62001CJ0243_SUM[1]

A Bíróság november 6.-i ítélete: 2003. Piergiorgio Gambelli és társai elleni büntetőeljárás. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunale di Ascoli Piceno - Olaszország. Szolgáltatásnyújtás szabadsága. C-243/01. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. november 6.(*)

"Letelepedési jog - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - A sporteseményekre vonatkozó fogadások valamely tagállamban történő gyűjtése és interneten keresztül egy másik tagállamba történő továbbítása - Büntetőjogi szankciók terhe melletti tilalom - A fogadások gyűjtésének jogát bizonyos szervezetek számára fenntartó tagállami szabályozás"

A C-243/01. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Tribunale di Ascoli Piceno (Olaszország) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

Piergiorgio Gambelli és társai

ellen folytatott büntetőeljárásban az EK 43. cikk és az EK 49. cikk értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, D. A. O. Edward (előadó), R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric és S. von Bahr bírák,

főtanácsnok: S. Alber,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- P. Gambelli és társai képviseletében D. Agnello avvocato,

- G. Garrisi képviseletében R. A. Jacchia, A. Terranova és I. Picciano avvocati,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Del Gaizo avvocato dello Stato,

- a belga kormány képviseletében F. van de Craen, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Vlaemminck ügyvéd,

- a görög kormány képviseletében M. Apessos és D. Tsagkaraki, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében L. Fraguas Gadea, meghatalmazotti minőségben,

- a luxemburgi kormány képviseletében N. Mackel, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Fernandes és A. Barros, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében B. Hernqvist, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A. Aresu és M. Patakia, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

P. Gambelli és társai (képviseli: D. Agnello), G. Garrisi (képviselik: R. A. Jacchia és A. Terranova), az olasz kormány (képviseli: A. Cingolo avvocato dello Stato), a belga kormány (képviseli: P. Vlaemminck), a görög kormány (képviseli: M. Apessos), a spanyol kormány (képviseli: L. Fraguas Gadea), a francia kormány (képviseli: P. Boussaroque meghatalmazotti minőségben), a portugál kormány (képviseli: A. Barros), a finn kormány (képviseli: E. Bygglin) és a Bizottság (képviselik: A. Aresu és M. Patakia) szóbeli észrevételeinek a 2002. október 22-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. március 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 2001. március 30-i végzésével, amely június 22-én érkezett a Bírósághoz, a Tribunale di Ascoli Piceno (Olaszország) az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK 43. cikk és az EK 49. cikk értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2 E kérdést a Gambelli és 137 másik eljárás alá vont személy (a továbbiakban: Gambelli és társai) ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban terjesztették elő, amelyben azzal vádolják őket, hogy jogellenesen titkos fogadásokat szerveztek, továbbá fogadással kapcsolatos adatok gyűjtésére és továbbítására irányuló tevékenységet folytató központok tulajdonosai voltak, amely tevékenység az állammal szemben elkövetett csalás bűncselekményének minősül.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az EK 43. cikk értelmében:

"Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen a 48. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is."

4 Az EK 48. cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[v]alamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerint székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, [...] ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai".

5 Az EK 46. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[e] fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve".

6 Az EK 49. cikk első bekezdése kimondja, hogy "[a]z alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy".

A nemzeti szabályozás

7 A közbiztonsággal kapcsolatos jogszabályok egységes szövegét jóváhagyó, 1931. június 18-i 773. sz. királyi rendelet (Regio Decreto n° 773, Testo Unico delle Leggi di Pubblica Sicurezza, a GURI 146. száma, 1931.6.26., a továbbiakban: királyi rendelet) 88. cikke értelmében fogadások gyűjtésére nem adható ki licencia, kivéve a lóversenyt, a vitorlásversenyt, a labdajátékokat és egyéb ilyen jellegű versenyeket, amennyiben a fogadások gyűjtése a verseny megfelelő lebonyolításának szükséges feltétele.

8 A 2000. december 23-i 388. sz. finanszírozási törvény (Legge Finanziaria n° 388) (a GURI 2000. december 29-i számának rendes melléklete, a továbbiakban: 388/00. sz. törvény) értelmében fogadások lebonyolítására vonatkozó engedélyt kizárólag az kaphat, aki koncessziós jogosult, vagy miniszteri engedéllyel, illetve más olyan szerv engedélyével rendelkezik, amely a jogszabályok alapján jogosult fogadások szervezésére vagy lebonyolítására. A fogadások vagy a Comitato olimpico nazionale italiano (Olasz Nemzeti Olimpiai Bizottság, a továbbiakban: CONI), illetve a CONI-nak alárendelt szervezet ellenőrzése alatt zajló sportesemények eredményére vagy az Unione nazionale per l'incremento delle razze equine (a lófajták minőségének javítása érdekében létrejött nemzeti szövetség, a továbbiakban: UNIRE) közreműködésével szervezett lóversenyek eredményére irányulhatnak.

9 A 388/00. sz. törvénnyel módosított, a titkos játékok és fogadások terén történő beavatkozásról és a sportversenyek megfelelő lebonyolításának védelméről szóló, 1989. december 13-i 401. sz. törvény (a GURI 294. száma, 1989. 12. 18., a továbbiakban: 401/89. sz. törvény) 4., 4a., és 4b. cikke - amely törvény 4a. és 4b. cikkét a 388. sz. törvény 37. cikkének (5) bekezdése illesztette be - a következőképpen rendelkezik:

"A játék- vagy fogadásszervezésben való jogellenes részvétel

4. cikk

"(1) Aki jogellenesen olyan sorsjáték, fogadás vagy tippjáték szervezésében vesz részt, amelynek szervezését jogszabály az állam vagy más intézményi koncessziós jogosult számára tartja fenn, hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a személy, aki a CONI, és az annak fennhatósága alatt álló szerv, vagy az UNIRE által rendezett sporttevékenységre vonatkozó fogadást vagy tippjátékot szervez. Aki jogellenesen emberek vagy állatok részvételével történő egyéb versenyekre, valamint ügyességi játékokra vonatkozó nyilvános fogadás szervezésében vesz részt, három hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel és legalább egymillió líra összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben írt módon szervezett tippjátékot, szerencsejátékot vagy fogadást reklámoz, de az ott meghatározott bűncselekmények egyikében sem vesz részt elkövetőként, legfeljebb három hónapig terjedő szabadságvesztéssel és százezertől egymillió líráig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdésben írt módon szervezett tippjátékban, szerencsejátékban vagy fogadásban vesz részt, de az ott meghatározott bűncselekmények egyikében sem vesz részt elkövetőként, legfeljebb három hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy százezertől egymillió líráig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő.

