A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21047/2017/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. §, 6:89. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25471/2015/47., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21047/2017/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.047/2017/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bittera és Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bittera Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság (fél címe 4, ügyintéző: ... szabadalmi ügyvivő) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a Slujtner Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Slujtner Zsolt ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű és IV. rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. január 20. napján meghozott 3.P.25.471/2015/47. számú ítélete ellen a felperes részéről 48. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között 2014. december 22. napján létrejött, "Szellemi tulajdon átruházási megállapodás" (a továbbiakban: Transzfer szerződés) megnevezésű szerződés megtévesztés és feltűnő értékaránytalanság, illetve színleltség és jóerkölcsbe ütközés miatt érvénytelen. Előadta, hogy a II. rendű alperes feltalálóként tulajdonosa több szabadalomnak, illetve azokhoz kapcsolódó védjegynek. A felperes és a II. rendű alperes 2014. október 1. napján megbízási szerződést kötöttek, amelyben a II. rendű alperes szellemi termékei hasznosítására kizárólagos jogot biztosított a felperesnek. A II. rendű alperes ezt követően a 2014. december 22. napján létrejött Transzfer szerződéssel a felperes tudta és értesítése nélkül a III. és IV. rendű alperesekkel együtt 1 millió dollár ellenében átruházta a szellemi termékeket az I. rendű alperesre. Ezzel párhuzamosan a II. rendű alperes érdekeltségi körébe tartozó máltai cég, az N. Ltd. 8 millió dollár értékű vállalkozási szerződést kötött a R. P. P. C. nevű szaúdi céggel. A II. rendű alperes a 2015. április 21. napján kelt, közjegyző által ellenjegyzett nyilatkozatában tárta fel a Transzfer szerződés megkötésének körülményeit, amelyből kiderül, hogy a II. rendű alperest megbízottja, A. G. csalárd módon és a rosszhiszeműen vette át a szerződés megkötésére, illetve félrevezette a II. rendű alperest a megbízási szerződéssel kapcsolatos kötelezettségeit illetően. A felperes előadta, hogy bár a Transzfer szerződésben az alperesek Szaúd-Arábiai Királyság jogát és illetékes bíróságai joghatóságát kötötték ki, ez a feltétel csak a szerződésben részes felek közötti viszonyban fejtették ki hatását.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében elsődlegesen joghatósági kifogást terjesztett elő, amelyre tekintettel kérte a per megszüntetését a Pp. 157. § a) pontjára tekintettel. Másodlagosan kérte a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy valójában a II. rendű alperes akar a szabadulni a Transzfer szerződésből eredő kötelezettségeitől, így a per nem a felperes saját jogi érdekén alapul, a felperes személyén keresztül történő perindítás a joghatósági kikötés kikerülését szolgálja. A megbízási szerződés nem zárja ki, hogy a II. rendű alperes önállóan, a megbízott közreműködése nélkül járjon el, és kössön szerződést a szellemi tulajdon átruházására, hasznosítására. A felperes tényleges jogi érdeke a II. rendű alperessel szemben áll fenn, a közöttük létrejött szerződés II. rendű alperes általi megszegéséből következően. Ebből következően a felperesnek nem fűződik joga a Transzfer szerződés érvénytelenségének megállapításához.

