PK 298. szám

I. A házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata.

[1]II. A házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos döntésénél a bíróság a rendezés módját a bérbeadó jogait is szem előtt tartva határozza meg.

III. Amennyiben nincs az adott esetben alkalmazható rendezési mód, a bíróság a lakáshasználat rendezésére irányuló keresetet elutasítja. Ennek az ítéletnek a jogereje nem akadályozza azt, hogy utóbb a lakáshasználat rendezése iránt bármelyik házastárs újabb keresetet indítson.

A házasság felbontása esetén a házastársak lakáshasználatának rendezése a családjogi jogalkalmazás egyik legvitatottabb kérdése. A házastársi közös lakás megszerzése sokszor évtizedek anyagi erőfeszítésének, életmódbeli áldozatvállalásának eredménye. A közös családi otthon a házastársak együttélésének, gyermekeik nevelésének színtere. A nemzetközi normáknak megfelelően a Csjt. elismeri mindkét házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát mind a házasság alatt, mind annak felbontását követően, és külön rendelkezik a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogáról [Csjt. 31/B. § (2) bek., 77. § (1) bek.]. A Családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvény 12. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint: "a lakáshoz való jog kiemelkedő jelentőségére tekintettel a részletesebb szabályozás indokolt". Ez okból a házastársak volt közös családi otthona használati rendezésének módjait a Csjt. mint anyagi jogi szabály részletesen és a lakásbérleti jogviszonyok szabályaitól elkülönítetten fogalmazza meg. Az anyagi jogszabály a kereseti kérelemhez (ellenkérelemhez) kötöttség általános eljárásjogi szabályaival szemben a volt közös családi otthon használatával kapcsolatos döntésnél a bíróságnak a családjogi érdekek hivatalból való figyelembevételét írja elő. Ennek a bíróság csak akkor tud eleget tenni, ha a Csjt. 31/B. §-a (1) bekezdésének rendelkezését úgy értelmezi, hogy a házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata (I. tétel). Az állásfoglalás ugyanakkor megfogalmazza azokat a korlátokat is, amelyekre a bíróságnak a használat rendezésénél figyelemmel kell lennie (II-III. tétel).

I. A Csjt. 31/B. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén - kérelemre - a bíróság dönt a lakás használata felől. A bíróság a házastársak közös lakásának használata felőli döntésében több megoldás között választhat. A Csjt. 31/B. §-a (3)-(6) bekezdésének keretei között megoszthatja a lakás használatát, illetve bármelyik házastárs erre irányuló kérelme esetén feljogosíthatja egyiküket az egész lakás kizárólagos használatára, vagy lakáscserét rendelhet el. A döntéshozatal során a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a lakáshasználat rendezése a házastársak érdekeinek lehető legkisebb sérelmével járjon, és a lakáshasználatra jogosult gyermek érdekének megfeleljen [Csjt. 31/B. § (2) bek.]. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a bíróságnak módja legyen az említett érdekek összhangját biztosító, az adott helyzetben leginkább célravezető megoldást megtalálni (pl. az alapterületénél, alaprajzi beosztásánál, helyiségeinek számánál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát rendelje el akkor is, ha mindkét fél kizárólagos használat iránt terjeszt elő kereseti, illetőleg viszontkereseti kérelmet, és a lakáshasználat megosztását egyikük magatartása és a lakáshasználatra jogosult gyermekek érdeke sem zárja ki). Ezért a lakáshasználattal kapcsolatos jogvitában a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata. Ennek során a bíróságnak a felek elé kell tárnia a rendezés lehetséges módozatait.

II. A házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos bírósági döntés nem járhat a bérbeadó (tulajdonos, haszonélvező stb.) jogainak sérelmével (Ptk. 425. §). Ezért a lakáscsere elrendeléséhez, a lakás műszaki megosztásához, illetve a nem bérlő (bérlőtárs) kizárólagos lakáshasználatra való feljogosításához a bérbeadó hozzájáruló nyilatkozata szükséges.

III. Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy - a lakás műszaki adottságaira, a felek, illetve a lakásban maradó házastárs anyagi helyzetére, a helyi lakásviszonyokra vagy egyéb körülményekre tekintettel - a lakáshasználat rendezését a jogszabályok szerinti megoldási lehetőségek egyike sem biztosítja, mert nincs a rendezésnek olyan módja, amely az említett érdekek jelentős sérelme nélkül kivitelezhető volna. Ezért nincs akadálya annak, hogy a lakáshasználat rendezése iránti keresetet a bíróság azzal utasítsa el, hogy az adott helyzetben és időpontban a lakáshasználat megnyugtató módon nem rendezhető. Az ilyen ítélet jogereje nem zárja el a feleket attól, hogy utóbb - amikor a körülmények változása az ésszerű és méltányos megoldást lehetővé teszi - újabb perben kérhessék a lakáshasználat rendezését [Pp. 229. § (1) bek.]