[...]

4a. cikk

A jelen cikkben megállapított szankciókat kell alkalmazni azzal szemben, aki Olaszország területén a [királyi rendelet] 88. cikke szerinti koncesszió, engedély vagy licencia nélkül olyan szervezett tevékenységet fejt ki, amely fogadások elfogadására vagy gyűjtésére irányul, vagy aki bármilyen módon, ide értve a telefont és a távközlési eszközöket, legalább megkönnyíti az Olaszországban vagy külföldön bárki által elfogadott bármilyen természetű fogadások gyűjtését.

4b. cikk

[...] a jelen cikkben megállapított szankciókat kell alkalmazni azzal szemben, aki telefonon vagy távközlési eszköz útján sorsjátékszelvények, tippszelvények vagy fogadások gyűjtését vagy rögzítését az ezen eszközök e célra történő alkalmazására vonatkozó engedély nélkül végzi."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

10 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy az ügyészség és a Tribunale di Fermo (Olaszország) nyomozási bírója megállapították, hogy létezik egy olasz ügynökségekből álló kiterjedt és bonyolult felépítésű szervezet, amely ügynökségek a liverpooli (Egyesült Királyság) székhelyű bukmékerrel, a Stanley International Betting Ltd-del (a továbbiakban: Stanley) az interneten állnak kapcsolatban, és az említett szervezethez tartoznak Gambelli és társai is, akik az alapügyben eljárás alá vont személyek. Az eljárás alá vont személyeket azzal vádolják, hogy Olaszország területén fogadások gyűjtésére irányuló tevékenységben működtek együtt egy külföldi bukmékerrel, amit a törvény főszabály szerint az állam számára tart fenn, és ezért az a 401/89. sz. törvénnyel ellentétes.

11 A sportfogadások CONI-ra ruházott monopóliuma rendszerével ellentétesnek tekintett és a 401/89. sz. törvény 4. cikkében foglalt vétségnek minősülő ilyen cselekmények a következőképpen zajlanak: a fogadást kötő személy közli az olasz ügynökség alkalmazottjával, hogy mely mérkőzésekre kíván fogadást kötni, valamint közli az erre szánt összeget is; ez az ügynökség az elfogadás iránti kérelmet interneten megküldi a bukmékernek, megadva az érintett nemzeti futballmérkőzéseket és a fogadást; a bukméker interneten valós időben megküldi a fogadás elfogadásának megerősítését; e megerősítést az olasz ügynökség továbbítja az érintett fogadónak, aki pedig megfizeti az ügynökségnek járó összeget, amelyet ezután egy külön e célra külföldön nyitott számlára továbbítanak a bukméker részére.

12 A Stanley a brit jog alá tartozó, az Egyesült Királyságban bejegyzett tőketársaság, amely a Betting, Gaming and Lotteries Act (a fogadásról, a szerencsejátékokról és a tippjátékokról szóló törvény) értelmében Liverpool városa által adott licencia alapján folytat bukmékeri tevékenységet. Engedélye szerint a Stanley az Egyesült Királyságban és külföldön jogosult tevékenysége folytatására. Brit licencia alapján végzi a fogadások szervezését és bonyolítását, amelynek során megválasztja az eseményeket és a téteket, valamint vállalja a gazdasági kockázatot. A Stanley kifizeti a nyereményeket, és a munkabérek után fizetendő adók és egyebek mellett befizeti az Egyesült Királyságot megillető különféle adókat. Tevékenységeinek szabályszerűségét illetően szigorú ellenőrzés alatt áll, amely ellenőrzést egy magán könyvvizsgáló társaság, valamint az Inland Revenue (Államkincstár) és a Customs & Excise (vámhatóság) végzi.

13 A Stanley belföldi, európai és nemzetközi sporteseményekre vonatkozó, fix befutási esélyes fogadások széles választékát kínálja az európai közönségnek. A magánszemélyek saját lakóhelyükről különböző rendszerek - így az internet, a telefax, illetve a telefon - segítségével vehetnek részt a Stanley által szervezett és bonyolított fogadásokban.

14 A Stanley Olaszországban olasz piaci szereplőkkel, illetve közvetítőkkel adatátviteli központok létrehozására vonatkozóan kötött kereskedelmi megállapodások révén van jelen. Ezek a központok a felhasználók rendelkezésére bocsátják a távközlési eszközöket, összegyűjtik és rögzítik a fogadási ajánlatokat, és továbbítják azokat a Stanley-nek.

15 Az alapügyben eljárás alá vont személyek adatátviteli központok működtetésére létrehozott vállalkozások tulajdonosaiként tagjai a Camera di Commerciónak (kereskedelmi kamara), és adatátviteli tevékenységüket a Ministero delle Poste e delle Comunicazioni (postaügyi és távközlési minisztérium) engedélyezte.

16 A Tribunale di Fermo nyomozási bírója ideiglenes lefoglalást elrendelő végzést hozott, az érintett eljárás alá vont személyeket megmotozták, ügynökségükön, otthonukban házkutatást tartottak, járműveiket átvizsgálták. Az eljárás alá vont személyek közül Garrisit, aki a Stanley igazgatótanácsának tagja, rendőrségi őrizetbe vették.

17 Az alapügyben eljárás alá vont személyek a tulajdonukban lévő adatátviteli központok zár alá vételét elrendelő végzések ellen a Tribunale di Ascoli Picenóhoz felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.

18 A Tribunale di Ascoli Piceno a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, így többek között a Bíróság C-67/98. sz. Zenatti-ügyben 1999. október 21-én hozott ítéletére (EBHT 1999., I-7289. o.). E bíróság úgy ítéli meg, hogy az előtte lévő ügyben előterjesztett kérdések mégsem esnek teljesen egybe a Bíróság által az említett ítéletben vizsgált tényállással. A 401/89. sz. törvény közelmúltbeli módosításai a kérdésnek a Bíróság általi újbóli vizsgálatát teszik szükségessé.

