A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20078/2017/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 78. §] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.078/2017/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Petró László (fél címe 1.) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a dr. alperesi jogtanácsos neve jogtanácsos, dr. alperesi jogi előadó neve jogi előadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. november 15. napján kelt 33.P.22.074/2016/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget és a Magyar Államnak külön felhívásra 56.000 (ötvenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. augusztus 1. napján a metróállomásról felvezető mozgólépcsőt elhagyva a menetjegyét átadta a jegyellenőrnek és anélkül, hogy az ellenőrzést megvárta volna, továbbhaladt. Emiatt az ellenőr odaszólt egy másik jegyellenőrnek, hogy a felperest állítsa meg. A másik jegyellenőr kitette a felperes elé a kezét, aki annak nekiütődött, és a hasán lévő friss műtéti seb fájdalmának hatása miatt bántalmazta a jegyellenőrt. A bántalmazás következményeként a felperest a Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.P.21.409/2013/70. számú ítéletében közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében, valamint testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek. A büntető bíróság ítéletének bűnösséget megállapító rendelkezései jogerőre emelkedtek.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, miszerint az alperes megsértette a személyes szabadsághoz fűződő jogát azzal, hogy 2008. augusztus 1. napján az alkalmazásában álló jegyellenőr őt feltartóztatta, illetve több - az alperes alkalmazásában álló - személy ráugrott.

Kérte keresetében, hogy a bíróság az alperest a további jogsértő magatartástól tiltsa el, és kötelezze sajnálkozó levél megküldésére a történtek miatt, továbbá kötelezze 200.000 forint nem vagyoni kár, és ennek 2008. augusztus 1. napjától a törvényes mértékű kamatának megfizetésére. Kérte továbbá annak megállapítását is, miszerint az alperes megsértette a becsülethez és emberi méltósághoz, valamint jóhírnévhez fűződő jogát azzal is, hogy 2008. augusztus 1. napján az alperes alkalmazásában álló jegyellenőr alaptalanul büntetőfeljelentést tett ellene. Kérte ebben a körben is az alperes eltiltását a jogsértéstől, és elégtétel adásra és további 500.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak kamatai megfizetésére kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes volt az, aki megtámadta a jegyellenőrt, az alperes alkalmazottja nem követett el hibát, így nem sértették meg a felperes személyiségi jogát. Az alperesnek nincs ráhatása arra, hogy ki, mikor, ki ellen tesz feljelentést. Önmagában a feljelentésre figyelemmel nem lehet igényt érvényesíteni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 35.000 forint perköltséget, és a Magyar Államnak külön felhívásra 42.000 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdés, 76. §-a, 78. § (1)-(2) bekezdésére, valamint a 84. § (1) bekezdés a), b), c), d) és e) pontjaira, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdésére és annak értelmezésére alapította, mely rendelkezéseket ítéletében idézett.

A személyes szabadsághoz való jogsérelem iránti kereset körében megállapította, hogy az alperes által a perbeli időszakban alkalmazott "Utazási feltételek" elnevezésű szabályzatban mindössze annyi szerepel, hogy a jegyet az ellenőrzésre a jegyellenőrnek át kell adni, de ez az átadást követő magatartásra nézve nem tartalmaz rendelkezést. Ugyanakkor indokolása szerint, a követendő magatartásforma a jegy átadását követően annak bevárása, figyelemmel arra, hogy a jegy átadását követően, annak bevárása nélküli távozás azt a látszatot kelti, illetve keltheti a jegyellenőrben, hogy az illető érvénytelen jeggyel kísérelte meg az utazást. Jelen esetben ez ugyan nem állt fenn, azonban számolnia kellett azzal, hogy a jegyellenőrök megállásra késztethetik.

Megítélése szerint, a jegyellenőr azon magatartása, hogy kitette a kezét a perbeli esetben nem minősül személyi szabadságot korlátozó magatartásformának. Kitért arra is, hogy a jegyellenőr nem lehetett tisztában a felperes friss műtéti sebével.

Mindezekre figyelemmel a felperes ezen kereseti követelését alaptalansága folytán elutasította.

A feljelentéssel kapcsolatos kereseti kérelem kapcsán arra utalt, hogy a feljelentés alapján a bíróság a felperest közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében és testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért teljes mértékben alaptalan a felperesnek azon keresete, miszerint alaptalanul tettek büntetőfeljelentést ezen ügy kapcsán vele szemben. A feljelentés egyebekben nem tekinthető kifejezésmódjában indokolatlanul bántónak, sértőnek, a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a feljelentés stílusával nincs problémája. Önmagában a büntetőfeljelentés nem alapoz meg személyiségi jogi pert, még abban az esetben sem, ha utóbb a feljelentett személlyel szemben a nyomozást megszüntetik.

Mindezekre tekintettel ezen kereseti kérelmet is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.

Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és azt, hogy az alperest a módosított keresetnek megfelelő marasztalja. Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását.

Álláspontja szerint eljárásjogi jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság azzal, hogy az ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdését sértve nem tartalmazta az alkalmazott jogszabályok indokolását, illetve az idevonatkozó jogszabályra sem hivatkozott.

Anyagi jogi szabályt sértett továbbá azzal, hogy a vonatkozó szabályokat, törvényeket figyelmen kívül hagyta ítéletében.

Az első kereseti kérelem kapcsán utalt arra, hogy az alperes, amikor az eset történt, a Vasúti törvény 20. § (1) bekezdése ellenére nem rendelkezett üzletszabályzattal, amely meghatározza az utas és a közte lévő szerződés jogi alapjait. Az "Utazási feltételek" 3. pontja annyit ír csak elő, hogy a jegyet ellenőrzéskor át kell adni az ellenőrzést végző személynek. Mivel az "Utazási feltételek" a Ptk. 205/A. §-a szerint általános szerződési feltételek, azonban az ellenőrzésre vonatkozóan ezek sem tartalmaznak rendelkezést, különösen azt nem, hogy az utasnak kötelessége lenne visszavenni a jegyét. A Ptk. 207. § (2) bekezdésére figyelemmel az utasra, mint fogyasztóra kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, azaz a jegy visszavételére vonatkozó kötelezettség nem terhelte a felperest.