A Kúria Mfv.10561/2013/7. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 8. §, 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 18. §, 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 2. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az egyéni vállalkozót, ha szünetelteti tevékenységét, akkor a társadalombiztosítási ellátása szempontjából nem lehet kereső tevékenységet folytatónak tekinteni és ezért az ellátás iránti igényét elutasítani. 1997. LXXX. Tv. 4. § b), 1997. LXXX. Tv. 8. § f), 2009. CXV. Tv. 18. § (3), 2011. CXCI. Tv. 2. § (1) b)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.561/2013/7.szám

A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.111/2013. szám alatt indított és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 21-én kelt 2.M.111/2013/4/II. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. március 17. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.111/2013/4/II. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4000 (négyezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A biztosított 2012. január 25-én, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) alapján előterjesztett társadalombiztosítás ellátása iránti igényét a Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve határozatával elutasította azon indokkal, hogy az igénylő az ellátás folyósításának kért kezdő napján kereső tevékenységet végzett. Ezért az ellátásra - jóllehet egészségi állapotát 20%-os mértékűre értékelték - nem jogosult. Utaltak a határozat indokolásában arra is, hogy mivel az igénylő egyéni vállalkozónak minősül, kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni.

Az igénylő fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatszolgáltatása alapján, hogy ugyan az igénylő az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, de azt nem szüntette meg és így kereső tevékenységet folytatónak minősül.

A határozatot az igénylő keresettel támadta a munkaügyi bíróság előtt és annak hatályon kívül helyezését, a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságának megállapítását, míg az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.111/2013/4/II. számú ítéletével mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Ítéletének indokolásában a bíróság idézte a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pontjában írtakat, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § b) pontjának 1) alpontjában meghatározottak szerinti egyéni vállalkozó fogalmát, továbbá a Tbj. 8. § f) pontjában írt rendelkezést. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (8) és (9) bekezdésében írtakra, valamint az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evtv.) 18. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra. Mindezen törvényi rendelkezésekből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az egyéni vállalkozó fogalmának törvényi meghatározása azt célozta, hogy az egyéni vállalkozó ne hivatkozhasson megkötések nélkül arra, hogy bár szerepel a nyilvántartásban, de ténylegesen nem volt bevétele. Amikor azonban maga a nyilvántartás tartalmazza, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége szünetel, akkor megállapítható, hogy ténylegesen nem végzett egyéni vállalkozói tevékenységet. Így nincs mód a Tbj. 4. § b) pont 1. alpontját úgy értelmezni, hogy szünetelés ellenére is a felperes kereső tevékenységet folytatott, hiszen az Evtv. 18. § (3) bekezdése ezt kifejezetten tiltja, amikor kimondja, hogy a szünetelés bejelentését követően annak tartama alatt az egyéni vállalkozó tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. A fenti értelmezést a Tbj. és Art. fentebb megnevezett rendelkezései is alátámasztják. Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésével kapcsolatos jogszabályokat együttesen, egymással összefüggésben értékelve azt állapította meg a bíróság, hogy a tevékenység szünetelésének időtartama alatt az egyéni vállalkozó nem minősül kereső tevékenységet folytatónak, így a felperesnél nem állt fenn az Mmtv. 2. § (1) bekezdés b) pontjában írt kizáró feltétel, ezért a közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.