19 A Tribunale di Ascoli Piceno ezzel összefüggésben a 388/00. sz. törvényre vonatkozó parlamenti munkaanyagokra hivatkozik, amelyekből kiderül, hogy az említett törvény által a 401/89. sz. törvényben bevezetett korlátozásokat mindenekelőtt a sport területén ún. "Totoricevitori" magánvállalkozási formában működő cégek védelmének igénye ösztönözte. E bíróság kijelenti, hogy a szóban forgó korlátozásokban nem vél felfedezni olyan közrendi megfontolásokat, amelyek alkalmasak lennének a közösségi és alkotmányos szabályokban biztosított jogok korlátozásának igazolására.

20 E bíróság hangsúlyozza, hogy a külföldi sporteseményekre vonatkozó fogadások gyűjtésének és továbbításának törvényes jellege, amely a 401/89. sz. törvény 4. cikkének eredeti szövegéből levezethető volt, a játékok és fogadások ágazatában befektetéseket megvalósító és infrastruktúrákat létrehozó gazdasági szereplők láncolatának létrejöttét és fejlesztését eredményezte. E gazdasági szereplők egyszercsak azt tapasztalták, hogy helyzetük törvényességét a 388/00. sz. törvény által bevezetett jogszabály-módosításokat követően kétségbe vonják, amely módosítások büntetőjogi szankciók terhe mellett tiltják, hogy bármely személy bármely helyszínen többek között a sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatoknak az állam által odaítélt koncesszió vagy kiadott engedély nélkül történő gyűjtésére, elfogadására, rögzítésére, illetve továbbítására irányuló tevékenységet végezzen.

21 A kérdést előterjesztő bíróság felveti az arányosság elve tiszteletben tartásának kérdését, tekintettel egyrészt arra, hogy a büntetőjogi szankciót maga után vonó, bevezetett tilalom szigora gyakorlatilag lehetetlenné teheti, hogy a törvényesen létrejött vállalkozások és közösségi piaci szereplők az olaszországi szerencsejátékok és fogadások ágazatában gazdasági tevékenységet folytassanak, másrészt tekintettel arra, hogy milyen jelentőségű az a védett nemzeti közérdek, amelyért a közösségi alapszabadságokat feláldozzák.

22 A Tribunale di Ascoli Piceno emellett úgy ítéli meg, hogy foglalkoznia kell azon nyilvánvaló ellentmondás mértékének kérdésével is, amely egyrészt a külföldi közösségi vállalkozások sportfogadással kapcsolatos tevékenységét szigorú keretek közé szorító nemzeti szabályozás, másrészt pedig az olasz állam által belföldön a szerencsejátékok és fogadás területén bevételszerzési céllal folytatott erőteljes terjeszkedés között áll fenn.

23 Az említett bíróság rámutat arra, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás egyrészt nemzeti jogi kérdéseket vet fel a 401/89. sz. törvény 4. cikke törvényi módosításainak az olasz alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét illetően, hiszen az alkotmány az állam által nem adóztatott tevékenységek tekintetében védi a magán gazdasági kezdeményezést, másrészt kérdéseket vet fel a szóban forgó cikkben előírt szabálynak a letelepedés szabadságával és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetetlenségével kapcsolatban. A felmerült nemzeti jogi kérdésekkel kapcsolatban a Tribunale di Ascoli Piceno a Corte costituzionaléhez (alkotmánybíróság) (Olaszország) fordult.

24 Ilyen körülmények között a Tribunale di Ascoli Piceno felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Összeegyeztethető-e (az olasz jogrendre gyakorolt hatásokkal együtt) a letelepedés szabadságáról szóló EK 43. és az azt követő cikkekkel, valamint a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló EK 49. és az azt követő cikkekkel az olyan nemzeti szabályozás, mint a (legutóbb a 2000. december 23-i 388. sz. törvény 37. cikkének (5) bekezdésével módosított) 401/89. sz. törvény 4. cikkének (1) és az azt követő bekezdéseiben, valamint (4a) és (4b) bekezdésében foglalt olasz szabályozás, amely - büntetőjogi szankciókkal fenyegetve - tiltja, hogy bármely személy, bármely helyszínen többek között sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatokat fogadjon el, gyűjtsön, rögzítsen vagy továbbítson, ha nem állnak fenn a koncesszió vagy engedélyezés nemzeti jogban előírt feltételei?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

25 Gambelli és társai úgy ítélik meg, hogy az alapügyben érintett jogszabály, mivel megtiltja az olasz állampolgároknak, hogy fogadások kötése céljából külföldi társaságokkal kapcsolatba lépjenek, és ezáltal az e társaságok által interneten kínált szolgáltatásokat igénybe vegyék, mivel megtiltja az olasz közvetítőknek, hogy a Stanley által bonyolított fogadásokat kínáljanak, mivel megtiltja a Stanley-nek, hogy e közvetítők segítségével Olaszországban megjelenjen, és ily módon szolgáltatásait ebben az államban egy másik tagállamból nyújtsa, és összefoglalva, mivel a szerencsejátékok és fogadások ágazatában monopóliumot hoz létre és tart fenn, mind a letelepedés szabadsága, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. Ez a korlátozás nem igazolható a Bíróság C-275/92. sz. Schindler-ügyben 1994. március 24-én hozott ítéletéből (EBHT 1994., I-1039. o.), C-124/97. sz., Läärä és társai ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítéletéből (EBHT 1999., I-6067. o.) és fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítéletéből levezethető ítélkezési gyakorlatára tekintettel, mivel a Bíróságnak nem volt alkalma e jogszabálynak a 388/00. sz. törvénnyel bevezetett módosításait megvizsgálni, és mivel a kérdéssel a letelepedés szabadsága szempontjából nem foglalkozott.

