A Debreceni Törvényszék Bf.460/2015/10. számú határozata kényszervallatás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 137. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 386. §]

... TÖRVÉNYSZÉK

18.Bf.460/2015/10. szám

A ... Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2016. június 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kényszervallatás bűntette miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a ... Járásbíróság 2015. június 1. napján kihirdetett ... számú ítéletét megváltoztatja.

II.r. vádlott szabadságvesztés büntetése felfüggesztésének próbaidejét 1 (egy) évre enyhíti.

Az elsőfokú eljárásban felmerült 79.910 (hetvenkilencezer-kilencszáztíz) forint bűnügyi költségből I.r. vádlott 12.455 (tizenkettőezer-négyszázötvenöt) forintot, II.r. vádlott 24.455 (huszonnégyezer-négyszázötvenöt) forintot köteles megfizetni, míg 43.000 (negyvenháromezer) forint az államot terheli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság halmazati büntetéseket szabott ki, valamint 2014. november 14. napja helyett 2015. január 12. napján tartott tárgyalást.

Az ítélettel szemben további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a nyilatkozattételre fenntartott háromnapos határidőn belül az ügyész I.r. és II.r. vádlottak terhére, a társtettesi minőségük megállapítása céljából, míg I.r. vádlott ugyanezen határidőn belül irányának megjelölése nélkül, azonban a tárgyaláson tett nyilatkozatait szem előtt tartva felmentésre irányulónak minősülő fellebbezéssel élt. A vádlottak közös védője míg I.r. vádlott vonatkozásában fenntartott háromnapos gondolkodási időn belül jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, II.r. vádlottat érintően - ezen védencével egyetemben - az ítélet kihirdetését követően felmentésre irányuló fellebbezéssel élt.

Az I. és II.r. vádlott, valamint védőjük, utóbb írásban fellebbezésüknek részletes indokait adták.

Ekörben I.r. vádlott a sértettek bántalmazását elismerve, azt azonban fáradtságára, valamint a sértettek arrogáns viselkedésére visszavezetve vitatta a kényszervallatásra irányuló szándékát, valamint azt is, hogy a II.r. vádlottal szándékegységben cselekedett volna, hiszen álláspontja szerint a társa, II.rendű vádlott, a történteket nem is észlelhette.

Lényegében ez utóbbi megállapítás köré építve terjesztette elő fellebbezésének írásbeli indokolását II.r. vádlott is, aki a bántalmazások akusztikai és vizuális észlelésének hiányát csatolt cikkek útján azzal magyarázta, hogy miként az ember természeténél fogva egyszerre több dologra figyelni nem képes, így adminisztratív munkája közben a sértettek "számonkérését" maga sem tudta nyomon követni. Mindezeken túl vitatta az elsőfokú bíróság bűnsegédi minőség körében kifejtett jogi indokait is és az ítéletet megalapozatlannak tartva tett indítványt annak megváltoztatására, lényegét tekintve felmentését kérve.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jog rendelkezéseit tévesen alkalmazva szabott ki az I.r. vádlottal szemben büntetést és döntött a II.r. vádlottat érintően annak bűnösségéről. A vádlottak ítéletben is rögzített, a köz javára végzett példaértékű tevékenysége és a saját munkakörükben való helytállásuk ugyanis mindamellett, hogy nem nyert kellő nyomatékkal értékelést, az elsőfokú bíróság iratellenes megállapítások és helytelen bírói mérlegelés eredményeként jutott azon következtetésre, miszerint az I.r. vádlott szándéka a sértettek vallomásra bírására irányult volna, mely mellett a sértettek bántalmazását nem észlelő II.r. vádlott puszta jelenléte sem alapozhatta volna meg ezen vádlott bűnsegédi minőségét. Összességében elsődlegesen mindkét vádlott felmentését, másodsorban I.r. vádlottal szemben intézkedés alkalmazását kérte.

A ... Megyei Főügyészség ... számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással fenntartva kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárása során, ügyfelderítési és indokolási kötelezettségének eleget téve megalapozott tényállást állapított meg, abból okszerűen következtetve a vádlottak bűnösségére. A terhükre rótt bűncselekmény jogi minősítését törvényesnek tartva rögzítette, hogy az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény alkalmazása éppúgy helytálló, mint a tettesi és bűnsegédi minőség megállapítása, mely utóbbi körben tehát az ügyészi fellebbezést elvetette. Álláspontja szerint bár a bűnösségi körülmények sora az I.r. vádlott ténybeli beismerő vallomásával kiegészítendő, mindkét vádlott vonatkozásában a jóval a középmérték alatt megállapított szabadságvesztés büntetés mértékének és ehhez igazodóan a felfüggesztésük próbaidejének a felemelése indokolt, melynek megfelelően tett indítványt az ítélet megváltoztatására.

A nyilvános ülésen a vádlottak és védőjük is fenntartották a fellebbezésükben foglaltakat.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlottakat érintő mindkét irányú fellebbezés folytán bírálta felül az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§ (1) bekezdése alapján.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének a szükséges körben eleget tett.

Az általa megállapított tényállás nagyrészt megalapozott, melyet a Be.351.§ (2) bekezdés c.) pontjában írt okból a Be.352.§ (1) bekezdés a.) pontja szerint az iratok tartalma alapján az alábbiakkal szükséges helyesbíteni.

I.r. vádlott egyik gyermeke időközben nagykorú lett, mely mellett további vagyonként szükséges feltüntetni egy 2.450.000 forint értékű személygépkocsit is.

II.r. vádlott házastársa közmunka program keretén belül a rendőrségen dolgozik, havi jövedelme 51.000 forint.