A Fővárosi Ítélőtábla Bf.215/2017/9. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 571. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 33. §, 34. §, 35. §, 36. §, 37. §, 38. §, 61. §, 62. §, 365. §, 459. §] Bírók: Patassy Bence, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.215/2017/9.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2017. év november hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 11.B.89/2015/69. számú ítéletét megváltoztatja.

A társtettesként elkövetett rablás bűntette jogszabályi hivatkozását akként pontosítja, hogy a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pontja helyett az a) pontot tünteti fel.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 13 (tizenhárom) évre súlyosítja, egyben a vagyonelkobzás elrendelését mellőzi.

A bűnjelekre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és felhívja az elsőfokú bíróságot az ezzel kapcsolatos különleges eljárás lefolytatására.

Az elsőfokú eljárásban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 4.782.656,- (négymillió-hétszáznyolcvankettőezer-hatszázötvenhat) forint.

Az ítélet bevezető részében tárgyalási határnapként 2016. év június hó 2. napját is feltünteti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Budapest Környéki Törvényszék a vádlottat a 2017. február 6. napján kihirdetett 11.B.89/2015/69. számú ítéletével a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és - figyelemmel a (3) bekezdés a) és c) pontjára - a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 11 év szabadságvesztés büntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 19.443.600,- forint vagyonelkobzásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg és megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította, és megállapította, hogy a beszámítás során öt napi házi őrizet egy napi fegyházbüntetésnek felel meg.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt marok lőfegyver és riasztólőszer elkobzásáról, míg a további bűnjelek lefoglalását megszüntette és a vádlottnak kiadni rendelte, továbbá kötelezte a vádlottat 4.769.956,- forint bűnügyi költség állam részére való megfizetésére.

A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott védője a tényállás téves megállapítása miatt felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Pest Megyei Főügyészség fellebbezésének indokaként kiemelte a vádlott terhére megállapítható súlyosító körülményeket, így a büntetett előéletét és ezzel összefüggésben azt a tényt, hogy a korábbi szabadságvesztés büntetéséből történt szabadulása után rövid idő elteltével követte el a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt, továbbá súlyosítóként kérte értékelni a csoportos és társas elkövetést, valamint a cselekmény többszörös minősítését. Álláspontja szerint az enyhítő körülményként kizárólag a hosszabb időmúlás állapítható meg a vádlott javára, mivel kiskorú gyermeke eltartási kötelezettségének nem tesz eleget.

Mindezekre tekintettel véleménye szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően enyhe büntetést szabott ki, amely nem alkalmas a büntetési célok elérésére, ezért indítványozta, hogy a másodfokú bíróság változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét és a vádlottal szemben a szabadságvesztés tartamát a középmértéket meghaladó tartamban határozza meg. Hivatkozása szerint a szabadságvesztés tartamának felemelését a belső arányosság is indokolja, mivel a büntetlen előéletű tettestárs, büntetéséhez képet jóval magasabb mértékben szükséges a büntetett előéletű, különös visszaesőnek minősülő és a társát bűnelkövetésbe vivő a vádlott szabadságvesztés büntetésének megállapítása.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség - képviselője a nyilvános ülésen nem vett részt - BF.1264/2015/3. számú átiratában a vádlott terhére, súlyosítás végett bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védő fellebbezését alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság maradéktalanul és teljeskörűen eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozottan állapította meg. Az elbíráláshoz szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta és a logika, valamint az életszerűség szabályainak megfelelően azokat egyenként és egymással is összevetve értékelte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is teljes körűen eleget tett, indokolásában logikai hiba, iratellenesség nem állapítható meg, továbbá a cselekmény jogi minősítése is törvényes.

Véleménye szerint az elsőfokú bíróság helytállóan tárta fel a büntetéskiszabási körülményeket, azonban további súlyosító körülményként kérte értékelni a csoportos elkövetést és a legutóbbi büntetése kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig eltelt rövid időtartamot. Érvelése szerint a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartama nem áll arányban a középmérték szerinti büntetéskiszabás elvével, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a szabadságvesztés tartamának meghatározásakor miért tért el a középmértéktől.

Mindezen körülményeket figyelembe véve indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlott szabadságvesztés büntetését súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A védő a nyilvános ülésen a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta arra hivatkozással, hogy köti védencének az eljárás alatt következetesen kifejtett tagadó vallomása. A felmentésre irányuló indítványa körében előadta, hogy a tettestárs védencét terhelő vallomását az egészségi állapota miatt nem lehet figyelembe venni, míg az objektívnak tekinthető genetikai szakértői vélemény kizárólag azt támasztja alá, hogy a vádlott kapcsolatba került az adott hátizsákkal és ült az elkövetéshez használt gépkocsiban, arra azonban már nem ad választ a szakvélemény, hogy a hivatkozott cselekvőségekre a vád tárgyává tett rablás bűncselekmény elkövetésének napján került-e sor, így hiányzik a zárt logikai láncolat, amelynek hiányában álláspontja szerint védence bizonyítottság hiányában való felmentése indokolt. Ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem idézte vissza és nem hallgatta ki újra a genetikai szakértőt.

Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hiányosan állapította meg a tényállást, az ellentétes az iratok tartalmával és ezen felül tényből további tényre is helytelenül következtetett. A másodsorban előterjesztett indítványa indokaként sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szó szerint megegyezik az elsőfokú tárgyaláson elhangzott ügyészi perbeszéddel, amely véleménye szerint egyrészt megkérdőjelezi az eljárt bíró elfogulatlanságát, másrészt a büntetőlejárásról szóló törvény rendelkezéseivel is ellentétes. A hatályon kívül helyezést célzó indítványa vonatkozásában arra is hivatkozott, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem ütköztette az egyes vallomásokat, azokat nem vette számba, továbbá bizonyos vallomásokat meg sem említett ítéletében, így indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy ítélete felülbírálatra alkalmatlan.