26 Az alapügyben eljárás alá vont személyek e tekintetben hangsúlyozzák, hogy az olasz államnak nincs olyan következetes politikája, amely a fent hivatkozott Läära és társai ügyben hozott ítélet 37. pontja és a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítélet 36. pontja értelmében a játéktevékenységek korlátozására vagy még inkább megszüntetésére irányulna. A nemzeti hatóságok által hangoztatott olyan törekvések, mint a fogadást kötő személyek védelme a csalás veszélyeivel szemben, a közrend védelme, illetve a fogadások egyén és társadalom szintjén jelentkező káros következményeinek elkerülése érdekében a játéklehetőségek és az ezek által előidézett, pénzköltésre való késztetés csökkentése, megalapozatlanok, tekintve hogy az állam az adóbevételek növelése érdekében növeli a játék- és fogadáskínálatot, és a fogadásgyűjtési szabályok megkönnyítésével még ösztönzi is az embereket az e játékokban való részvételre. Az a tény, hogy a fogadásszervezést pénzügyi törvényekben szabályozzák, azt tükrözi, hogy a nemzeti hatóságok valódi motivációja gazdasági jellegű.

27 Az olasz jogszabályok célja továbbá az is, hogy az állami monopólium koncessziós jogosultjait védjék oly módon, hogy más tagállamok piaci szereplői számára elérhetetlenné teszik e monopóliumot azáltal, hogy az ajánlati felhívásokban olyan tulajdonszerkezeti feltételeket írnak elő, amelyeket szabályozott piacon jegyzett tőketársaságok nem, csak természetes személyek tudnak teljesíteni, valamint azáltal, hogy megkövetelik az üzlethelyiséggel rendelkezést és a hosszú ideje fennálló koncessziós jogosulti státuszt.

28 Az alapügyben eljárás alá vont személyek azzal érvelnek, hogy nehéz elfogadni azt, hogy olyan, teljesen törvényesen működő és az Egyesült Királyságban megfelelően felügyelt társaságot, mint a Stanley, az olasz jogszabályok ugyanúgy kezeljenek, mint egy illegális játékok szervezésével foglalkozó gazdasági szereplőt, miközben a brit jogszabályok minden közérdekkel összefüggő szempontból védelmet biztosítanak, és miközben az e társasággal szerződéses viszonyban lévő, közvetítőként megjelenő olasz gazdasági szereplők, mint fióktelepek vagy leányvállalatok, hivatalosan bejegyzett szolgáltatók, és szerepelnek a postaügyi és távközlési minisztérium nyilvántartásában, amely minisztériummal együttműködnek, és amely rendszeres ellenőrzéseket és vizsgálatokat tart náluk.

29 Ez a letelepedés szabadságának kérdéskörébe tartozó helyzet ellentétes a kölcsönös elismerés elvével olyan ágazatokban, amelyekkel kapcsolatban még nem valósult meg harmonizáció. E helyzet továbbá az arányosság elvével is ellentétes, annál is inkább, mivel a büntetőjogi szankcióhoz az államnak csak ultima ratióként, végső megoldásként kell folyamodnia, amikor az egyéb intézkedések és eszközök nem képesek a védendő javak megfelelő védelmét biztosítani. Márpedig az olasz jogszabályok az olasz területen tartózkodó, fogadást kötő személyt nemcsak attól a lehetőségtől fosztják meg, hogy más tagállambeli székhelyű bukmékerek szolgáltatását akár olaszországi székhelyű gazdasági szereplők közvetítésével igénybe vegye, hanem még büntetőjogi szankcióval is fenyegetik.

30 Az olasz, a belga, a görög, a spanyol, a francia, a luxemburgi, a portugál, a finn és a svéd kormány, valamint a Bizottság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, többek között a fent hivatkozott Schindler-ügyben, a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben, valamint a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítéletekre hivatkoznak.

31 Az olasz kormány a 401/89. sz. törvénynek a szolgáltatásnyújtás szabadságára és emellett a letelepedés szabadságára vonatkozó közösségi szabályozással való összeegyeztethetősége igazolása végett a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítéletre tesz utalást. A Bíróság által az említett ítéletben vizsgált szempont, nevezetesen a fogadások gyűjtésére és bonyolítására irányuló tevékenység olasz területen történő végzésének hatósági engedélyezése, és az alapügyben szereplő kérdés, vagyis az e tevékenység büntetőjogi szankció terhe mellett történő tiltása abban az esetben, ha a tevékenységet a fogadásszervezési állami monopóliumi rendszerhez nem tartozó gazdasági szereplők végzik, ugyanazon célra irányul, amely nem más, mint az ilyen tevékenység tiltása és a törvényben kifejezetten rögzített eseteken kívül a játékok gyakorlati lehetőségeinek csökkentése.

32 A belga kormány szerint a szerencsejátékok egységes piaca éppen több pazarlásra ösztönözné a fogyasztókat, és jelentős káros hatásokat idézne elő a társadalomban. A 401/89. sz. törvénnyel bevezetett védelmi szint és a korlátozó engedélyezési rendszer jellegük révén biztosítják a közérdekű célok elérését, nevezetesen a játék- és fogadáskínálat korlátok között és szigorú ellenőrzés alatt tartását, továbbá e célokkal arányosak, és nem valósítanak meg semmilyen, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

33 A görög kormány úgy ítéli meg, hogy a szerencsejátékok és a sporteseményekre vonatkozó fogadások szervezésének állami felügyelet alatt kell maradnia, és azt monopóliumi formában kell végezni. Ha magántársaságok végeznék, annak olyan közvetlen következményei lennének, mint a társadalmi rend megrendülése, a bűncselekmények elkövetésére ösztönzés, valamint a fogadást kötő személyekkel és általában véve a fogyasztókkal szembeni visszaélések.

34 A spanyol kormány azzal érvel, hogy mind a különleges, illetve kizárólagos jogok szigorú engedély- és koncessziószabályozás alapján történő nyújtása, mind a külföldi ügynökségek fióktelepeinek a fogadások más tagállamokban való kezelése céljából történő nyitására vonatkozó tilalom összeegyeztethető a kínálat korlátozását célzó politikával, feltéve hogy ezen intézkedéseket azzal a céllal fogadták el, hogy a játéklehetőségeket és a keresletösztönzést csökkentsék.

