BH 2007.8.256 A termőföldre fennálló előhaszonbérleti jog csak önálló ingatlanokra, egyenként gyakorolható abban az esetben is, ha a haszonbérleti szerződéskötésre irányuló, harmadik személytől származó ajánlatban több ingatlan szerepel [Ptk. 461. §; 1994. évi LV. tv. 21. §; 16/2002. (II. 18.) Korm. r. 4. § és 6. §].

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy előhaszonbérleti joguk gyakorlása folytán a perbeli m.-i és v.-i ingatlanok esetében az I. r. felperes és az alperes, az a.-i és az s.-i ingatlanok vonatkozásában a II. r. felperes és az alperes, a k.-i, n.-i és p.-i ingatlanok vonatkozásában a III. r. felperes és az alperes között a haszonbérleti szerződés létrejött.

A jogerős ítélet a keresetet elutasította.

A bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes haszonbérleti szerződéskötésre irányuló ajánlatot kapott egy gazdasági társaságtól négy különböző község területén fekvő szántó művelési ágú ingatlanainak a haszonbérbe vételére vonatkozóan. Az ajánlat szerint az ajánlattevő 2004. október 1. napjától 20 év határozott időtartamra, 35 000 forint/ha/év haszonbérleti díj ellenében kívánta az ingatlanokat haszonbérbe venni. Az ajánlatot 2004 augusztusában az illetékes polgármesteri hivatalok hirdetőtáblájára kifüggesztették. A nyilatkozattételre nyitva álló határidőn belül a felperesek előhaszonbérleti joguk gyakorlásáról szóló nyilatkozatot tettek egyes ingatlanokra a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 21. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján.

Az elsőfokú ítélet indokai szerint az előhaszonbérletre jogosult felperesek nyilatkozata alapján nem jöttek létre a haszonbérleti szerződések a felperesek és az alperes között, mert a felperesek az ajánlattól eltérő tartalmú nyilatkozatot tettek. Az I. r. felperesnek valamennyi ingatlanra fennállt az előhaszonbérleti joga, azonban az a.-i ingatlanra nem tett nyilatkozatot. A bíróság álláspontja szerint az alperesnek jogos érdeke fűződött ahhoz, hogy a haszonbérleti szerződést az ajánlatban szereplő valamennyi ingatlanra egy haszonbérlővel kösse meg. Kifejtette, hogy az 1994. évi LV. törvény 21. §-át, a 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet rendelkezéseit a tulajdonjog szabad gyakorlásának az alkotmányos alapelveivel összhangban kellett értelmezni. Az előhaszonbérleti jog gyakorlásának a felperesek által megjelölt módja meg nem engedett módon korlátozná az alperes tulajdonos rendelkezési jogát.

Az I-II. r. felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az alperes által elfogadott ajánlat egységesen valamennyi ingatlanra vonatkozott, az ajánlatot egy okiratba foglalták, az így került kifüggesztésre is. Ebből következik, hogy az előhaszonbérletre jogosultaknak is egységes nyilatkozatot kellett volna tenniük. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható az előhaszon­bérleti jog kijátszására irányuló szándék sem, mert az I. r. felperes valamennyi ingatlanra élhetett volna az előha­szon­bérleti jogával, ennek ellenére méltányolható indok megjelölése nélkül egy ingatlanra nem kívánta a jogát gyakorolni.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az I. r. felperes előadta, hogy a 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 4. §-a alapján a haszonbérleti szerződés közte és az alperes között létrejött. Sérelmezte a bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontját arra hivatkozva, hogy az előhaszonbérletre jogosultak az ajánlatban szereplő valamennyi, önálló helyrajzi számmal jelölt ingatlanra ingatlanonként önálló nyilatkozatot tehettek. A bíróság tévesen hivatkozott a tulajdonos rendelkezési jogára, a tulajdonos érdekeinek védelmére, mivel a jogszabályban biztosított előhaszonbérleti jog a tulajdonos rendelkezési jogának a korlátozását jelenti. A jogerős ítéletben elfoglalt jogi álláspont az előhaszonbérletre jogosultak joggyakorlásának a kijátszását eredményezheti. Adott esetben a PK 9. számú állásfoglalás sem alkalmazható.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.