A Fővárosi Ítélőtábla Bf.11/2014/13. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Bartkó Levente, Mató Ágnes, Rédei Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.11/2014/13. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év június hó 5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 10.B.109/2013/29. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 30 (harminc) év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott által a 2012. november 26. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.188/2013. szám alatt kezelt a bűnjeljegyzék 3. tétele alatt szereplő 23 db kést és 4. tétele alatt szereplő 9 db különféle szerszámot 1. tanú (lakcíme) kiadja.

A vádlott születési ideje helyesen: ...

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 14.300,- (tizennégyezer-háromszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A Székesfehérvári Törvényszék a 2013. év november hó 26. napján kihirdetett 10.B.109/2013/29. számú ítéletével vádlottat emberölés bűntette (Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés d) pontja) miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, amelyet fegyházban kell végrehajtani, azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Rendelkezett a bűnjelekről, azok lefoglalását megszüntette és megsemmisíteni rendelte valamennyit.

Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, a védő eltérő minősítésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.573/2013/3. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta.

Az általa megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, azonban az iratok alapján azt szükséges kiegészíteni, így a személyi részt illetően pótolni kell egyes elítéléseinél a szabadulási, illetve elkövetési időket, a történeti részben pedig rögzíteni kell, hogy a sértett 21 évvel volt idősebb a vádlottnál, továbbá azt, hogy az elkövetésnél a vádlott által használt eszközöket a helyszíni szemle során a sértetti ingatlannál lefoglalták.

Az így kiegészített tényállást a másodfokú eljárásban irányadónak tartotta a fellebbviteli főügyészség, ez alapján a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény jogi minősítése törvényes.

Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaeső, akivel szemben csak életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki, azonban tévesen hivatkozott arra, hogy kötelező volt kizárni (az elkövetéskori büntetőtörvénykönyv alapján) a feltételes szabadságra bocsátásból. Ez az elkövetéskori jogszabály alapján csak lehetőség volt. Így az elsőfokú bíróságnak a jogi indokolásban számot kellett volna adnia arról, hogy az alkalmazandó anyagi jogszabályt milyen vizsgálat alapján határozta meg, illetve meg kellett volna indokolnia, hogy miért élt a feltételes szabadságból kizárás lehetőségével. Mindemellett törvényesnek tartotta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.

A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a bűnjelekről történt rendelkezést az ítélőtábla változtassa meg és egyes bűnjelek kiadásáról rendelkezzen, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A védő a fellebbezését írásban indokolta, ebben részletesen kifejtette, hogy - korábbi álláspontjával egyezően - miért tartja megállapíthatónak az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapítását, szemben az ítéletben foglaltakkal, továbbá részletesen elemezte azon okokat is, amely alapján a különös kegyetlenséggel történő elkövetés minősített esete nem állapítható meg a vádlott terhére.

Ugyancsak részletes indokát adta annak, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kötelező kiszabása miért alkotmányellenes.

Mindezek alapján összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatására és enyhítésre tett indítványt, továbbá jogegységi eljárás kezdeményezését vette fel beadványában.

A védő a nyilvános ülésen fenntartotta az írásban megindokolt fellebbezését, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette kapcsán kifejtette, hogy valójában a konkrét eset az alapeseti, illetve a privilegizált emberölés bűntette közötti határon van és kiemelte, hogy a tényállás a sértetti közrehatást is tartalmazza.

A különös kegyetlenséggel történő elkövetést továbbra sem tartotta megállapíthatónak, a büntetés kiszabása kapcsán pedig kifejtette, hogy az semmiképpen sem igazságos, így a minősítés megváltoztatásra és enyhítésre tett indítványt.

A vádlott is megindokolta írásban fellebbezését és indítványozta, hogy az ítélőtábla kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a büntetőeljárás felfüggesztése mellett, figyelemmel arra, hogy a vele szemben alkalmazott szankció, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény ellenes, és nemzetközi szerződésbe ütközik.

A vádlott a nyilvános ülésen utolsó szó jogán a megbánását fejezte ki.

A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi fellebbezés alapján eljárva a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét és azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékokat értékelési körébe vonta, azokat mérlegelte és erről számot adott, indokolási kötelezettségét teljesítette.