35 A francia kormány azt állítja, hogy az a körülmény, hogy az alapügyben a fogadások gyűjtése távközlési eszköz útján történik, és hogy a fogadások tárgyát képező sporteseményekre kizárólag olasz területen kerül sor - ami nem így volt a Zenatti-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben -, nem teszi kérdésessé a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az olyan tagállami jogszabályok, amelyek a szerencsejátékokhoz, a sorsjátékokhoz és a pénznyerőgépekhez kapcsolódó tevékenységek végzését korlátozzák, összeegyeztethetők a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével, amennyiben olyan közérdeken alapuló célkitűzésre irányulnak, mint amilyen a csalás megakadályozása vagy a fogadást kötő személyek önmagukkal szemben történő védelme. A tagállamok tehát helyesen járnak el, amikor hátrányos megkülönböztetést nem okozó feltételek mellett szabályozzák a gazdasági szereplők fogadásokkal kapcsolatos tevékenységét, a korlátozások mértékének és terjedelmének meghatározása pedig a nemzeti hatóságok elismert mérlegelési jogkörébe tartozik. Ennélfogva a tagállami bíróságok feladata, hogy megítéljék, hogy a nemzeti hatóságok az igénybe vett eszközök megválasztása során a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvére tekintettel kellő mértéktartással jártak-e el.

36 Ami a letelepedés szabadságát illeti, a francia kormány úgy ítéli meg, hogy a Stanley-vel szerződéses viszonyban álló, független olasz társaságok tevékenységére vonatkozó korlátozások nem érintik e bukméker jogát ahhoz, hogy Olaszországban szabadon letelepedjen.

37 A luxemburgi kormány szerint az olasz jogszabályok az Olaszországban folytatandó fogadásszervezési tevékenység gyakorlásának akadályát képezik, mivel megtiltják a Stanley-nek, hogy tevékenységeit Olaszország területén akár közvetlenül, a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága révén, akár közvetve, az olasz ügynökségek közreműködésével az interneten keresztül gyakorolja. E jogszabályok továbbá a letelepedés szabadságának is akadályát képezik. Azonban e korlátozások igazolhatók annyiban, amennyiben közérdekű célok elérését szolgálják, mint amilyen a játékszenvedély keretek között tartása és kontrollálása, és amennyiben e célok elérésére alkalmasak és azokkal arányosak, mivel nem valósítanak meg állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, hiszen mind az olasz szervezeteknek, mind a külföldi székhelyűeknek ugyanazon, a pénzügyminiszter által kiadott engedélyt kell megszerezniük ahhoz, hogy Olaszország területén fogadások szervezésére, elfogadására és gyűjtésére irányuló tevékenységet folytathassanak.

38 A portugál kormány rámutat arra, hogy az alapügy kimenetele fontos lesz abból a szempontból, hogy Olaszországban és valamennyi tagállamban fennmarad-e a sorsjátékok állami monopólium keretében történő bonyolítása, valamint az államok számára jelentős bevételi forrás megőrzése szempontjából, amely az adók kényszerrel történő beszedését helyettesíti, továbbá a szociálpolitika, a kultúrpolitika és a sportpolitika finanszírozását szolgálja. Ami a játéktevékenységet illeti, a piacgazdaság és a verseny szabadsága az e tevékenység keretében befolyó összegek társadalmi renddel ellentétes újraelosztását eredményezi, mivel ezek az összegek azokból az országokból, ahol összességében szerényebb a játékkedv, azokba az országokba fognak áramlani, ahol a játékkedv nagyobb, és a nyereményösszeg vonzóbb. Ily módon a kisebb tagállamokbeli fogadást kötő személyek a nagyobb tagállamok szociális, kulturális és sport költségvetését finanszírozzák, és a kisebb tagállamokban a játékból származó bevételek csökkenése a kormányokat arra kényszeríti, hogy az állam szociális szerepvállalását, valamint az állam egyéb szociális, sport és kulturális tevékenységét más módon finanszírozzák, ami ezekben az államokban adónöveléshez, a nagy államokban pedig adócsökkentéshez vezet. Egyébiránt, ha az állami sorsjátékok és lottó piacát az Európai Unión belül három vagy négy nagy piaci szereplő között osztanák fel, ez az államok által jogszerűen szervezett szerencsejátékok elosztási rendszereinek szerkezetmódosulását okozná, ami jelentős számú munkahely megszüntetését eredményezné, és a különböző tagállamok munkanélküliségi szintje közötti eltérést idézne elő.

39 A finn kormány különösen a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítéletre utal, amelyben a Bíróság elismerte, hogy a tagállam által meghozott rendelkezések szükségességét és arányosságát kizárólag az ezen állam nemzeti hatóságai által követett célkitűzések, valamint a biztosítani kívánt védelmi szint figyelembevételével kell értékelni, amiből adódóan a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy megállapítsa, hogy a nemzeti jogszabályok - konkrét végrehajtási szabályaikra tekintettel - lehetővé teszik-e azon célok elérését, amelyek e jogszabályok indokát adják, és hogy a korlátozások e célokkal arányosak-e, szem előtt tartva azt, hogy e jogszabályokat különbségtétel nélkül kell alkalmazni valamennyi gazdasági szereplőre, legyen az olasz vagy más tagállambeli.

40 A svéd kormány szerint azon tényből, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások bevezetése fiskális érdeket szolgál, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e korlátozások ellentétesek a közösségi joggal, amennyiben arányosak, és nem idézik elő a gazdasági szereplők hátrányos megkülönböztetését, amiről a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meggyőződnie. Az olasz szabályozásnak a 388/00. sz. törvénnyel bevezetett módosításai lehetővé teszik annak megakadályozását, hogy olyan szervezet, amelynek olaszországi fogadásgyűjtés iránti engedélyét elutasították, kijátszhassa a szabályozást azáltal, hogy tevékenységét egy másik tagállamban végzi, és megtiltják a saját országukban fogadásszervezést végző szervezetek számára, hogy tevékenységüket Olaszországban végezzék. Amint a Bíróság a fent hivatkozott Läärä és társai ügyben hozott ítélet 36. pontjában, valamint a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítélet 34. pontjában kimondta, pusztán az a tény, hogy valamely tagállam egy másik tagállamétól eltérő védelmi rendszert választott, nem befolyásolhatja az e területen hozott rendelkezések szükségességének és arányosságának megítélését.

