A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.111/2013/4. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Barsi Ildikó

A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperesnek - Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Jogi és Igazgatási Főosztály, Jogorvoslati Osztály /2013. számú határozatát az alperes 2012/0008. számú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperes 2012. január 25-én megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti igényt nyújtott be az alpereshez. Az alperes a /2012/0008. számú határozatában a felperes kérelmét elutasította, egyben megállapította, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal I. fokon eljáró szakértői bizottságának szakhatósági állásfoglalása szerint a felperes egészségi állapotának mértéke 20 %.

A határozat indokolása szerint a felperes az ellátás folyósításának kért kezdő napján kereső tevékenységet végez, ezért megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult. Hivatkozott a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdésének e.) pontjára, mely szerint kereső tevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül.

A felperes fellebbezése folytán a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Jogi és Igazgatási Főosztálya a /2013. számú határozatával az I. fokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott rá, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatóságával történt egyeztetés alapján megállapításra került, hogy felperes egyéni vállalkozói tevékenysége jelenleg is szünetel, azonban a vállalkozói tevékenység megszüntetésére nem került sor. Ennek folytán felperes jelenleg is keresőtevékenységet folytatónak minősül, ezért megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult.

A felperes a határozattal szemben 2013. március 14. napján kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben hivatkozik arra, hogy a vállalkozását 2010. október 01. napjától folyamatosan szüneteltette. A szünetelés lehetőségét biztosító 2009. évi CXV. törvény alapján a szünetelés ideje alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, és új kötelezettséget sem vállalhat. Hivatkozott rá, hogy a vállalkozói igazolványát a szüneteltetés bejelentésekor a törvényi előírásnak megfelelően leadta az illetékes okmányirodában. Erre tekintettel jogszabályok téves alkalmazása miatt a határozat megváltoztatását kérte, illetve részére járadék folyósításának megállapítását.

Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy a felperes szerepel az egyéni vállalkozói nyilvántartásban, ez alapján kereső tevékenységet folytatónak minősül.

Hivatkozott arra, hogy a társadalombiztosítás ellátásáraira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény értelmező rendelkezése szerint egyéni vállalkozó, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni, vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy. Mivel a felperes a folyósítás kért kezdő időpontjában szerepelt az egyéni vállalkozói nyilvántartásban, ezért egyéni vállalkozónak minősült. Mindaddig, amíg az egyéni vállalkozó bejelentési jogosultságával nem él, tehát az egyéni vállalkozói tevékenysége megszűntetését a hatóságnak nem jelenti be, addig egyéni vállalkozónak minősül.

Álláspontja szerint az egyéni vállalkozó kereső tevékenységet folytatónak minősül abban az esetben is ha tevékenysége szünetel, mert ilyenkor az egyéni vállalkozói státusza nem szűnt meg, csak szünetel. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nincs annak jelentősége, hogy az egyéni vállalkozó ténylegesen folytat-e tevékenységet, abból bevétele származik-e, csak annak vizsgálatára van lehetőség, hogy a kérelmet benyújtó ügyfél az ellátás folyósításának kért kezdő napján egyéni vállalkozónak minősül, vagy sem.

Az ügyben megtartott tárgyaláson a felperes a kereseti kérelmét fenntartotta, hivatkozott arra, hogy ő személyesen leadta a vállalkozói igazolványát a p-i okmányirodában. Továbbra is kérte a kereseti kérelmének való helytadást, az alperessel szemben perköltséget nem igényelt.

A felperes kereseti kérelme megalapozott az alábbiak szerint.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés e.) pontja szerint kereső tevékenység az 1-5. pontban foglaltak figyelembevételével - minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá keresőtevékenységet folytatónak tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény értelmező rendelkezései, a 4. § b.) pontjának 1. alpontjában meghatározottak alapján egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy.