A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27196/2015/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Sándor Valter Pál

A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - által képviselt alperes ellen, adóügyi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek tizenöt napon belül fizessen meg 700.000.- (hétszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg 864.060.- (nyolcszázhatvannégyezer-hatvan) forint összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a rendelkezésre álló iratok és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság megbízólevél felhatalmazása alapján 2012. évre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A .... számú határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó, szociális hozzájárulási adó, valamint szakképzési hozzájárulás adónemekben mindösszesen 11.788.000.- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 5.894.000.- Ft adóbírságot szabott ki és 1.955.000.- Ft késedelmi pótlékot kiszabásáról rendelkezett. Az adóhatóság által feltárt tényállás szerint a felperes 2012. évben 11 db, összesen 18.397.890.- Ft + 4.967.425.- Ft áfa értékű számlát fogadott be a .....-től, amelyek személybiztonsági tevékenység megnevezéssel kerültek kiállításra. A számlák áfa tartalmát levonásba helyezte.

A felperes a személybiztonsági tevékenységet a ....Iskola, az ......Kft. és a ..... Kft. felé kiállított számlákon számlázta tovább. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által a ...... Iskola, az ..... Kft. és a ...... Kft. felé szereplő biztonsági tevékenység megvalósult, azonban a ..... Kft. alkalmazottak hiányában a munkát nem végezhette el. A felperesi kimutatásban szereplő magánszemélyek foglalkoztatására a ...... Kft. -nek nincs érvényes jogcíme, ezen alkalmazottak vonatkozásában a felperes más foglalkoztatóval fennálló bizonyított jogviszony hiányában foglalkoztatónak minősül. A ...... Kft. nevében kiállított számlák az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásához előírt hiteles bizonylatként nem fogadhatóak el, ezért a felperesnek az áfa levonásához való jogát megtagadta, a felperes munkáltatói minőségére tekintettel a munkáltatót terhelő közterheket megállapította.

A fellebbezés alapján másodfokon eljárt alperes a ...... számú, ....... napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta és megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság tévedett, amikor is a becsült járulékalap után a biztosítottat terhelő járulék megállapítását elmulasztotta figyelemmel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4.§ k) pontjában, 5.§ (1) bekezdés a) pontjában, 18.§ (1) bekezdésében, 19.§ (2) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (Art) 170.§ (6) bekezdésében foglaltakra, erre figyelemmel a 2012. évre a becsült járulékalap havi összegei után összesen 1.706.000.- Ft egészségbiztosítási és munkaerő piaci járulék adókülönbözetet, valamint 2.008.000.- Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék adó különbözetet állapított meg az elsőfokú döntésben megállapítottakon túl a felperes terhére. A társasági adónemben kimutatott 1.110.000.- Ft-os összeg a felperes javára került megállapításra adókülönbözetként.

A másodfokú határozat szerint a felperest terhelő fizetési kötelezettség az alábbiak szerint alakult. Általános forgalmi adó adókülönbözet címén 4.967.000.- Ft, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék adókülönbözet címén 1.706.000.- Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék adókülönbözet címén 2.008.000.-. Ft, szociális hozzájárulás adó adókülönbözet címén 5.419.000.- Ft, szakképzési hozzájárulás adó adókülönbözet címén 301.000.- Ft, fizetési kötelezettség terheli, amely után az adóbírság 7.173.000.- Ft, a késedelmi pótlék 2.429.000.- Ft.