41 Az Európai Közösségek Bizottsága úgy ítéli meg, hogy a 388/00. sz. törvénnyel bevezetett törvényi módosítások pusztán a 401/89. sz. törvényben már korábban előírt szabályozást konkretizálják, valójában nem vezetnek be új bűncselekményi kategóriát. Azok a szociális megfontolások, amelyek a labdarúgó mérkőzésekre vonatkozó fogadási tevékenységek káros hatásainak csökkentését ösztönzik, és amelyek igazolják azt a tényt, hogy a nemzeti jogszabályok a fogadások gyűjtésének jogát bizonyos szervezetek számára tartják fenn, azonosak, bármely tagállamban zajló eseményekről van is szó. Nincs semmi jelentősége annak, hogy a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítéletben a fogadás tárgyát képező sportesemények külföldön zajlottak, míg a jelen alapügyben Olaszországban zajló labdarúgó mérkőzésekről van szó. A Bizottság hozzáteszi ehhez, hogy a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.), nem alkalmazandó a fogadásokra, ennélfogva a meghozandó döntés nem különbözik az említett ítéletben elfogadott döntéstől.

42 A Bizottság szerint az ügyet nem a letelepedés szabadsága szempontjából kell vizsgálni, mivel az alapügyben eljárás alá vont személyek által vezetett ügynökségek függetlenek, és fogadások gyűjtőiként, valamint az olasz ügyfeleik és a Stanley közötti viszonyban közvetítőként lépnek fel, ez utóbbihoz pedig semmilyen alárendeltségi kötelékkel nem kötődnek. Azonban ha feltételeznénk is, hogy a letelepedési jog alkalmazandó, az olasz jogszabályokban előírt korlátozásokat a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása szempontjából ugyanazon szociálpolitikai okok igazolnák, amelyeket a Bíróság a fent hivatkozott Schindler-ügyben, Läärä és társai ügyben, valamint Zenatti-ügyben hozott ítéleteiben elfogadott.

43 A tárgyaláson a Bizottság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy kötelezettségszegési eljárást indított az Olasz Köztársaság ellen az UNIRE által irányított lóversenyfogadások ágazatának liberalizálására voantkozóan. Ami a sorsjátákok liberalizált ágazatát illeti, a Bizottság emlékeztetett a Bíróság C-272/91. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1994. április 26-án hozott ítéletére (EBHT 1994., I-1409. o.), amelyben a Bíróság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság, mivel a lottójátékok automatizált rendszerére vonatkozó koncesszióra irányuló közbeszerzési eljárásban történő részvétel lehetőségét kizárólag azon szervezetek, társaságok, konzorciumok és csoportok számára tartotta fenn, amelyek társasági tőkéje - egyenként vagy összességében - többségi köztulajdonban volt, nem teljesítette a többek között az EK-Szerződésből eredő kötelezettségeit.

A Bíróság válasza

44 Először is azt kell megvizsgálni, hogy az olyan jogszabály, mint az alapeljárásban érintett 401/89. sz. törvény, a letelepedés szabadságának korlátozását képezi-e.

45 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 43. cikk tiltja valamely tagállam állampolgárainak másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó korlátozását, beleértve a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok alapítására vonatkozó korlátozásokat.

46 Amennyiben valamely tagállamban székhellyel rendelkező olyan társaság, mint a Stanley, egy másik tagállamban székhellyel rendelkező, az alapügyben eljárás alá vont személyekhez hasonló ügynökségek szervezete közreműködésével folytat fogadások gyűjtésére irányuló tevékenységet, az ezen ügynökségek tevékenységeivel szemben alkalmazott korlátozások a letelepedés szabadságának akadályát képezik.

47 Ezenkívül a Bíróság kérdéseire a tárgyaláson adott válaszában az olasz kormány elismerte, hogy az Olaszországban folytatandó fogadási tevékenységekre irányuló ajánlati felhívásokra vonatkozó olasz szabályozás korlátozásokat tartalmaz. E kormány szerint azon tény, hogy ilyen tevékenységekre csak az e téren monopóliummal rendelkező szervezet kapott engedélyt, azon körülménnyel magyarázható, hogy az olasz jogszabályok megalkotása oly módon történt, hogy a koncesszió csak bizonyos személyeknek ítélhető oda.

48 Márpedig, mivel a sporteseményekre vonatkozó fogadások olaszországi ágazatának koncessziós jogosultjai között azért nincsenek külföldi piaci szereplők, mert az ajánlati felhívásokra vonatkozó olasz szabályozás kizárja annak gyakorlati lehetőségét, hogy a szabályozott piacokon jegyzett, más tagállamban székhellyel rendelkező tőketársaságok koncesszióhoz jussanak, az ilyen szabályozás első ránézésre korlátozni látszik a letelepedés szabadságát, még akkor is, ha e korlátozás megkülönböztetés nélkül vonatkozik az ilyen konciessziókban esetlegesen érdekelt valamennyi tőketársaságra attól függetlenül, hogy azok székhelye Olaszországban vagy más tagállamban van-e.

49 Nem lehet tehát kizárni azt, hogy az említett koncessziók odaítélésére irányuló ajánlati felhívási eljárásban való részvételt illetően az olasz szabályozás által előírt feltételek szintén a letelepedés szabadsága korlátozásának minősülnek.

50 Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy az említett szabályozás a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül-e.

51 Az EK 49. cikk tiltja a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. Az EK 50. cikk értelmében pedig "szolgáltatásnak" minősül a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.

52 A Bíróság már megállapította, hogy a "szolgáltatási" tevékenységek közé tartozik az, ha valamely tagállamba azzal a céllal hoznak be reklámkiadványokat és sorsjátékszelvényeket, hogy e tagállam lakóit egy másik tagállamban szervezett sorsjátékban való részvételre ösztönözzék (a fent hivatkozott Schindler-ügyben hozott ítélet 37. pontja). Analógia útján az a tevékenység, amely abban áll, hogy valamely tagállam állampolgárait egy másik tagállamban szervezett fogadásokban történő részvételre ösztönzik, akkor is, ha e fogadások az előbbi tagállamban szervezett sporteseményekre irányulnak, az EK 50. cikk szerinti "szolgáltatás[i]" tevékenységek közé tartozik.

53 A Bíróság azt is megállapította, hogy az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy az azon szolgáltatásokra is vonatkozik, amelyeket a szolgáltató a más tagállamban letelepedett lehetséges igénybevevőknek telefonon ajánl, és amelyeket anélkül nyújt, hogy a saját letelepedési helye szerinti tagállamot elhagyná (a C-384/93. sz. Alpine Investments ügyben 1995. május 10-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1141. o.] 22. pontja).

