajügyekért."
A másodfokú bíráság a Ptk. 79. §-a alapján, az St. 2. és 5. §-aiban foglaltakat is mérlegelve megállapította, hogy a közérdeklődésre számot tartó országgyűlési bizottsági munka keretében előterjesztett határozati javaslat változtatás nélküli nyilvánosságra hozatala a hiteles tájékoztatás érdekében gyakorolt olyan jog és egyben kötelezettség, amely a sajtószabadság alkotmányos alapelvéből következik és a sajtó-helyreigazítás jogintézményének érvényesítését kizárja. Az adott esetben azonban az alperes akkor, amikor a módosító határozatból bizonyos részleteket kiemelt, arról táblázatot készített és ezt tette közzé, megsértette a hiteles, pontos, tárgyilagos tájékoztatás követelményét és olyan tényállítást közölt a felperesre vonatkoztathatóan, amelynek valóságtartalmát bizonyítani tartozott volna. Erre azonban még kísérletet sem tett, ezért helyreigazításra köteles.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Alkotmánynak a sajtószabadságra vonatkozó rendelkezéseit, illetve az St. 2. §-ának (1) bekezdésében és 5. §-ában írt rendelkezéseit sérti. Ezek szerint a sajtó kötelezettsége a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás. Ennek keretében a sajtó jogosult és köteles is tudósítani az országgyűlési bizottságok nyilvános üléseiről, az ott megtárgyalt és nyilvánosságra hozott jelentésekről, javaslatokról. Nincs ugyanakkor olyan rendelkezés, amely szerint a sajtónak teljes terjedelmében közölnie kellene az országgyűlési bizottságok munkájához kapcsolódó írásbeli előterjesztéseket. Azzal tehát, hogy egy képviselő csoport módosító javaslatát szerkesztett formában közölte, személyhez fűződő jogot nem sértett.
A felperes, felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő:
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (St.) 3. §-ának (1) bekezdése és 19. §-ának (3) bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. Ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van.
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. (Rtvt.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint a műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat.
Az St. és az Rtvt. idézett rendelkezései szerint az írott és az elektronikus sajtó a személyhez fűződő jogok megsértése esetén polgári jogi felelősséggel tartozik. A sajtóközlemények tartalmi helytállóságáért fennálló objektív felelősséget jelenti a helyreigazítási kötelezettség, melynek részletes szabályait a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. E szerint: ha valakiről napilap, folyóirat, rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg, melyek a való tények (helyreigazítás).
Ezen objektív felelősség alól a sajtó akkor mentesülhet, ha a jogosult hozzájárulása a személyhez fűződő jog sérelmének megállapítását kizárja [Ptk. 75. § (3) bekezdés], illetve ha a sajtó az általa közölt vagy híresztelt tény valóságát bizonyítja [Pp. 342. § (2) bekezdés, PK 14. sz. állásfoglalás]. Ennek hiányában a helyreigazító közlemény közzétételét a sajtó általában nem tagadhatja meg.
Az St. 5. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a sajtó az érdekeltek hozzájárulása nélkül is tájékoztatást adhat az állami szervek, gazdálkodó szervek, társadalmi szervezetek és egyesületek nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól, önmagában nem jelent mindenkire vonatkoztatható, feltétlen mentesülést a helyreigazítási kötelezettség alól. E jogszabálynak ilyen kiterjesztő értelmet tulajdonítani nem lehet. A jogszabályból ugyanis csak az következik, hogy az ott felsorolt szervek és szervezetek egyrészt nem tilthatják meg azt, hogy a sajtó a nyilvános üléseikről tájékoztatást adjon, másrészt ha a sajtó a nyilvános ülésen történtekről a valóságnak megfelelően adott tájékoztatást, azt az érintett szervezet utóbb nem kifogásolhatja.
