A Fővárosi Ítélőtábla Bf.256/2015/5. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 102. §, 305. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.256/2015/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. február hó 17. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A hivatali visszaélés bűntette miatt I. r. és társa ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. június 23. napján kihirdetett 11.B.1382/2014/26. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottak bűncselekményének törvényi megjelölésénél a b) pontra utalást mellőzi.

II. rendű vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 107.360 (százhétezer-háromszázhatvan) forint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 10.880 (tízezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget II. rendű vádlott köteles az állam részére megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék 2015. június 23. napján kihirdetett 11.B.1382/2014/26. számú ítéletével I. rendű vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette [2012. évi C. törvény 305. § a/ és b/ pontjai] miatt egy év, végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre, míg II.rendű vádlottat felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette [2012. évi C. törvény 305. § a/ és b/ pontjai] miatt száz napi tétel, 1200 forintos napi összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett I. rendű vádlottnál a büntetés végrehajtásának elrendelése esetére a feltételes szabadságra bocsátásról, illetve II. rendű vádlott esetében a pénzbüntetés meg nem fizetésének következményéről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A Fővárosi Törvényszék fenti ítélete ellen annak kihirdetésekor a vádlottak és védőik jelentettek be fellebbezést felmentés iránt.

I. rendű vádlott védője perbeszédében a felmentést célzó fellebbezést másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezéséért is fenntartotta. A tényállás megalapozatlanságát sérelmezte, miszerint az felderítetlen, az iratok tartalmával ellentétes és az elsőfokú bíróság tényből tényre levont következtetése is helytelen. Kifogásolta, hogy a vádlottak védekezését a bíróság anélkül vetette el, hogy döntésének kellő indokát adta volna.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az I.r. vádlottat a gyermekei iránt érzett aggodalma indította a cselekményre, amit ténybelileg következetesen beismert. Az 1. számú tanú vallomását aggályosnak és ellentmondásosnak ítélte, utalva az I.r. vádlotthoz fűződő állítólagos szerelmi viszonyára és az őt (valamint a terhelt gyermekét is) érintő másik büntetőeljárásra. A védő álláspontja szerint a megalapozatlanság a másodfokú eljárásban a tényállás korrekciójával orvosolható és eltérő tényállás megállapításával az I.r. vádlott felmentésére kerülhet sor. Megítélése szerint a lekérés száma irreleváns és az információkérés méltányolható célja miatt a cselekmény társadalomra veszélyessége olyan csekély, hogy büntethetőséget kizáró okból fel kell menteni az I.r. vádlottat. Arra az esetre, ha a megalapozatlansági okok a jelen eljárásban nem lennének kiküszöbölhetők, indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését.

II. rendű vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a II.r. vádlott következetes tagadása összhangban áll a vádlott-társ nyilatkozataival, egyéb elfogadható érdemi bizonyíték pedig nem merült fel ellenük. Az elsőfokú bíróság nem adta elégséges indokát, hogy bűnösségét mire alapította és okfejtése logikailag sem helytálló.

Az utolsó szó jogán I. rendű vádlott megbánását hangoztatta, míg II. rendű vádlott - miként felszólalásában is - tagadta a bűnösségét.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 837/2015/1. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat alaptalannak ítélte.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, logikus mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg, amelyből okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményük jogi minősítése is helyes.

Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba és kellő nyomatékkal értékelte a bűnösségi körülményeket, emiatt az általa kiszabott büntetés mindkét vádlottnál megfelelően igazodik a cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösségi körülményekhez, így enyhítésük nem indokolt. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mindkét vádlott tekintetében hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.

A bejelentett fellebbezések nem alaposak.

A másodfokú bíróság a bejelentett perorvoslatok alapján eljárva, a Be. 348. § (1) bekezdése alapján mindkét fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta a Fővárosi Törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során azt állapította meg, hogy az elsőfokon eljárt törvényszék mindenre kiterjedően lefolytatott bizonyítás eredményeként hozott az ügyben ügydöntő határozatot.

A törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. Az tárgyalási szakban résztvevő tanúkat az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával hallgatta ki, őket a szükséges figyelmeztetésben részesítette, s a figyelmeztetésre adott válaszaikat is rögzítette. Ugyancsak perrendszerűen tette tárgyalás

anyagává az okirati bizonyítékokat.

Ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve helytálló indokolással vetette el a 2. számú tanúkénti kihallgatását célzó bizonyítási indítványt.

A I.r. vádlott és védője által a másodfokú eljárásban ismételten előterjesztett bizonyítási indítványt a másodfokú bíróság sem találta alaposnak. Ennek az az indoka, hogy a terheltek bűnösségét az elsőfokú bíróság az 1. számú tanúvallomását alapulvéve állapította meg, aki információszerzésének forrásaként a vele baráti kapcsolatban álló II. r. vádlott elmondását is megjelölte, azaz tudomásszerzése nem korlátozodott kizárólag az általa falon át hallott beszélgetésre. Utóbbi körülmény tekintetében bejelentett tanú kihallgatása így nem befolyásolná a terheltek büntetőjogi felelősségének megítélését, mivel nem lenne alkalmas a tanú más forrásból származó információja cáfolatára. Erre tekintettel az ez irányú bizonyítás szükségtelen, indokolatlanul növelné az eljárás pertartamát.

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás túlnyomórészt mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében foglalt hibáktól és hiányosságoktól, az csak II.r. vádlott előélete és a személyes adatok védelméről szóló törvény megjelölése tekintetében pontatlan, amely részleges megalapozatlanság azonban a Be. 352. § (1) bekezdés a/ pontja szerint a másodfokú bíróság által az iratok alapján kiküszöbölhető volt.

II.r. vádlott a vádbeli időben büntetlen előéletű volt, csupán ellene (5.B.157/2010. számon) folyó büntetőeljárás hatálya alatt állt, amelyben az elkövetésig nem került sor az elítélésére. Mellőzi az ítélet 3. oldalának első bekezdéséből a II.r. vádlottnak tulajdonított további büntetést, amelyet az erkölcsi bizonyítvány adatai nem erősítenek meg.