54 Ha ezt az értelmezést az alapügyben felmerült kérdésre vonatkoztatjuk, abból az következik, hogy az EK 49. cikk alkalmazandó azokra a szolgáltatásokra, amelyeket valamely tagállamban letelepedett szolgáltató - így a jelen esetben az Egyesült Királyságban letelepedett Stanley - az interneten keresztül - tehát helyváltoztatás nélkül - nyújt valamely másik tagállamban - jelen esetben az Olasz Köztársaságban - letelepedett címzettek számára, következésképpen e tevékenységek bármilyen korlátozása az e szolgáltató által nyújtott szolgáltatások tekintetében a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti.

55 Ezenkívül a szolgáltatásnyújtás szabadsága nemcsak azt jelenti, hogy a szolgáltató szabadon kínálhat és nyújthat szolgáltatásokat olyan, szolgáltatást igénybe vevő személyeknek, akik, illetve amelyek más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, illetve székhellyel, mint amely tagállam területén a szolgáltató tartózkodik, hanem azt is jelenti, hogy szolgáltatás igénybevevőjeként is szabadon - korlátozások által nem akadályoztatva - elfogadhat olyan szolgáltatásokat és részesülhet azokban, amelyeket más tagállamban letelepedett szolgáltató kínál (lásd ebben az értelemben a 286/82. és 26/83. sz., Luigi és Carbone egyesített ügyekben 1984. január 31-én hozott ítélet [EBHT 1984., 377. o.] 16. pontját, valamint a C-294/97. sz. Eurowings Luftverkehr ügyben 1999. október 26-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-7447. o.] 33. és 34. pontját).

56 Márpedig a Bíróság kérdéseire a tárgyaláson adott válaszában az olasz kormány megerősítette, hogy ha egy magánszemély Olaszországban, otthonából interneten keresztül kapcsolatba lép egy másik tagállamban letelepedett bukmékerrel, és fizetési módként hitelkártyáját használja, e cselekménye a 401/89. sz. törvény 4. cikke által büntetni rendelt bűncselekménynek minősül.

57 A fogadást kötő személynek a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban szervezett fogadásban való részvételére vonatkozó, büntetőjogi szankciót maga után vonó tilalom a szolgáltatányújtás szabadsága korlátozásának minősül.

58 Ugyanez igaz a szintén büntetőjogi szankciót maga után vonó azon tilalomra, amely szerint az alapügyben eljárás alá vont személyekhez hasonló közvetítők nem segíthetik elő azon sportfogadási szolgáltatások nyújtását, amelyeket olyan, a Stanley-hez hasonló szolgáltató szervez, amelynek székhelye nem abban a tagállamban van, ahol e közvetítők működnek, mivel az ilyen tilalom korlátozza a bukméker szolgáltatásnyújtás szabadságához fűződő jogát, még akkor is, ha a közvetítők és a szolgáltatást igénybe vevő személyek ugyanabban a tagállamban honosak.

59 Meg kell tehát állapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint a fogadásokra vonatkozó olasz jogszabályok, különösen a 401/89. sz. törvény 4. cikke, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül.

60 Ilyen körülmények között azt kell vizsgálni, hogy megengedhetők-e az ilyen korlátozások az EK 45. és az EK 46. cikkben kifejezetten szabályozott eltérések címén, illetve hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében azokat igazolja-e közérdeken alapuló kényszerítő ok.

61 Ami többek között a görög és a portugál kormány által a szerencsejátékokra és fogadásokra vonatkozó korlátozások igazolása céljából felhozott érveket illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóból származó bevételek csökkenése vagy csökkentése nem szerepel az EK 46. cikkben felsorolt okok között, és nem minősül közérdeken alapuló kényszerítő oknak sem, amelyre a letelepedési szabadság vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolása végett hivatkozni lehetne (lásd ebben az értelemben a C-264/96. sz. ICI-ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4695. o.] 28. pontját és a C-136/00. sz. Danner-ügyben 2002. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-8147. o.] 56. pontját).

62 Amint a fent hivatkozott Zenatti-ügyben hozott ítélet 36. pontjából kitűnik, e korlátozásnak meg kell valósítania a játéklehetőségek tényleges csökkentésére irányuló törekvést, és a szociális tevékenységeknek az engedélyezett játékokból származó jövedelem megadóztatásán keresztül történő finanszírozása nem lehet az elfogadott korlátozó intézkedések valódi indoka, hanem csak azok járulékos jótékony következménye.

63 Ugyanakkor, amint arra az észrevételeket előterjesztő tagállamok és a Bizottság emlékeztettek, a Bíróság a fent hivatkozott Schindler-ügyben, Läärä és társai ügyben, valamint Zenatti-ügyben hozott ítéleteiben kimondta, hogy az erkölcsi, vallási vagy kulturális rend sajátosságai, valamint a szerencsejátékoknak és fogadásoknak a társadalomra és az egyénre nézve erkölcsi, illetve anyagi szempontból egyaránt káros következményei alkalmasak lehetnek annak igazolására, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek a fogyasztók, illetve a szociális rend védelmével kapcsolatos követelmények megállapítása terén.

64 Mindenesetre a korlátozásoknak ahhoz, hogy igazoltak legyenek, meg kell felelniük a Bíróság ítélkezési gyakorlata által támasztott feltételeknek (lásd többek között a C-19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1663. o.] 32. pontját és a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben 1995. november 30-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-4165. o.] 37. pontját).

65 Az említett ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a szóban forgó korlátozásokat közérdeken alapuló kényszerítő oknak kell igazolnia, azoknak alkalmasnak kell lenniük az elérendő cél megvalósításának biztosítására, és e korlátozások nem léphetik túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A korlátozásokat mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni.

66 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy az alapügyben a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának a 401/89. sz. törvény által bevezetett korlátozása tiszteletben tartja-e ezeket a feltételeket. Ennek érdekében az alábbi pontokban meghatározott tényezőket kell majd figyelembe vennie.

67 Először is, bár a fent hivatkozott Schindler-ügyben, Läärä és társai ügyben, valamint Zenatti-ügyben hozott ítéletekben a Bíróság elfogadta azt a tényt, hogy a játéktevékenységek korlátozását közérdeken alapuló kényszerítő okok igazolhatják, mint például a fogyasztók védelme, a csalásnak, valamint annak megakadályozása, hogy az állampolgárok túlzott összegeket költsenek szerencsejátékra, ezzel együtt szükséges, hogy az ilyen indokokon és a szociális egyensúly veszélyeztetése megelőzésének igényén alapuló korlátozások az említett célok megvalósításának biztosításához megfelelőek legyenek abban az értelemben, hogy e korlátozásoknak következetesen és szisztematikusan hozzá kell járulniuk a fogadási tevékenységek mértékének csökkentéséhez.

