A Fővárosi Törvényszék Bf.8315/2019/8. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 4. §, 15. §, 226. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 566. §, 582. §, 590. §, 592. §, 593. §, 599. §, 606. §, 615. §, 616. §, 782. §] Bírók: Csekéné dr. Szegedi Mónika, Hegedűs Péter, Rábai Krisztina

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.8315/2019/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2020. január 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indult büntető ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2019. április 26. napján kihirdetett 18.B.20.865/2018/36. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottakat az ellenük - helyesen - folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége (Btk. 226. § (1) és (2) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 13.300 (tizenháromezer-háromszáz) forint bűnügyi költségből személy1 magánvádló 3.300 (háromezer-háromszáz) forintot az államnak megfizetni, 10.000 (tízezer) forintot viselni köteles.

Az ítélet ellen a vádlottak a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhetnek.

I n d o k o l á s:

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletében I.rendű vádlott neve I.r. és II.rendű vádlott neve II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében, ezért őket személyenként 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte egy napi tétel összegét 2500 forintban állapítva meg. Az így kiszabott 375.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 15 havi részletfizetést engedélyezett. Figyelmeztette a vádlottakat a pénzbüntetés meg nem fizetése, illetve egyhavi részlet elmulasztásának jogkövetkezményére. Egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat az államnak 3300 forint, a magánvádlónak 10.000 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak védője jelentett be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért. A védő fellebbezése írábeli indokolásában és a nyilvános ülésen tett felszólalásában kifejtette, hogy a vádlottak nem lépték túl az Alaptörvény IX. cikkében biztosított szólás és véleményalkotás szabadságának jogát, mivel a gazdasági élet szereplőinek fokozottan kell tűrniük a kritikát, amely a cég működésével összefüggésben felmerül, és a vádlottak a tényállásban rögzített kijelentéseiket kellő ténybeli alappal tették. Ezért a vádlottak cselekvősége nem valósít meg bűncselekményt. Az enyhítésre irányuló indítványa körében utalt a vádlottak rendezett életvitelére, büntetlen előéletére és az időmúlásra. Ezért álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nem felel meg a büntetési céloknak és a büntetéskiszabási elveknek, az eltúlzottan súlyos. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és elsődlegesen a vádlottak bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan a joghátrány enyhítését, megrovás intézkedés alkalmazását indítványozta.

[3] A magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételében és a nyilvános ülésen szóban kifejtette, hogy a tényállás megalapozott, abból okszerű következtetést vont az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, a kiszabott büntetés alkalmas a büntetés kiszabási célok elérésére és igazodik a büntetéskiszabási elvekhez. Álláspontja szerint a védelmi fellebbezés a mérlegelést támadja, így az eredményre nem vezethet, a védő által hivatkozott, az Alaptörvényben meghatározott jogok nem valósíthatnak meg bűncselekményt. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

[4] A védő felmentést célzó fellebbezése alapos.

[5] A fellebbezés irányára figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 590. § (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes körűen bírálta felül.

[6] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával folytatta le a tárgyalást.

[7] A tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével állapította meg, azonban a tényállás részben megalapozatlan a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontjában írt okból, mert hiányos és ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával az alábbiak szerint:

[8] A 2017. november 30. napján szóban elhangzott kijelentések tekintetében hiányos a tényállás, mert nem rögzíti az elkövetés helyét.

[9] A 2017. november 30. napján a vádlottak által az irodában személy2, illetve személy3 jelenlétében tett kijelentések tekintetében - amint arra az ítélet 8. oldalának utolsó bekezdése első mondatában, valamint szóbeli indokolásában (36. sorszámú jegyzőkönyv 11. oldal) is utalt - az elsőfokú bíróság a tényállást - tekintettel arra, hogy a vádlottak éltek a vallomás megtagadásának jogával és a cselekménynél személy1 magánvádló személyesen nem volt jelen, arról csak személy2től értesült - személy2 és személy3 tanúk vallomása alapján állapította meg. Ítélete 5. oldalának 4. és 6. oldalának 4. bekezdésben azonban nem irathűen rögzítette az e tanúk által a bíróság előtt megtett vallomást.

[10] A 7. sorszámú jegyzőkönyv 12. oldala alapján ugyanis az állapítható meg, hogy személy2 úgy nyilatkozott, hogy személy1 azt mondta, hogy "milyen ez a társaság, lehet, hogy még lopott telefonok is vannak." Amikor az I.r. vádlott ezt a kijelentést tette, valószínűleg jelen volt II.rendű vádlott neve II.r. vádlott is.

[11] személy3 tanúvallomásában 26. sorszámú jegyzőkönyv 8. oldalán azt állította, hogy "II.rendű vádlott neve mondta azt is, hogy lopott telefonok is lehetnek. Ez akkor volt, mikor bementem, mikor kikerült a poszt, bementem az irodába és kérdeztem, miért tette ki I.rendű vádlott neve és telefonált oda, akkor mondták ezt, hogy mert nem a ... van, nem európai piacra készül. II.rendű vádlott neve mondta, biztos azért, mert a telefonok lopottak. Mondtam, én ezt így nem gondolnám, hogy így attól van, hogy nem európai piacra készült. Amikor ez elhangzott, I.rendű vádlott neve, II.rendű vádlott neve és én voltam jelen. Arra nem emlékszem, hogy pontosan hogy fogalmazta meg II.rendű vádlott neve, csak mintha egy nagy felfedezést tett volna, hogy biztosan azért, mert ezek a telefonok lopottak"

[12] Rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a 7. és a 26. sorszámú jegyzőkönyv kijavítását az arra jogosultak nem indítványozták.

[13] Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az ügyiratok tartalma alapján a tényállást az alábbiak szerint egészíti ki és helyesbíti:

[14] 2017. november 30. napján az cégnév1 cím1. szám alatti irodájában I.rendű vádlott neve I.r. vádlott II.rendű vádlott neve II.r. vádlott és személy2 jelenlétében azt mondta, hogy a személy1 cége által forgalmazott telefonok között "lehet, hogy még lopott telefonok is vannak". Ugyanezen a napon ugyanezen a helyen II.rendű vádlott neve II.r. vádlott I.rendű vádlott neve I.r. vádlott jelenlétében azt mondta személy3nak, hogy a személy1 cége által forgalmazott telefonok "lopott telefonok is lehetnek", "nem európai piacra készültek, biztosan azért, mert lopottak".