A Fővárosi Törvényszék P.21073/2007/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. §, 8. §, 57. §, 70/G. § (2) bek., (2) bek., 70/K. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 85. §, 349. §] Bíró: Pataki Árpád

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.21073/2007/6.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.21260/2007/4.

***********

Fővárosi Bíróság

19. P. 21.073./2007/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság

A dr. Ádám György ügyvéd (1107 Budapest, Somfa köz 10. I. em. 3.) és jogtanácsos ( .) által képviselt

felperes nevefelperesnek -

a által képviselt

alperes neve (.) alperes ellen -

személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000.- Ft (Huszonegyezer) forint kereseti illetéket a felperes köteles a Magyar Államnak megfizetni, külön felhívásra.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a teljesítési határidőre vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes a ) tagja, aki a második világháború ideje alatt háborúellenes és antifasiszta tevékenységet végzett, amely miatt akkor üldöztetést szenvedett el, letartóztatták és megkínozták. A felperes kínzásában részt vett mások mellett csendőrnyomozó is. A nevezett személy részt vett az 1944 júliusában elfogására szervezett csendőrségi akcióban, a kialakult tűzharcban megsebesült, pedig meghalt az ott kapott sebesülés következtében (őt nem sebesítette meg). a hatóságok 1958-ban elfogták, majd bíróság elé állították. Őt a számú, illetve a alperes neve 1959. november 25-számú ítéletével emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben, fogolyszökés bűntettében és hatósági közeg elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt összbüntetésül halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A halálbüntetést végrehajtották.

Az akkor megállapított tényállásban többek között az szerepelt, hogy aktív részese volt a felperes megkínzásának, amely következtében a felperes egészségi állapota megromlott. Az alapügyben eljárt bíróságok döntése ellen terhelt nővére terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az indítványozó kérte a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és felmentését. A Katonai Főügyészség az indítvánnyal részben értett egyet (az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett vonatkozásában), egyebekben azt indítványozta, hogy az alapügyben hozott határozatokat a alperes neve hatályában tartsa fenn.

A alperes neve a felülvizsgálati kérelmet 2006. március 6-án tartott nyilvános ülésen bírálta el. Erről a felperesnek tudomása nem volt, az ismételt elbírálásról értesítést, a nyilvános ülésre idézést nem kapott. A büntetőeljárási jogszabályok a sértett idézését nem is írják elő. A alperes neve 2006. március 6-án kelt ítéletével a korábbi ítéleteket vonatkozó részében hatályon kívül helyezte - őt az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette; az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettként értékelt cselekményeket 4 rendbeli hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősítette - és az emiatt, valamint a fogolyszökés bűntette és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette. Az ítélet tartalmazta, hogy ellene fellebbezésnek nincs helye.

A alperes neve általánosságban kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és azt is kiemelte, hogy "a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásaiból, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők. A sérelmezett ítéletek ebből eredő hibái a felülvizsgálati eljárásban, az idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel, nem küszöbölhetők ki." A alperes neve rögzítette azt is, hogy a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

A felperes sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán a alperes neve azt állapította meg, hogy"közelebbről meg nem határozott helyen és időben részt vett négy, név szerint is megnevezett személy bántalmazásában, kínzásában...ezt vallomás kicsikarása érdekében tette." A felperes a négy érintett személy egyike volt, aki az alapeljárásban tanúvallomást is tett. A alperes neve a megállapított tényállást úgy értékelte, hogy a korábban eljárt bíróságok a terhelt cselekményét jogilag tévesen minősítették. A alperes neve jogi indokként rögzítette, hogy háborús bűntettek akkor valósultak meg, ha a cselekmény és a háborús célok közötti összefüggés kimutatható, és azt a háborús célkitűzések érdekében vagy azokkal kapcsolatban követték el. Az ítéletek indokolásából azt a következtetést vonta le a alperes neve eljáró tanácsa, hogy "a bántalmazott, megkínzott négy személy a baloldali mozgalom tagja volt, az eljárás alá vonásuk tehát nem volt mentes politikai jellegű megfontolásoktól. A meglehetősen hézagos tényállás alapján nem állapítható meg, hogy és társai magatartását háborús célkitűzések irányították." Az ítélet a felperes sérelmére is elkövetett cselekményt ezért úgy értékelte, hogy a terhelt magatartása hivatali hatalommal való visszaélés (kényszervallatás) volt, amelynek büntetési tétele 5 év volt - ezért a cselekmény büntethetősége az elbíráláskor (1959) elévülés miatt megszűnt - ezen okból az erre vonatkozó eljárást megszüntette.

Az ítélet széleskörű visszhangot keltett, leginkább abban a részében, hogy a elleni csendőri fellépést a alperes neve jogszerűnek minősítette, annak hangsúlyozásával, hogy kizárólag büntetőjogi megítélést (értékelést) végzett, és semmiben sem kívánta érinteni az ítélet megfogalmazása értelmében az elbírálás tárgyát képező események történelmi, politikai értékelését, személyiségének, történelmi szerepének vizsgálatát a történészek hatáskörébe utalták. A alperes neve ítéletében a jelen per felperese kizárólag mint a terhelt egyik bűncselekményének sértettje szerepelt.

A felperes a alperes neve perbeli ítéletérol című könyvéből értesült, és úgy ítélte meg, hogy abban számos tekintetben megsértették a személyiségi jogait, ezért jogi képviselői útján keresettel fordult a bírósághoz.