A Kúria Kfv.35625/2016/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 75. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §] Bírók: Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a gazdasági esemény nem a számlákban szereplő felek között valósult meg, és a számlabefogadónak kellően körültekintő magatartás esetén tudnia kellett volna az adókijátszásról, úgy az áfa nem vonható le. A munkát ténylegesen elvégző személyek és a számlabefogadó között munkaviszony fennállása akkor állapítható meg, ha a jogviszonyban többségben vannak a munkajogi elemek.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.VI.35.625/2016/7.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró

A felperes: felperes neve Kft.

A felperes képviselője: Dr. ... Ügyvédi Iroda

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja

Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes

A felülvizsgálati kérelem száma: 23.

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. június 29-én kelt 1.K.27.196/2015/20. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.196/2015/20. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperesi jogelőd 2139607716. iktatószámú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 400.000.- (négyszázezer) forint elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 298.000.- forint kereseti és 496.700.- forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

A további kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes, mint megbízó és a ... Kft. (a továbbiakban: Kft.1.) között 2012. január 1-jén megbízási szerződés jött létre, melyben a Kft.1. vállalta, hogy meghatározott helyen, létszámban, óraszámban és megbízási díjért vagyonvédelmi tevékenységet lát el. A Kft.1. a szerződés alapján 2012-ben számlákat bocsátott ki a felperes felé 18.397.890.- forint + áfa összegben, melyek áfa tartalmát a felperes levonásba helyezte, a nettó értéket költségként elszámolta. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2012. évre ellenőrzést, majd kiegészítő ellenőrzést folytatott le, melyek eredményeként meghozott határozatában kötelezte a felperest 11.788.000.- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, valamint adóhiány és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a Kft.1. a felperes felé ténylegesen vagyonvédelmi tevékenységet az ehhez szükséges személyi feltételek hiányában nem végzett, a munka alvállalkozó általi elvégzése hitelt érdemlően nem igazolt. A hatóság rögzítette, a felperes által három jogi személy felé továbbszámlázott személybiztonsági tevékenység megvalósult ugyan, de azt nem a Kft.1. végezte el. A perbeli számlák áfa levonására nem jogosítanak. Ezt meghaladóan az ellenőrzés során beszerzett nyilatkozatok, tanúvallomások, kapcsolódó vizsgálatok, valamint az adóhatósági rendszeradatok alapján megállapítható a felperes adókijátszásra irányuló magatartása, ami a dolgozó bérét terhelő járulékok megfizetésének elkerülésére irányult. A munkát elvégzők tekintetében a hatóság a felperes munkáltatói minőségét megállapította, és a kapcsolódó közterhek megfizetésére kötelezte a társaságot.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2015. október 9-én kelt 2139607716. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes javára társasági adó adónemben 1.110.000.- forint adókülönbözetet, terhére általános forgalmi adó, egészségbiztosítási és munkaerő- piaci járulék, nyugdíj-biztosítási alapot megillető járulék, szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulási adó- illetve járulék nemekben összesen 14.401.000.- forint adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az adókülönbözet, 7.173.000.- forint adóbírság és 2.429.000.- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Hangsúlyozta, helyesen állapította meg az elsőfokú hatóság, miszerint a felperes által három jogi személy felé kiállított számlákon szereplő biztonsági tevékenység megvalósult, azonban azt a Kft.1. alkalmazottak hiányában nem végezhette el. A felperesi kimutatásban szereplő magánszemélyek foglalkoztatására a Kft.1.-nek nincs érvényes jogcíme, ezen alkalmazottak tekintetében a felperes kétséget kizáróan foglalkoztatónak minősül. A felperes egy olyan szándékos adókikerülést megvalósító szerződéses konstrukció kialakításában vett részt, amellyel a korábban egyéni vállalkozóként neki dolgozó magánszemélyek, illetve további magánszemélyek munkaerő-kölcsönzés látszatával - további alvállalkozó szerződéses láncolatba juttatásával - kerültek foglalkoztatásra, elkerülve ezzel a megnövekedett adó és járulék terheket. A felperes a hiteltelen számlák alapján áfa levonására nem jogosult, a munkát végzők vonatkozásában foglalkoztatói minősége megállapítható. Az adó és járulék alap meghatározása körében az elsőfokú hatóság által lefolytatott becslési eljárás jogszerű.

A kereseti kérelem

[3] Az alperes határozata ellen a felperes terjesztett elő keresetet eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással.

Az elsőfokú ítélet

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdését, 127. § a) pontját, 127. § (1) bekezdés a) pontját, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdését, 165. § (2) bekezdését, 166. § (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (3a) bekezdését, 100. § (3), (4) bekezdését, 108. § (1)-(3) bekezdéseit, 170. § (6) bekezdését, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 21., 22. pontjait, 8. § (1) bekezdését, 24. § (1) bekezdés a) pontját, 46., 47. és 48. §-ait.

[5] Rámutatott, valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték - a munkát végző személyek nyilatkozatai, a kapcsolódó vizsgálatok eredményei, a felperes és a Kft.1. vezető tisztségviselőinek, alkalmazottjainak nyilatkozatai, okiratok, stb. - együttes értékelésével helytállóan rögzítette az adóhatóság, hogy a felperes adókikerülést megvalósító szerződéses konstrukcióban vett részt, melynek célja a megnövekedett adó és járulék terhek kiiktatása. A Kft.1. számlái az áfa levonásához hiteles bizonylatként nem fogadhatók el. A felperes munkáltatói minősége egyértelműen megállapítható. A munkavállalók többsége a felperes alkalmazottját jelölte meg munkahelyi vezetőként. Az érintett 25 alkalmazott közül 7 fő a vizsgált időszak első hónapjaiban, további egy személy kilenc hónapon keresztül megbízási szerződés alapján egyéni vállalkozás keretében látott el közvetlenül a felperes részére tevékenységet. Ezt követően harmadik cégek részéről munkaerő-kölcsönzés keretében lettek foglalkoztatva ugyanazon munkahelyen és munkakörben. A foglalkoztatottak részére munkabér került kifizetésre, amely után adót és járulékot a felperes nem fizetett.