A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27245/2018/24. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VADÁSZATI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 69. §, 70. §, 83. §, 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 65. §, 66. §, 70. §, 71. §] Bíró: Pálfay Szilárd

A bíróság a Dr. Faragó Ügyvédi Iroda (2943 Bábolna, Mészáros u. 14.) dr. Faragó István - ügyvéd által képviselt felperesnek az alperes ellen vadászati ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes számú határozatát az elsőfokú hatóság számú határozatára kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 175.000 (egyszázhetvenötezer) forint + ÁFA perköltséget.

A perben feljegyzett 30.000 (harmincezer) forint összegű illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság az elsőfokú hatóság számú határozatában, a felperes fellebbezésében, az alperes számú határozatában, a felperes kereseti kérelmében, az alperes védiratában, az ügyben született további közigazgatási iratokban foglaltak, valamint a perben tett nyilatkozatok és benyújtott dokumentumok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az elsőfokú hatóság egy 2017. június 9-én névtelen bejelentés érkezett alapján eljárást indított a felperesnél. Az eljárás célja annak megállapítása volt, hogy 2017. május 10-én a felperes, mint vadászatra jogosult tudtával és szervezésében folytattak-e az irányadó jogszabályok megkerülésével vadkárelhárítási céllal társas vadászatnak minősülő kutyás vaddisznóhajtást, vagy sem.

A lefolytatott eljárás alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a vadászaton résztvevők a lebonyolított társas vadászatot egyéni vadászatnak álcázták, annak megtörténtét az egyéni vadászati naplóban rögzítették, az elejtett vadat, a sebzést, illetve a vadra leadott lövéseket pedig a vadászat végén nem, csak másnap jegyezték be a vadászati naplóba. A vaddisznóhajtást nem a társas vadászatra vonatkozó jogszabályokban foglaltak alapján került bonyolították le, ezért az elsőfokú hatóság számú határozatával a felperest 2.000.000,-Ft vadgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte.

A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, a fellebbezés nyomán az alperes számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása részletezte a névtelen bejelentésben foglaltakat, számba vette a felperes elnökének L. J.-nek az ügyben tett nyilatkozatát, a Kft. csornai telephelyén 2017. május 12-én tartott megbeszélésről készült feljegyzést, ezt követően pedig ismertette az elsőfokú hatóság által a tényállás felderítése érdekében K. I., T. A., B. R., B. F., L. F., B. R., C. G., H. P., V. I., K.T., P. B., K. T. és P. Cs. tanúkénti meghallgatásakor beszerzett információkat. A határozat jogi indokolásában megismételte az elsőfokú határozat következtetéseit és a feltárt tényállás alapján a vonatkozó jogszabályok értelmében a 2017. május 10-én folytatott vadászatot kutyás vaddisznóhajtásnak, társas vadászatnak minősítette. Az alperes álláspontja szerint a vadászaton résztvevő személyek egymáshoz közel elhelyezkedve a földről 20-30 lövést leadva úgy valósítottak meg jogsértést, hogy az alkalmas volt az emberi élet, testi épség vagy egészség sértésére, illetve veszélyeztetésére. Az alperes határozata szerint a felperes több pontban is megsértette a vadászat rendjére, a vadgazdálkodásra, valamint a vadgazdálkodási ütemterv elkészítésére és a teríték nyilvántartására vonatkozó előírásokat is, ezért a megállapított mértékű vadgazdálkodási bírság kiszabásának volt helye.

Az alperesi határozat ellen a felperes a törvényes határidőn belül keresetet nyújtott be, keresetében a határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte, továbbá a határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte a per jogerős lezárásáig. A kereset szerint az alperes, illetve az elsőfokon eljáró hatóság a határozat meghozatala során nem derítette fel kellőképpen a tényállást, nem oldotta fel a bizonyítékként beszerzett tanúvallomások közötti ellentmondásokat, valamint a bizonyítékokat jogsértően értékelte és azokból helytelen következtetést vont le. A keresetlevél szerint 9 vadász egy területrészen egy időben történő vadászata azért nem minősül társas vadászatnak, mert arra a jogszabály és a vadászat helyi rendje is lehetőséget biztosít. Ilyen esetben a felperes álláspontja szerint a vadászoknak mozgásuk irányát egyeztetni kell a balesetek elkerülése érdekében. Utalt a felperes a keresetlevélben arra, hogy a vadászat helyi rendje elnevezésű dokumentum pontosan rögzíti felperes vadászterületének egyes körzetében található Észak-Déli irányú egymással párhuzamos cserkelőutakat, amelyeken több vadász egyszerre történő vadászata megengedhető. A felperes álláspontja szerint 2017. május 10-én a megjelölt területrészen több vadász egyidejűleg egyéni vadászatot folytatott, hajtók és hajtókutyák hiányában pedig vaddisznóhajtás nem történhetett. Utalt a felperes arra is, hogy az elsőfokú hatóság a számos tanúvallomás közül magyarázat nélkül kizárólag T. A. és K. I. nyilatkozatát fogadta el és figyelembe vett olyan nyilatkozatot is B. F. esetében, aki repceföldjén valójában nem 1,5 hanem kb. 4 km-re tartózkodott a vélelmezett társas vadászat lefolytatásának idejében.

A keresetlevél szerint a hatóság nem indokolta, hogy a beszerzett bizonyítékokat miért egyoldalúan mérlegelte, a feltárt tényállást cáfoló L. J., B. R., V. I., K. T., P. B. és K. T. által tett nyilatkozatokat miért nem vette figyelembe. Sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú hatóság a tényállás felderítése körében nem hallgatott meg olyan személyeket, akik a vadászaton jelen voltak és figyelembe vette olyan személyek tanúvallomását, akik nem voltak jelen a vadászat során. Sérelmezte a felperes a keresetlevélben azt is, hogy a határozat jórészt csak a meghallgatási jegyzőkönyvekből vett idézeteket tartalmaz, részletes tényállást, illetve a bizonyítással kapcsolatos megállapításokat nem. A felperes keresetlevelében bizonyítási indítványt tett Sz. M., H. L., K. J. és L. J. tanúkénti meghallgatására. A felperes a helyszíni tárgyaláson tanúmeghallgatásra vonatkozó indítványait később módosította és azokat Sz. M. és K. J. esetében tartotta fenn.

Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes az eljárás során maga is elismerte, hogy a vadászterület szóban forgó részén egyszerre 9 vadász tartózkodott, és a vadászatra vadkárelhárítás céljából került sor. Ebből következően a vadászatot nyilvánvalóan megszervezték, és a vadászok a minél több vad elejtése érdekében tevékenységüket összehangolták. Az alperes szerint a társas vadászat fogalmának nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy az ügyben közösen lefolytatott társas vadászatról beszélhetünk, nem pedig 9 különálló, egyéni vadászatról. A védirat egyebekben megismételte az alperesi határozatban megjelölt jogszabályi felsorolásokat.