A felperes a másodfokú határozattal szemben jogi képviselője útján keresetet terjesztett elő, kérve a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól a határozat felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését. Kérte annak megválaszolását az adóhatóságtól, hogy a számlakiállítónál milyen ellenőrzés lefolytatására került sor, az milyen eredménnyel zárult és sor került-e a fizetendő adó vagy nettó árbevétel módosítására. Eljárási jogszabálysértésre hivatkozással kifejtette, hogy az adóhatóság a ..... Kft. -nél lefolytatott vizsgálat megállapításait a felperessel nem ismertette, megsértve ezzel az Art. 12.§ (1) bekezdésében, 100.§ (3) bekezdésében és 130.§ -ban foglaltakat. Az iratbetekintés jog garanciális jelentőségét az Európai Bíróság is kifejtette egy döntésében. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését is indítványozza. Kifogásolta, hogy az adóhatóság az alvállalkozójánál, a ..... Kft. -nél történő foglalkoztatására átminősítést alkalmazott és úgy tekintette, hogy a magánszemélyek munkaviszonya a ..... Kft.- vel jött létre. Kifejti, hogy az adóhatóságnak a minősítéssel megállapított munkaviszonyok esetében mindenek előtt azt kellett volna tisztáznia, hogy az érintett magánszemélyek részére a munkabért ki, illetve mely gazdasági társaság fizette ki. E körben sérelmezi, hogy a revízió a bérköltséget az adózás előtti eredmény korrigálása kapcsán nem vette figyelembe. Felveti továbbá, hogy az adóhatóság az átminősítés körében tett megállapítással érintett magánszemélyeket azonosította-e, a biztosítási jogviszonyokat jóvá írta-e és azokat miként tartja nyilván. Nem tisztázott, hogy ugyanazon jogviszonyra tekintettel, ugyanazon időszakra vonatkozóan nem került-e egyidejűleg több személy munkáltatói minősége is megállapításra és amennyiben igen, akkor az állam az egyazon jogviszonyra tekintettel megállapított adó és járulék terheket több személytől követeli. Hangsúlyozza, hogy amennyiben nincs kifizetés, akkor nincs bevétel, nincs adóelőleg és nincs járulékalap sem. Kiemeli, hogy a jogviszonyok szerepelői tagadják, hogy a kérdéses munkaviszonyok a felperessel jöttek volna létre. A felperes könyveiben nincs annak nyoma, hogy a kérdéses magánszemélyek részére a felperes részéről kifizetésekre került volna sor. Az adóhatóság a felperes munkáltatói minőségét önkényesen állapította meg, a határozat iratellenes következtetéseket és megállapításokat tartalmaz. E körben bizonyítási indítvánnyal élt, az átminősítéssel érintett valamennyi magánszemélyt tanúként kívánja meghallgatni arra vonatkozóan, hogy az átminősítéssekkel érintett időszakokban ki volt a munkáltatójuk, illetve kivel álltak munkaviszonyban, a munkabéreket ki fizette részükre, mekkora összegű munkabért és milyen gyakorisággal kaptak. Az adóhatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen. Az áfa levonásának megtagadása körében kiemeli, hogy a társaság által befogadott számlákhoz kapcsolódóan az adóhatóságnak már az ellenőrzés során számos irat állt rendelkezésére, amelyek kellően bizonyítják a befogadott számlák hitelességét, továbbá azt, hogy a gazdasági események a számlákon feltüntetett felek között jöttek létre. Hivatkozik arra, hogy az adóhatóság által lefolytatott bizonyítás nem felel meg a követelményeknek, mivel a hatóság a számlakibocsátó társaságoknál a vizsgált időszakot követően bekövetkezett változásokból vont le a felperes terhére szóló következtetéseket és ezekre hivatkozással minősítette hiteltelennek a számlákat. A felperes jogszabálysértést nem követett el, adójogi jogkövetkezmény terhére nem állapítható meg. Előadta, hogy nem létezik olyan tételes jogi rendelkezés, amely szerint a számlabefogadó objektív felelősséggel tartozik, ha az általa elfogadott számla kiállítói valamilyen vélt vagy valós szabálysértést követtek el. A számlabefogadó nem rendelkezik olyan hatósági jogosítványokkal, amelyek birtokában ellenőrizhetné a számlakiállító nyilvántartásait, bizonylatait. Elfogadhatatlan az az adóhatósági érvelés, amely szerint a vállalkozás terhére rótt jogszabálysértést kizárólag a számlakibocsátó társaságnál elkövetett mulasztásokra hivatkozással tette meg az adóhatóság. Az Európai Bíróság döntéseire utalással hangsúlyozza, hogy a számlabefogadó vevő köteles az eladó által kiállított számlát megvizsgálni, de a számlakiállító vállalkozás teljes átvilágítását a 6. irányelv rendelkezései nem követelik meg. A felperes kifejti, hogy az adóhatóságnak kellett volna bizonyítania, hogy a számlabefogadó tudta vagy tudnia kellett, hogy a számlák adókijátszás eredményeként lettek kiállítva, ezen bizonyítás hiányában az adóhatóság jogellenesen korlátozta a felperes adólevonási jogát. Csatolta a .... más hatósági főosztályának határozatát, amelyben jelen üggyel azonos tényállás mellett a másodfokú adóhatóság az alperesi érvelést maradéktalanul elfogadta. Kérte a határozat végrehajtásának felfüggesztését is.