Fontos társadalmi érdek fűződik azonban ahhoz, hogy a közvélemény a sajtó útján tájékoztatást kapjon a legfőbb államhatalmi (népképviseleti) szervnek, az Országgyűlésnek, a helyi önkormányzatoknak, a közigazgatás országos és helyi szerveinek, valamint az igazságszolgáltatás szerveinek hatáskörébe, feladat- és ügykörébe tartozó eljárásokról anélkül, hogy ezen eljárások tárgyát illetően a sajtót a valóság bizonyításának kötelezettsége terhelné. A valóság feltárása ugyanis ilyenkor arra az eljárásra tartozó kérdés, amely a megjelölt szervezet hatáskörében, a reá vonatkozó anyagi és eljárási szabályok által meghatározott keretek között kerül lefolytatásra. A sajtó kötelezettsége tehát ilyenkor csak arra terjed ki, hogy a kérdéses eljárásról, annak stádiumáról, az eljárásban az arra jogosultak által tett indítványokról valósághűen tudósítson. Ez a kötelezettség azt is magában foglalja, hogy a sajtó utóbb az eljárás befejezéséről, a meghozott határozatokról, vizsgálati eredményekről is hírt adjon. Az igazságszolgáltatás tevékenységéről az ilyen módon való tájékoztatás lehetőségét már a PK 14. sz. állásfoglalás II. és III. pontja is tartalmazza.
Az Alkotmány 19. §-ának (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi, népképviseleti szerve, a 21. § (2) bekezdése szerint pedig az Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki. E szerint a H/2961. sz. határozati javaslat, illetve az F. Párt képviselő csoportja által előterjesztett módosító indítvány az Országgyűlés Bizottságának hatáskörébe tartozó kérdésről szólt, amelyről a sajtó, azaz az alperes a valóság bizonyításának kötelezettsége nélkül tudósíthatott. Az Országgyűlés illetve meghatározott bizottsága volt hivatott ugyanis állást foglalni abban a kérdésben, hogy az öszszefoglalóan és általánosítóan "olajügyeknek" nevezett tevékenységekért megállapítható-e egyes kormányzatoknak, vagy egyes politikusoknak a politikai felelőssége, vagy ilyen megállapításra nincs szükség és lehetőség, illetve egyéb intézkedések megtétele szükséges.
Ezért a perben (ahogy ezt a jogerős ítélet is helyesen felismerte) csak annak volt ügydöntő jelentősége; hogy az alperes tudósítása tartalmi szempontból megfelelt-e a módosító határozati javaslatban foglaltaknak. Nincs ugyanis a sajtónak olyan kötelezettsége, hogy az államhatalmi, államigazgatási, igazságszolgáltatási szervek elé került előterjesztésekről szó szerinti tájékoztatást adjon.
A módosító határozati javaslat lényegét tekintve azt tartalmazza, hogy az N. kormány, illetve a H. kormány idején olyan, a kormányzat hatáskörébe tartozó intézkedések maradtak el, amelyek az olajügyek felszámolását eredményezhették volna, illetve a H. kormány idején az olajügyek felszámolásával kapcsolatos törekvések mellett az ellentétes érdekű erők mozgástere jelentős volt.
Az alperes a határozati javaslat lényegi tartalmát a tudósításában ismertette, amikor az abban foglaltakat úgy összegezte, hogy az F. Párt képviselői szerint a rendszerváltás előtti N. kormányt, illetve az 1994-ben megválasztott H. kormány egyes tagjait és a hozzájuk közel álló egyes megnevezett vállalkozókat politikai felelősség terhelheti az olajügyekért. A határozati javaslatra vonatkozó módosító indítványt tartalmilag nem változtatta meg az a szerkesztési mód, hogy a javaslatban megnevezett (politikailag felelősnek tartott) személyek nevét az alperes a képernyőn írásban is (táblázat-szerűen) bemutatta. Az ilyen módon bemutatott személyek ugyanis a javaslatban név szerint szerepeltek. A szerkesztés sajátos módja a tájékoztatást nem tette valótlan tartalmúvá, ezért ezen okból nem volt helye az alperes helyreigazításra kötelezésének. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 374/2001. sz.)