A II-IV. rendű alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az I. rendű alperes perköltségének viselésére. Az elsőfokú bíróság elsőként az I. rendű alperes joghatósági kifogását vizsgálta, és a felperesi álláspontot elfogadva megállapította, hogy a szerződésben szereplő joghatósági kikötés kizárólag a szerződő alperesek egymás közötti szerződéses jogvitájára irányadó, a szerződésben nem részes felperes igényérvényesítését nem érinti. Mivel a II. rendű alperes magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy, a III. és IV. rendű alperesek pedig ugyanitt székhellyel bíró gazdasági társaságok, az elsőfokú bíróság a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmtvr.) 54. §-a alapján joghatósággal bír a felperes keresetének elbírálására. Az elsőfokú bíróság ezt követően azt tisztázta, hogy a támadott szerződés érvényességét mely jog alapján kell megítélnie. A szerződés 11.7. pontjára figyelemmel a felperes alaptalanul tekintette alkalmazhatónak a magyar jogot a Róma I. rendelet és az Nmtvr. szabályai alapján. Az irányadó jog megválasztása nem értelmezhető a szerződést kötő felek jogról való lemondáson alapuló kölcsönös kötelezettségvállalásaként. A felek jogválasztása a szerződés egészére hat ki, ideértve a szerződés anyagi jogi hátterét, az értelmezés kereteit és a szerződés lényeges tartalmát. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetét a Szaúd-Arábiai Királyság joga alapján kell megítélni, ehhez pedig e jog tartalmát kell a bíróságnak megállapítani. Miután az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint nem áll rendelkezésre szaúd-arábiai joganyag és Magyarország és Szaúd-Arábia között nincs hatályban olyan nemzetközi egyezmény sem, amely alapján a szaúd-arábiai jogról való tájékoztatás beszerzése iránti jogsegélykérelemmel lehetne fordulni szaúd-arábiai hatóságokhoz, és szaúd-arábiai jog tartalmát a felek bírósági felhívás ellenére sem bizonyították, ezért a kereset elbírálására az Nmtvr. 5. § (3) bekezdése alapján a magyar jogot kell alkalmazni.

Az elsőfokú bíróság ezt követően a felperes által hivatkozott megtámadási okok körében a Ptk. 6:89. § (2) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél mellett az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10.b pontja alapján a harmadik személy a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja. A felperes jogi érdekeltsége azonban nem állapítható meg arra nézve, hogy a szerződést a Ptk. 6:91. § (1) bekezdése alapján megtámadja. A megtévesztés ugyanis szubjektív megtámadási ok, tehát a II. rendű alperes maga jogosult eldönteni, hogy a szerződést érvényesnek tekinti-e vagy hivatkozik az adott megtámadási okra. A felperes nem igazolt olyan körülményt, amely alapján e jog a II. rendű alperes helyett megillethetné. A felperes fellépését nem alapozza meg az a körülmény, hogy a szerződésbeli jogválasztás, illetve joghatósági kikötés kétségtelenül megnehezíti a magyar állampolgárságú II. rendű alperesnek a szerződés érvénytelenségére irányuló hivatkozását. A felperes jogi érdekeltsége abban sem állapítható meg, hogy a szerződést feltűnő értékaránytalanság címén támadja a Ptk. 6:98. § (1) bekezdése alapján. A felperes jogi érdekének szükségképpen a felperes és a II. rendű alperes közötti megbízási szerződésen kell alapulnia. A felperes hivatkozása szerint Transzfer szerződés ellehetetlenítette a megbízási szerződés teljesítését, emiatt a felperes jutaléktól esett el. A jutalék elvesztése azonban legfeljebb a felperes gazdasági érdekét érinti, a gazdasági érdek azonban nem azonosítható a jogi érdekkel. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a felek a megbízási szerződéssel nem zárták ki, de még csak nem is korlátozták a II. rendű alperesnek a szellemi tulajdon feletti rendelkezési jogát. A felperes tehát a megbízási szerződés alapján sem formálhat jogot magasabb jutalékra, mint amennyi a Transzfer szerződés szerinti vételár alapján megilletné. Mindettől függetlenül nincs akadálya annak, hogy a felperes a megbízási szerződés esetleges megszegéséből eredő igényeit a II. rendű alperessel szemben közvetlenül érvényesítse. A felperes semmisségi hivatkozásai körében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes csak állította a szerződés színleltségét, ugyanakkor nem adta elő, hogy mi volt a felek valódi szerződési akarata. Ilyen körülmények között a szerződés színlelt jellegének megállapításához fűződő jogi érdek fennállásáról nem is lehetett állást foglalni. A felperes azt sem igazolta, hogy jogi érdekében állna a szerződés jóerkölcsbe ütközésére hivatkozni. A felperes a szerződéskötés erkölcsileg kifogásolható elemeit ugyanakkor a szerződés akarati hibáira, így a megtévesztésre és a felek színlelésére alapította, amelyeket nem a jóerkölcs, hanem a megtámadási okok körében kell értékelni. Felperes tehát egyik hivatkozott érvénytelenségi ok tekintetében sem tudta igazolni a keresetindításhoz fűződő jogi érdekét, ezért az elsőfokú bíróság az egyes érvénytelenségi okok érdemi vizsgálata nélkül utasította el a keresetet.