A Kúria Kfv.35683/2012/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Heinemann Csilla, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Szerződést és ügyletet valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. A rendeltetésellenes joggyakorlást megvalósító adózói magatartás adóhatóság általi átminősítése jogszerű.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.683/2012/4.szám

A Kúria a ügyvéd által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (9022 Győr, Liszt Ferenc u.13-15.) alperes ellen - adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Győri Törvényszék 2012. június 26. napján kelt 9.K.27.177/2010/19. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A Kúria a Győri Törvényszék 9.K.27.177/2010/19. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) Ft együttes első fokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900.000 (kilencszázezer) Ft elsőfokú és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes, a K.Kft. és a Z.Kft.,mint eladók és a , mint vevő között 2003. március 19-én előszerződés jött létre a K. címtár üzleti tevékenység értékesítésére vonatkozóan 6.500.000.000 Ft maximált összegben azzal, hogy a végleges szerződést a felek 2003. június 23-áig kötik meg.

A Z.Kft.-nek 90 %-ban a felperes, további 10 %-ban házastársa, míg a K.Kft.-nek 100 %-ban a felperes volt a tulajdonosa.

2003. június 11-én alapította a felperes és A.B.a D.Kft.-t (a továbbiakban: Kft.), melyben a felperes 10 %-os, míg a másik alapító 90 %-os tulajdont szerzett. A Kft.-be a későbbiek során bevitelre került a K. márkanév, a K. üzleti tevékenységéhez kapcsolódóan a kiadványok megjelentetésének a joga és a kapcsolódó eszközök. 2003. június 26. napján A.B.a Kft.-ben lévő üzletrészét 2.700.000 Ft-ért értékesítette a Ltd. (a továbbiakban: Ltd.) off-shore cég részére.

Még 2003. június 23-án a felperes és az Ltd., mint eladók keretszerződést kötöttek a T-vel, mint vevővel a Kft. értékesítésére vonatkozóan 6.500.000.000 Ft-os maximált áron. 2003. július 3-án jött létre azon szerződés, melyben a felperes és az Ltd. eladták a Trader részére a Kft.-ben lévő üzletrészüket a megegyezés szerinti vételáron. A szerződés alapján 2.010.000.000 Ft került kiutalásra a vevő részéről a felperes, és az Ltd. számláira.

2008. február 19-én a T., a V. Lapkiadó Kft., valamint az Ltd. és a felperes között a keretszerződés módosítása, teljes és végső elszámolásra vonatkozó megállapodás született a jogviszony lezárása érdekében.

A jogügyletek során a szerződéseket az Ltd. részéről X.Y., a K.Kft. nevében C.P., míg a vevő T. tekintetében M.B. írták alá. A T. jogi képviselőjeként dr.E.F.ügyvéd járt el.

Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként meghozott határozatával, a felperest 359.659.794 Ft személyi jövedelemadó különbözet, 179.829.872 Ft adóbírság és 170.231.061 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az indoklásban megállapította az adózás rendjéről kiadott 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére hivatkozással, hogy a Kft. értékesítése során a valós gazdasági esemény a felperes és a T. között történt, az Ltd., mint off-shore társaság bevonása a tulajdonosi körbe közvetlenül az üzleti rész értékesítése előtt, adóelkerülés céljából valósult meg. A felperes üzletrész értékesítéséből (árfolyamnyereségből) származó jövedelme a személyi jövedelemadóról kiadott 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 4.§ (1) bekezdés, 10.§ (1) bekezdés, 67.§ szerint került meghatározásra.

Az alperes 2010. március 12-én kelt 5228092668 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy a Kft. tulajdonjogának értékesítésével kapcsolatos jogügylet valós és az adójogi minősítés szempontjából releváns tartalma alapján a felperes és a Trader között jött létre. Az adójogi megítélés szempontjából elsődlegesen nem annak van jelentősége, hogy a tulajdonviszonyok változása névlegesen mely felek között ment végbe, hanem annak, hogy a jogügyletből származó bevétel kinél jelentkezett. A szerződés írott tartalmával ellentétben olyan valós akarat, hogy az értékesített üzletrész ellenértékével az Ltd. gazdagodjon, nem volt.

A.B. és az Ltd. közreműködésére egyértelműen adómegkerülési célból került sor, az ellenértékként megfizetett összeg felett a felperes diszponált, mivel azok vagy közvetlenül a saját bankszámlájára, vagy az Ltd. bankszámláján keresztül a saját vagy társaságai számlájára érkeztek. A felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az Ltd.-től átutalt összegek kölcsönnek tekintendők, ezt azonban hitelt érdemlő okirattal nem támasztotta alá. Az Ltd. bejegyzési helyeként szereplő Csatorna szigetek és Magyarország között adóügyi együttműködés nincs, adózási jogsegély egyezmény nincs érvényben, azonban a tényállás megítéléséhez szükséges körben a dokumentumok, bizonyítékok rendelkezésre állnak.

A felperes keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Az üzletrész értékesítésére vonatkozó megállapításokon kívül támadta a V.A.kölcsönével kapcsolatos hatósági álláspontot, valamint elévülési kifogást tett 2003. évre vonatkozóan. Az üzletrész átruházása körében kifejtette, hogy az Art.1.§ (7) bekezdésének alkalmazása jogszerűtlenül történt, az adóhatóság nem határozta meg, hogy melyik szerződés és annak milyen tartalmi eleme került átminősítésre. A szerződéses rendszer megváltoztatása nem a felperes, hanem a vevő kérésére történt, az Ltd. tevékenységére úgy vont le következtetést a hatóság, hogy a céggel kapcsolatban nem folytatott le vizsgálatot. A felperes nem vont be az értékesítésbe semmilyen céget, mivel a Kft.-nek alapításakor is 10 %-os tulajdonosa volt, ezért nem bizonyított, hogy jobb adópozícióba került volna. Kifogásolta, hogy az üzletrész értékesítéséből származó jövedelem megállapítása során az Szja.tv. 67.§ (1) bekezdése szerinti járulékos költségek levonására nem került sor. Választott bírósági eljárás indult a holland vevővel szemben, melynek jelentős költségeit le kellett volna vonni.

A felperes a bírósági eljárás során a 13. számú jegyzőkönyv mellékleteként csatolta egyrészt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) ítéletét, amely kötelezte a T-t, hogy fizessen meg a Kft. adásvételével összefüggésben az Ltd.-nek 1.863.900.000 Ft-ot, a felperesnek pedig 207.100.000 Ft-ot és kamatait. Szintén csatolásra került a felperes, mint kölcsönvevő, valamint az Ltd., mint kölcsönadó között 2003. június 28-án Prágában létrejött kölcsönszerződés 800.000.000 Ft kölcsönösszegre 2006. március 31-ig történő átadással és 2015. december 20-ig megvalósuló visszafizetéssel.