A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21067/2011/4. számú határozata kölcsönszerződésből eredő követelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. §, 337. §, 338. §, 339. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Pfv.VI.21.067/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Koszta Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljáró alperes ellen kölcsönszerződésből eredő igényérvényesítése iránt a Hajdúböszörményi Városi Bíróságnál 6.P.20.614/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pf.20.344/2011/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 86.600 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A peres felek a házasságuk fennállása alatt 2001. március 7. napján a CIB Bank Zrt-től 390.000 forint összegű kölcsönt igényeltek, amelynek lejárati napja 2006. március 8-a volt. A bank már 2002. októberében felmondta a szerződést, mert a felek nem fizették a hitel részleteit. A házasságuk megromlott, ezt követően külön éltek, majd 2009. július 9. napján a bíróság a házasságukat felbontotta. A bíróság a 4.P.20.345/2009/3. számú végzésével jóváhagyott egyezségben rögzítette, hogy annak a pernek a felperese, a jelen per alperese vállalja a CIB Bank Zrt. felé fennálló tartozás megfizetését.

A CIB Bank Zrt. a peres felekkel szemben fennálló követelést 2006. február 21. napján engedményezte, majd 2006. március 16-án kelt engedményezési szerződéssel a követelést az I. Pénzügyi Zrt. szerezte meg. Nevezett 2007. szeptember 5-én ismételten felszólította a feleket a tartozás rendezésére, majd fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amelyben 948.068 forint hitelkártya szerződés tartozást, ebből 356.891 forint után 2008. március 4. napjától a kifizetés napjáig járó 23 % ügyleti kamatot és 6 % késedelmi kamatot érvényesített. A kibocsátott fizetési meghagyás 2009. május 27. napján jogerőre emelkedett, mert a felek ellentmondással nem éltek. Az alperes a tartozás részletekben történő megfizetésének engedélyezését kérte. Miután az alperes a részleteket nem pontosan teljesítette, a követelés jogosultja a felek ellen végrehajtást kezdeményezett, amelyben a végrehajtó a felperest is felszólította összesen 1.442.828 forint megfizetésére.

A tartozás 2010. november 25-én fennálló összege 1.260810 forint volt. A felperes részéről a végrehajtás során részteljesítés nem érkezett.

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 1.442.828 forint tőke annak 2009. július 10. napjától járó törvényes kamata, valamint a perköltség megfizetésére. A kérelem jogalapjaként a Ptk. 332. §-át és 339. §-t jelölte meg. Előadta, hogy az alperes a köztük folyamatban volt házassági bontóperben a CIB Bank Zrt. felé fennálló közös tartozásukat átvállalta és azt kifizetni vállalta. A felperes ellen ennek ellenére végrehajtási eljárás indult és a tulajdonában lévő ingatlanra végrehajtási jog került bejegyzésre. Az által kért összeg megegyezik azzal az összeggel, amelyet vele szemben az önálló bírósági végrehajtó érvényesített.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felvett kölcsönnek nem adósa csak adóstársa volt, a hitelt a felperes a saját céljaira használta fel. A házasság felbontásakor nem ezt a tartozást vállalta át, úgy gondolta, hogy ez a tartozás már rég ki van fizetve.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a Ptk. 332. § (1) bekezdése szerinti tartozásátvállaláshoz a feleknek a jogosult hozzájárulását kellett volna kérniük. Az alperes csak akkor lépett volna a felperes helyébe a bankkal szemben, ha a tartozásátvállaláshoz a bank hozzájárult volna. A bank jogutódja a követelés tekintetében a felek által sem vitatottan az I. Pénzügyi Zrt. A tartozásátvállalás a felek között érvényesen létrejött, de annak hatályossá válásához szükség lett volna a bank, illetve annak jogutódja hozzájárulására. Az alperes nem vitásan megszegte a tartozásátvállalási szerződést, amikor a felperest nem hozta olyan helyzetbe, hogy a lejáratkor teljesítsen. A felperes azonban csak akkor léphetne fel az alperessel szemben, ha a reá hárított összeget kifizette volna. Ebben az esetben a tartozásátvállaló nyilatkozat alapján a kifizetett összeget követelhetné az alperestől. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a kártérítésre alapított követelését sem tartotta megalapozottnak, utalt arra, hogy a kár még nem következett be, hiszen a felperes nem fizetett a végrehajtónak.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a 2009. július 9-én bírói egyezségben foglalt nyilatkozat, amely szerint az alperes vállalta a kölcsön kiegyenlítését érvényesen létrejött tartozásátvállalásnak minősül a Ptk. 332. §-a alapján. A felperes azonban a kölcsönszerződési kötelemből csak akkor szabadult volna, ha a tartozásátvállaláshoz a bank hozzájárulását kérik, ez azonban nem történt meg, így a bank a felperessel mint egyetemleges kötelezettel szemben jogszerűen érvényesítette a követelését és ez a jog megilleti a jogutódját is. A 2009. július 9-én létrejött tartozásátvállalás csak a peres felek belső jogviszonyában valósult meg. A külső jogviszonyukban mint egyetemleges kötelezettek a Ptk. 337. § (1) bekezdéséből fakadóan mindketten külön - külön az egész szolgáltatással tartoznak. A Ptk. 338. § (1) bekezdése szerint, ha valamelyik társkötelezett a jogosultnak a kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, megtérítési követelése keletkezik a többi társkötelezettel szemben. A felperes tehát akkor érvényesíthetne követelést az alperessel szemben, ha már az I. Pénzügyi Zrt. részére teljesített volna.

A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Változatlanul kérte, hogy a bíróság az alperest 1.440.828 forint tőke, annak 2009. július 10. napjától járó törvényes kamata és a perköltség megfizetésére kötelezze.