A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.86/2020/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 226. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 185. §, 430. §, 590. §, 593. §, 599. §, 615. §, 618. §, 619. §, 621. §, 623. §, 779. §, 868. §, 870. §] Bírók: Barabásné dr. Birinyi Andrea, Magócsi István, Raczky Katalin

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

5.Bhar.86/2020/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten a 2020. november 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

VÉGZÉST:

A rágalmazás vétsége miatt I.r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.8315/2019/8. számú, 2020. január 9. napján meghozott ítéletét helybenhagyja.

Felhívja a magánvádlót, hogy hivatalos lelet készítésének terhe mellett 8 (nyolc) napon belül rójon le 10.000 (tízezer) forint fellebbezési illetéket.

A végzéssel szemben további fellebbezésnek nincs helye

INDOKOLÁS

[1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2019. április 26. napján kihirdetett 18.B.20.865/2018/36. számú ítéletében az I.r. és a II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében (Btk. 226.§ (1), (2) bekezdés b./ pont), ezért a vádlottakat 150-150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét mindkét vádlott tekintetében 2.500-forintban állapította meg, és az így kiszabott 375.000-forint pénzbüntetés megfizetésére egységesen 15 hónap, havonta 25000-forint összegben teljesítendő részletfizetést engedélyezett. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből az I.r. és II. r. vádlottakat egyetemlegesen kötelezte 3.300-forint állam felé, továbbá 10.000-forint a magánvádló részére történő megfizetésére.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. és II.r. vádlottak védője jelentett be fellebbezést felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében.

[3] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. január 9. napján kelt 20.Bf.8315/2019/8. számú ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottakat a folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége (Btk.226.§ (1)(2) bekezdés b) pont) felmentette. Rendelkezett a bűnügyi költség mikénti viseléséről is.

[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a Be.615.§ (1)-(2) bekezdés b./ pontja alapján megnyílt másodfellebbezés jogával élve a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlottak bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.

[5] A magánvádló a Be. 779.§ (6) bekezdése értelmében, a jogi képviselője útján indokolt fellebbezésében az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével és jogi álláspontjával egyetértve, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. A tanú2 vallomásával kapcsolatban kiemelte, hogy a lopott telefonokkal kereskedés a tárgyalás során többször elhangzott, a másodfokú bíróság azonban a tényállás kiegészítése során kiragadott kifejezéseket elfogadva "keresztülhúzta" az elsőfokú bíróság egyébként helyes mérlegelését, annak ellenére, hogy összességében, de egyenként is megtalálhatók olyan vallomás-részletek, amelyek a rágalmazás tényállását kimerítik. A csatolt okirati bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a vádlottak a Kft.-t (amely egyértelműen és kizárólag a magánvádló személyéhez kapcsolódik) huzamos időn keresztül a potenciális vevőknek írt valótlanságokkal rágalmazták, lejáratták, és amellett a kijelentés mellett, hogy "lehet, hogy lopott telefonok is vannak", tényszerű, erre vonatkozó állítást is közöltek. Ugyancsak valótlanok a tanú1-gyel szembeni etikátlan eljárásra vonatkozó facebook-on közzétett posztok, mert ezt maga tanú1 is megcáfolta. A közzététel nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból történt, amelynek célja a versenytárs lejáratása, bevételi forrásának elapasztása volt. Hangsúlyozta a magánvádló, hogy a sérelem nem csak a Kft.-t érte, hanem személy szerint őt is, mint magánembert, mert a nevét mindenki a Kft.-vel azonosítja, ezért az, hogy a feljelentést magánemberként tette, nem kifogásolható. Hivatkozott olyan kimutatásokra, amelyekből megállapítható, hogy a vádlottak cselekményével kapcsolatban a Kft.-t és így a magánvádlót is kár érte. A nagy nyilvánosság előtti elkövetés mellett álláspontja szerint az aljas indok, mint minősító körülmény is megállapítható, mert a vádlottak célja a Kft. ellehetetlenítése volt, annak okán, hogy az üzleti társulást a magánvádló korábban elutasította.

[6] Indítványozta a vádlottak bűnösségének kimondását társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében (Btk.226.§ (1)(2) bekezdés a) és b) pont) és velük szemben pénzbüntetés kiszabását. Enyhítőként kérte figyelembe venni a büntetlen előéletüket és a jelentős időmúlást, míg súlyosítóként látta értékelhetőnek a társtettesi elkövetést, a kitartó elkövetési módot, valamint a becsületcsorbító kifejezések halmozódását.

[7] A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság az ügyben a fellebbezés elbírálására nyilvános ülést tűzött ki, melyet Magyarország Kormánya által a 40/2020. (III.11.) Korm. rendelettel kihirdetett veszélyhelyzetre, majd a 45/2020. (III.14.) számú Korm. rendelettel elrendelt rendkívüli ítélkezési szünetre tekintettel elhalasztott.

Időközben a 2020. április 15. napjától hatályos 74/2020.(III.31.) Korm. rendelet 16. pontja

- amely a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény rendelkezéseinek eltérő alkalmazásáról szólt - 91. § (1) bekezdése értelmében a folyamatban lévő magánvádas eljárást a veszélyhelyzet idejére fel kellett függeszteni, majd a 282/2020. (VI.17.) Kormányrendelettel megszüntetett veszélyhelyzetet követően a 2020. LVIII. tv. 76. pont rendelkezéseinek szem előtt tartása mellett a büntetőeljárás folytatása mellett döntött, és az ügyben a Be. 621.§ (2) bekezdése értelmében nyilvános ülést tűzött ki.

[8] A harmadfokú nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője a fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak facebook bejegyzéseiben, üzeneteiben nyilvánosságra hozott valótlan tényállításai a magánvádló becsületét csorbították, túlmutatnak az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítás szabadságán, és a magánvádló üzleti életére is negatív hatással voltak, hozzájárultak ahhoz, hogy a kft-t időközben értékesítette.

[9] A magánvádló csatlakozott jogi képviselőjéhez, egyben elmondta, hogy számára sértő volt, amiket a vádlottak róla és a vállalkozásáról állítottak, ez egy lejárató kampány volt annak ellenére, hogy ő minden esetben betartotta a jogszabályokat, lopott telefonokat nem értékesített és az ügyfeleivel szemben nem járt el etikátlanul egyetlen esetben sem. Megerősítette azt is, hogy a vádlottak magatartása hozzájárult ahhoz, hogy a cége jövedelmezősége jelentősen csökkent, majd értékesítette is a vállalkozást, az új tulajdonos pedig azonnal megváltoztatta a kft. elnevezését. A magánvádló - és jogi képviselője is - a vádlottak bűnösségének megállapítását és pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

[10] A vádlottak védője a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.