A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27752/2015/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 3. §, 50. §, 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet (Hvkr.) 8. §, 9. §, 21. §, 24. §, 25. §] Bíró: Króneisz Gábor

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.27.752/2015/8.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Molnár Miklós Viktor pártfogó ügyvéd (1065 Budapest, Nagymező u. 45. I/2.) által képviselt ..............felperesnek, a dr. Fábián Virág Éva jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen rendkívüli halállal kapcsolatos hatósági eljárásban hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, nyilvános tárgyaláson meghozta a következő:

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (azaz: húszezer) Ft perköltséget.

Az eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

2014. február 18. napján 22:00 óra és 22:01 óra közötti időben a ......és ........települések közötti nyílt vasúti pályaszakasz 300-307 szelvényében áthaladó 2378 számú motorvonat elgázolta az államilag gondozott fk............budapesti lakost, aki ennek következtében elhunyt. A hatósági boncolás eredménye szerint fk. ...........halála erőszakos úton következett be, nyomkarimás járművel történő ütközés, traumás sokk által. A.........Rendőrkapitányság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a rendkívüli haláleset körülményeinek kivizsgálására eljárást indított a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/2013. (X.4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján, majd az eljárást a 2015. március 2. napján kelt, ......... számú határozatával idegenkezűségre és bűncselekmény gyanújára utaló körülmény hiányában befejezte.

Az elsőfokú hatóság tanúmeghallgatások, illetőleg térfigyelő kamera felvételek alapján megállapította, hogy az elhunyt és két társa 2014. február 18. napján a ......... Pályaudvaron felszálltak a 8-as vágányról 21 óra 12 perckor ........irányába induló 2158 számú vonatszerelvényre annak érdekében, hogy a WC-t használják. Az elhunyt két társa az indulást megelőzően még le tudott szállni a vonatról, fk.........azonban már nem tudta elhagyni a szerelvényt, a vonat jegyvizsgálója megakadályozta, hogy a mozgó vonatról leugorjon. Ezt követően helyet foglalt az egyik kocsiban, és a vonatról csak ........állomáson szállt le 21 óra 36 perckor. Az elsőfokú hatóság a lakatlan környezetre a térfigyelő kamerák hiányára és az éjszakai viszonyokra figyelemmel arra vonatkozóan nem tudott bizonyítékot beszerezni, hogy az elhunyt ezt követően hogyan jutott el a gázolás helyszínére, amely az állomástól kb. 600 méterre, ........ irányába található. A hatóság azt valószínűsítette, hogy a......21 óra 51 perkor induló és a kérdéses pályaszakaszt 21 óra 56 perckor elérő ..........nemzetközi gyorsvonat elsodorta fk. ......., aki ennek során felületi sérüléseket szerzett, felső ruházatát a mellette nagy sebességgel elhaladó gyorsvonat leszakította. A vonat általi ellökés, és az abból származó kisebb vérző sérülések befolyásolták az elhunyt tájékozódási és mozgási képességét, aki a pályatesten négykézláb áthaladva a szemből érkező motorvonat elől időben már nem tudott távozni.

Miután a Facebookon regisztrált társaság, barátok, ismerősök és családtagok körében az a szóbeszéd terjedt el, hogy az elhunytat halála előtt megszurkálták, az elsőfokú hatóság több mint húsz tanúmeghallgatást foganatosított, ezek azonban bűncselekmény esetleges elkövetésére vonatkozóan bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltattak. Az elsőfokú hatóság tanúként hallgatta meg a szóbeszéd alapján gyanúba kevert .........is, aki mindvégig tagadta, hogy köze lenne fk. .........halálához. ..........tanú állításának valóságtartalmát az elrendelt és az általa önként vállalt poligráfos hazugságvizsgálat is alátámasztotta.

A hatósági boncolás során az életfontos szervek kiterjedt roncsolódásán túl az elhunyt bal oldali arckoponyáján egy 18 mm hosszú és 4 mm mély, továbbá egy 20 mm hosszú és 2 mm mély éles szélű és oldalfalú sérülés volt azonosítható, amelyek a boncolási jegyzőkönyv szerint éles kő, lemez, késszerű eszköz által történt sértés útján is keletkezhettek. Ez utóbbiakra, továbbá a felmerült szóbeszédre figyelemmel az elsőfokú hatóság ismételt igazságügyi boncolást rendelt el, illetőleg igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzése iránt intézkedett. A szakértői vélemény szerint a fenti sérülések keletkezhettek éllel-heggyel bíró tárgyak - például vasúti töltés éles kövei, a szerelvény éllel-heggyel bíró alkatrészei - által okozott sértés következtében. Ezen sérülések túlélés esetén külön-külön és együttesen is nyolc napon belüli gyógytartalmúak lettek volna, és önmagukban nem okozhattak szédülést, eszméletvesztést, illetőleg a térbeli-időbeli tájékozódóképesség módosulását. Ezen sérülések, továbbá a holtesten észlelt egyéb sérülések jellegük és elhelyezkedésük alapján közel egy időben keletkezhettek.

A felperes, aki az elhunyt édesanyja, és akit az elsőfokú hatóság tanúként hallgatott meg az eljárásban, az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, melynek nyomán az alperes a 2015. május 20. napján kelt, .......... ált. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes által előadottak, mely szerint általa ismert személyek a ........ felé közlekedő vonaton szúrták meg a fiát, akit azután a vonatról levettek, kocsiba tettek, majd a gázolás helyszínén lévő sínekre fektettek, az eljárás során minden kétséget kizáróan megcáfolásra kerültek.

A másodfokú határozattal szemben a felperes törvényes határidőben keresetet terjesztett elő, amelyben annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az első- és másodfokú hatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglaltakat, és nem tett maradéktalanul eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének. A felperes nem vitatta azt, hogy a halál tényleges bekövetkezését a vonat általi elütés miatti traumás sokk okozta, álláspontja szerint azonban ehhez az vezetett, hogy ismeretlen személy bántalmazta, több alkalommal megszúrta, majd a sínek közé kergette az elhunytat. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú hatóság nem tárta fel, hogy az elhunyt felsőteste, illetve alkarja miért volt ruházat nélküli, hogy miképpen lehetséges, hogy a mozdonyon mindössze egy kb. 10 cm átmérőjű vérfelkenődés volt látható, továbbá, hogy miként keletkeztek az elhunyt baloldali arckoponyáján észlelt metszett sérülések. Álláspontja szerint annak ellenére, hogy a boncolási jegyzőkönyv szerint ezen sérülések keletkezhettek késszerű eszköz által történt sértés útján is, az idegenkezűség az igazságügyi boncolás során, illetőleg az igazságügyi orvosszakértő vélemény beszerzésével sem került egyértelműen kizárásra. Végül a felperes kifogásolta, hogy elhunyt gyermekét nem tekinthette meg, az azonosításhoz nem őt, hanem a gyermeknevelő intézet igazgatóját hívták, illetve, hogy őt az első- és másodfokú eljárás során - kérése ellenére - nem tájékoztatták megfelelően.