A Pécsi Ítélőtábla Pf.20126/2018/5. számú határozata erőszakos közösülés/szexuális erőszak bűntette tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, (1) bek., 13. §, 78. §, 87. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Kutasi Tünde, Vogyicska Petra

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék P.20079/2016/88., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20126/2018/5.*, 3242/2020. (VII. 1.) AB végzés

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.126/2018/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Bíró Zoltán pártfogó ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (utolsó ismert tartózkodási helye: Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézet, 9701 Pf. 80) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal (ügyintéző: dr. Sándor-Szőke Zsuzsanna, fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen a Győri Törvényszék 2018. június 4. napján kelt P.20.079/2016/88. számú ítélete ellen a felperes által 91. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díja a felperes terhére esik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperest a Bf.109/2013. számú eljárásban meghozott másodfokú határozatával az alperes jogerősen letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélte.

A felperes többször módosított keresetét arra alapította, hogy az ellene folyamatban volt büntetőeljárás során meghozott elsőfokú büntető ítélet megfelelő terjedelmű, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998. évi Be.) 348.§ (1) bekezdése szerinti felülbírálatát az alperes mint másodfokú bíróság elmulasztotta, így különösen nem értékelte az elsőfokú eljárásban történt jogsértéseket, nem vizsgálta a törvényes büntetőfeljelentés meglétét és az irányadó tényállás ellentmondásait, a bizonyítékokat tévesen mérlegelte, a szakvélemények ellentmondásait pedig nem oldotta fel. A törvénysértő eljárás következménye a bűnösségét kimondó és vele szemben büntetést kiszabó ítélet, amely ilyen módon az őt ért kár megnyilvánulási formája (P.20.078/2016/22. és 72. számú felperesi beadványok). Az alperes jogsértő eljárása folytán sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joga, illetve az egyenlő bánásmód követelménye, továbbá az elítélés következtében vagyoni károkat is elszenvedett.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte jogalap hiányában.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a permegszüntetés iránti kérelmet, mert a felperes ugyan több bíróság előtt kezdeményezett eljárást a perbeli büntetőeljárással kapcsolatban, azonban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 130.§ (1) bekezdés d) pontjában írt feltételek nem álltak fenn, az ügyek ténybeli azonossága mellett azok jogalapja ugyanis eltér egymástól.

A keresetet érdemében azért utasította el, mert az 1952. évi Pp. 2.§ (1) bekezdésében írt tisztességes eljárás és annak megsértésének jogkövetkezménye [2.§ (3) bekezdés] csak a polgári eljárásokra vonatkoztatva vizsgálható, a büntetőeljárásra nézve nem. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 75.§ (1) bekezdésében és 76.§-ában írt személyhez fűződő jogok megsértésével kapcsolatosan kifejtette, hogy az állított eljárásjogi sérelmek mögött nem merültek fel az alperes részéről olyan indítékok, amelyek a személyiségi jogsértést megalapoznák. Hangsúlyozta azt is, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt szerepénél fogva alkalmatlan más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére, nem szolgálhat általános vagy különleges jogorvoslati fórumként.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - elsődlegesen annak megváltoztatását és keresetének teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi érveit megismételve azt hangsúlyozta, hogy az alperes törvényi kötelezettségét elmulasztva az elsőfokú büntetőeljárás teljes körű felülbírálatát elmulasztotta, nem észlelte, hogy jogszerű vádirat nincs, az eljárást törvényes vád hiányában folytatták le. Emiatt tisztességtelen volt a másodfokú büntetőeljárás, amely egyúttal azt is jelenti, hogy az alperes vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Utalt arra is, hogy az 1952. évi Pp.13.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti összeférhetetlenség állt fenn az elsőfokú eljárás során, mert az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem marasztalhatta el az alperest, mint saját fellebbviteli bíróságát, ezzel ugyanis a korábbi, a büntetőeljárásban tanúsított jogellenességét ismerte volna el.