68 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a 388/00. sz. törvény előkészítő munkálataira utalva megjegyezte, hogy az olasz állam belföldön a szerencsejátékok és fogadás területén bevételszerzési céllal erőteljes terjeszkedést folytat, miközben védi a CONI koncessziós jogosultjait.

69 Márpedig, amennyiben valamely tagállam hatóságai - az államkincstár gyarapítása céljából - ösztönzik és támogatják azt, hogy a fogyasztók sorsolásos játékokban, szerencsejátékokban vagy fogadási ügyletekben vegyenek részt, az ilyen tagállam hatóságai nem hivatkozhatnak a játéklehetőségek csökkentésének igényével összefüggő társadalmi közrend védelmére az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló intézkedés igazolása érdekében.

70 Továbbá, az olasz szabályozás által az ajánlati felhívások tárgyában előírt korlátozásoknak megkülönböztetés nélkül alkalmazandónak kell lenniük abban az értelemben, hogy azokat azonos módon és azonos kritériumok szerint kell alkalmazni az Olaszországban és a más tagállamban székhellyel rendelkező gazdasági szereplőkre.

71 A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz majd annak vizsgálata, hogy a sporteseményekre vonatkozó fogadások bonyolításával kapcsolatos koncessziók odaítélésére irányuló eljárásokban való részvétel feltételeit oly módon határozták-e meg, hogy azokat a gyakorlatban az olasz gazdasági szereplők könnyebben tudják teljesíteni, mint a külföldiek. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor e feltételek nem felelnek meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó kritériumnak.

72 Végül az olasz jogszabályok által előírt korlátozások nem léphetik túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell majd vizsgálnia, hogy az a büntetőjogi szankció, amelyet mindenkivel szemben kiszabnak, aki a fogadásokat más tagállamban letelepedett bukmékerrel az interneten keresztül, olaszországi lakhelyéről köti, nem minősül-e a Bíróság ítélkezési gyakorlata fényében aránytalan büntetésnek (lásd a C-193/94. sz., Skanavi és Chryssanthakopoulos ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-929. o.] 34-39. pontját, valamint a C-459/99. sz. MRAX-ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6591. o.] 89-91. pontját), különös tekintettel arra, hogy a fogadásokban való részvételt az engedéllyel rendelkező nemzeti szervezetek által szervezett játékok esetében pedig ösztönzik.

73 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságra hárul majd azon kérdés eldöntése, hogy az egyéves szabadságvesztésig terjedő büntetőjogi szankciókat maguk után vonó korlátozások előírása azon közvetítők számára, akik a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett bukméker számára a szolgáltatásnyújtást megkönnyítik oly módon, hogy üzlethelyiségükben a bukmékerrel való internetes kapcsolatot bocsátanak a fogadást kötő személyek rendelkezésére, olyan korlátozásnak minősül-e, amely a csalás elleni közdelemhez szükséges mértéket túllépi, különös tekintettel arra, hogy a szolgáltató a letelepedési tagállamban ellenőrzést és szankciókat magában foglaló szabályrendszer hatálya alá tartozik, hogy a közvetítők törvényesen jöttek létre, és hogy a 388/00. sz. törvénnyel bevezetett jogszabályi módosításokat megelőzően e közvetítők úgy vélték, hogy jogosultak külföldi sporteseményekre vonatkozó fogadásokat továbbítani.

74 Ami az olasz jogszabályoknak a letelepedési szabadság tekintetében fennálló arányosságát illeti, még ha a tagállami hatóságok célja az is, hogy elkerüljék a játékok koncessziós jogosultjai általi bűncselekmény-elkövetést, illetve csalást, a más tagállamok szabályozott piacain jegyzett tőketársaságoknak a sportfogadási ügyletek szervezésére vonatkozó koncesszió megszerzésének lehetőségéből történő kizárása különösen akkor, amikor az ilyen társaságok számlái és tevékenységei más eszközökkel is ellenőrizhetők, olyan intézkedésnek tűnhet, amely túllépi a csalás visszaszorításához szükséges mértéket.

75 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás - konkrét végrehajtási szabályaira tekintettel - ténylegesen megfelel-e az igazolására alkalmas céloknak, és hogy az általa előírt korlátozások e célokhoz viszonyítva nem tűnnek-e aránytalannak.

76 A fenti megfontolások alapján azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi szankciók terhe mellett tiltja többek között a sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatok gyűjtésére, elfogadására, rögzítésére és továbbítására irányuló tevékenységnek az érintett tagállam által kibocsátott koncesszió vagy engedély nélkül történő végzését, az EK 43. cikkben foglalt letelepedés szabadsága és az EK 49. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen szabályozás - konkrét végrehajtási szabályaira tekintettel - ténylegesen megfelel-e az igazolására alkalmas céloknak, és hogy az általa előírt korlátozások e célokhoz viszonyítva nem tűnnek-e aránytalannak.

A költségekről

77 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő olasz, belga, görög, spanyol, francia, luxemburgi, portugál, finn és svéd kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Tribunale di Ascoli Piceno 2001. március 30-i végzésével hozzá intézett kérdésére válaszolva a következőképpen határozott:

Az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi szankciók terhe mellett tiltja többek között a sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatok gyűjtésére, elfogadására, rögzítésére és továbbítására irányuló tevékenységnek az érintett tagállam által kibocsátott koncesszió vagy engedély nélkül történő végzését, az EK 43. cikkben foglalt letelepedés szabadsága és az EK 49. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen szabályozás - konkrét végrehajtási szabályaira tekintettel - ténylegesen megfelel-e az igazolására alkalmas céloknak, és hogy az általa előírt korlátozások e célokhoz viszonyítva nem tűnnek-e aránytalannak.

Skouris Jann Timmermans

Cunha Rodrigues Edward Schintgen

Macken Colneric von Bahr

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. november 6-i nyilvános ülésen.

R. Grass V. Skouris

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: olasz.