A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40167/2013/5. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Czifra Veronika, Hunyady Mariann, Katinszky Márta Cecília

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40037/2011/34., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40167/2013/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

12.Gf.40.167/2013/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Rutai István jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Pozsgai Mária ügyvéd (I. rendű alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen felelősség megállapítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék a 2012. december 12-én meghozott 9.G.40.037/2011/34. számú ítélete ellen a felperes részéről 35. és 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az irányadó tényállás szerint a perben nem álló S. Kft. (a továbbiakban: adós) 2005. március 23-án folyószámlahitel szerződést kötött a ... Bank-vel 500.000 forint folyószámla-hitelre vonatkozóan, mely szerződést a későbbiek során módosítottak. A legutóbbi, 2007. március 2-án történt módosítás alapján a pénzintézet 2.000.000 forint összegű folyószámlahitel nyújtását vállalta, míg az adós kötelezettsége volt havonta minimum 500.000 forint jóváírás teljesítése. A pénzintézet a kötelezettség nem teljesítése miatt a szerződést 2008. március 7-én azonnali hatállyal felmondta, és felszólította az adóst a negatív egyenleg rendezésére, majd 2008. december 8-án az adóssal szembeni követelését a felperesre ruházta át, melynek összegét 2.413.075 forintban jelölte meg.

Az adós 2007. évi egyszerűsített éves beszámolójának adatai szerint a társaság saját tőkéje az előző évi 7.671.000 forint összeghez képest 3.431.000 forintra csökkent, a mérleg szerinti eredmény - 351.000 forint - 4.240.000 forintra, míg a kötelezettség nyilvántartott értéke 6.800.000 forint összeghez képest 5.221.000 forint összegre változott.

Az adóssal szemben 2009. január 13-án kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság felhívta a társaságot a törvényes működés helyreállítására, majd a 2009. június 10-én előterjesztett kérelem alapján a felszámolás tárgyában határozó bíróság 2010. április 14-ei kezdő időponttal elrendelte az adós felszámolását.

Az alperesek az adós társaság ügyvezetési feladatait 2008. március 4-éig (a cégmásolat adatai szerint az I. r. alperes 2008. március 4. napjáig, a II. r. alperes 2008. május 5. napjáig) látták el, tagsági viszonyuk 2008. március 4-én szűnt meg.

A felperes a 2011. január 6-án előterjesztett, majd az eljárás folyamán pontosított keresetében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján kérte az I. r. és a II. r. alperesek felelősségének a megállapítását. Állította, hogy az alperesek 2007. szeptember 6. napja, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után feladataikat nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el, ezért az adós vagyona legalább 4.000.000 forinttal csökkent. Kifejtette: az alpereseknek, mint vezetőknek csődvédelmet kellett volna kérniük, és a hitelezőkkel egyezkedniük kellett volna. A későbbiek során a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját 2006. december 31. napjában jelölte meg, és állította, hogy az alperesek olyan kifizetéseket teljesítettek, amelyek a hitelezői érdekek mellőzését jelentették, holott a pénzeszközöket a tartozások teljesítésére kellett volna fordítaniuk. Az eljárás folyamán - a mérleg adataira utalással - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját legkésőbb 2007 márciusában jelölte meg, állítva, hogy az alperesek "zsákszámra vették ki a pénzt" az adós társaságból.

Az alperesek vitatták a felelősség megállapításához szükséges feltételek fennállását. Utaltak arra, hogy a 2007. március 27. és 2007. október 18-a közötti kifizetések a rendes gazdálkodás körébe tartozó fizetési kötelezettségek teljesítését jelentették. Egyidejűleg csatolták azokat az okirati bizonyítékokat, melyek tartalmával igazolták a kifizetések megtörténtét. Hivatkoztak arra is, hogy 2008. március 4. napjáig láttak el ügyvezetői feladatokat. Vitatták, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettel kellett volna számolniuk a vezetői tisztségük megszűnésekor, az adós követelései alapján ugyanis nem számolhattak azzal, hogy a társaság a tartozásait a lejáratkor rendezni nem tudja. Kitértek arra is, hogy a bank a tisztségük megszűnése után, 2008. március 7-én mondta fel a szerződést. Az I. r. alperes hangsúlyozta, hogy készpénzt nem vett fel, míg a II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felvett pénzből a rendes gazdálkodás folytán felmerült költségeket fedezte. Megjegyezték, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzettel 2007 márciusában azért sem lehetett számolni, mert a bank a folyószámlahitelt ekkor emelte meg, így a pénzintézet sem láthatott a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetre utaló jeleket.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a pervesztes felperest kötelezte az eljárási költség megfizetésére.

Rögzítette, a keresetet az előterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles elbírálni, míg a jogvita megítélését meghatározta, hogy a felek a bizonyítási kötelezettségüket milyen eredménnyel teljesítették. Megállapította, hogy a felelősség megállapítása feltételezi, hogy a vezető tisztségviselő kötelezettségszegése vagy mulasztása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjára vetített vagyoni állapothoz képest olyan vagyoni változással járjon, amelynek eredményeként a felszámolási vagyonná válásig ténylegesen az adós társaság vagyona csökken. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztétől számítottan kell a tisztségviselőnek ugyanis mindent megtennie az e tisztséget elvárható módon annak érdekében, hogy a társasági vagyon integritását megőrizze a felszámolónak való átadásig. A felelősség akkor állapítható meg, ha úgy csökken a társaság vagyona a vezetőnek felróható módon, hogy ezzel kisebb mértékben és értékben válik felszámolási vagyonná. A felelősség megállapításával járhat az is, ha nem az elvárható intézkedéseket teszi meg a hitelezői követelések kielégíthetősége érdekében, így ezeknek az intézkedéseknek az elmulasztása vezet a hitelezői igények kielégítésének a meghiúsulásához.

Az adott ügyben az alperesek vitatták a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztére tett tényállítást, így a felperes volt köteles bizonyítani, hogy az alperesek vezetői tisztségük ideje alatt kellő gondosság tanúsítása mellett láthatták, hogy az adós esedékességkor nem tudja a tartozásait kiegyenlíteni. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállása feltételezi az adósi vagyon összességének olyan értékelését, melyből látható, hogy a társaság a működését a rendes gazdálkodás szabályai szerint tovább folytatni nem tudja, esedékes kötelezettségeit teljesíteni nem fogja.