A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21260/2007/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/G. § (2) bek., (2) bek., 70/K. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lévainé dr. Szakács Mária, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21073/2007/6., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21260/2007/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.260/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. számú Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Ádám György ügyvéd és ... jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Fehér-Polgár Pál bíró, osztályvezető által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. évi július hó 9. napján kelt 19.P.21.073/2007/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett és 8. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes a ... tagja. A második világháború idején folytatott háborúellenes és antifasiszta tevékenysége miatti megkínzásában részt vett - ... szemben is eljárt - csendőrnyomozót, ...t a Legfelsőbb Bíróság1959. november 25-én Katp. Kt. 094/1959. számú ítéletével bűnösnek mondta ki emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben, fogolyszökés és hatósági közeg elleni erőszak bűntettében, ezért összbüntetésül halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A halálbüntetést végrehajtották.

A jogerős ítélet ellen a terhelt nővére által előterjesztett felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság 2006. március 6-án tartott nyilvános ülésen bírálta el, amelyről a felperes sértettet nem értesítették. Az eljárt öttagú tanács Bfv.X.1.185/2005/7. számú ítéletével az ügyben hozott ítéleteket hatályon kívül helyezte, a vádlottat az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette; az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettként értékelt cselekményeket pedig 4 rendbeli hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősítve, az emiatt, valamint a fogolyszökés és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette. Az ítélet rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárás során a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ezért az eljárásnak a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásaiból, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás során írt okfejtésekből egyértelműen felismerhető koncepciós vonásai a felülvizsgálati eljárásban sem küszöbölhetők ki. Hangsúlyozta: a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kellett elbírálni.

A széleskörű politikai visszhangot keltett ítéletről a felperes - az 1944 nyarán végrehajtott "nyílt nyomozás" során megkínzott egyik sértett - ... "Védtelen igazság" című könyvéből értesült.

Keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ítélet azon megállapításaival, miszerint a sérelmére elkövetett cselekményt nem háborús bűntettként minősítették, továbbá hogy az 1959-es ítéletet koncepciós vonásokkal terhesnek jellemezték, valamint azzal az értékeléssel, miszerint ... és a vele együtt - ... szemben - intézkedő csendőrök a korabeli jogszabályoknak megfelelően, tehát nem törvénytelenül jártak el, megsértette a felperes személyiségi jogait. Sérelmezte azt is, hogy a felülvizsgálati eljárásról őt nem értesítették, ezáltal nem gyakorolhatta sértetti jogait. Kérte a jogsértés megállapításán túlmenően a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, a jogsértéssel előállt dolog - azaz az ítélet - megsemmisítését, valamint az alperes jelképes összegű, 1 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Az alperes a felperes kereshetőségi jogának hiányában kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint "nincs a világon olyan elsőfokú bíróság, amely a legmagasabb bíróság legfelsőbb szintjén - 5 tagú tanácsban - meghozott határozatát, annak rendelkezését, annak indokolását, annak megfogalmazását vizsgálat tárgyává tehetné." Még a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben sincs arra jogi lehetőség, hogy a kártérítési per bírósága a sérelmesnek tartott határozatot felülbírálja, illetve egyáltalán vizsgálat tárgyává tegye.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 21.000 forint kereseti illetéket. Kifejtette, hogy a felperes rendelkezett a Ptk. 85. § (1) bekezdése szerinti perbeli legitimációval, ezért a keresetet érdemben kellett vizsgálni. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 8. § (1) bekezdésére, 47. § (1) bekezdésére, 50. § (3) bekezdésére, 57. § (5) bekezdésére, 59. § (1) bekezdésére, 61. § (1) bekezdésére, 70/G. § (2) bekezdésére, 70/K. §-ára és 77. § (2) bekezdésére, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 3. §-ára, 7. §-ára, 24. § (2) bekezdésére, a Ptk. 75. § (1) bekezdésére, 76. §-ára, 78. § (1) és (2) bekezdésére, 349. § (1) és (3) bekezdésére alapított indokolásában foglalkozott a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tartalmára, terjedelmére, jogi védelmére és korlátaira vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlattal. Rögzítette, miszerint az alperesi jogi állásponttal szemben az alperesi intézmény jogi státusza, az igazságszolgáltatás hierarchiájában elfoglalt helye nem zárja ki azt, hogy önálló jogi személyként alperesi pozícióban személyiségi jogi per alanyává váljék. A bírói gyakorlat abban is következetes, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva, eleve alkalmatlan bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére vagy akár szakmai véleményezésére, vagyis a személyiségi jogi per nem szolgálhat általános vagy akár különleges jogorvoslati fórumként, mert ez a jogrendszer megkettőződéséhez vezetne. A személyiségi jogi per bírósága büntetőjogi szakkérdésekben nyilvánvalóan nem formálhat jogi véleményt, csak azt vizsgálhatja, hogy az ítéletben volt-e az adott eljárás kereteit meghaladó, szükségtelen és egyben személyiségi jogot sértő megnyilvánulás, illetve kártérítés megítélésére alapot adó jogsértés. Kiemelte továbbá, hogy a bíróság jogalkalmazó szervezetként még érintőlegesen sem politizálhat, nem feladata történelmi események, vagy személyiségek részletes értékelése. Kifejtette: a bíróság nem kívánja kétségbe vonni vagy megkérdőjelezni a felperes személyes helytállását, szenvedéseit, az akkori kormány törekvéseivel szembeni fellépését. Hangsúlyozta, hogy a személyiségi jogi per bírósága a felperest érintő cselekmény jogi mérlegelésének helyességét nem mérlegelheti felül. Az alperes ítéletében egy adott tényállás tekintetében (jogi) véleményt formált, amely nem lépett túl a szabad véleményalkotás megengedett határain. A korábbi ítélet "koncepciós" jellege tekintetében állított sérelem - vagyis a felperes 1959-es tanúvallomása hitelének megkérdőjelezése - esetében hiányzik a felperes kereshetőségi joga, mivel a perbeli ítéletben vitatott megállapítások alanyai a korábbi ítéletek bírái és nem a felperes voltak. A csendőri tevékenység jogszerűségének kérdése megítélésében a felperes közvetlenül nem érintett, tehát e vonatkozásban sincs kereshetőségi joga. A felperes azt is megalapozatlanul kifogásolta, miszerint a felülvizsgálati eljárásról őt nem értesítették, mivel erre az alperes az eljárási jogi jogszabályok értelmében nem volt köteles. Az alperes eljárt tanácsa egyébként hivatalból - az iratokból - ismerte a felperes 1959-es tanúvallomásának teljes tartalmát.