A Fővárosi Ítélőtábla Bf.260/2013/11. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 373. §] Bírók: Magócsi István, Németh Nándor, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.260/2013 /11. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év november hó 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt I.r.vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 24.B.1279/2011/49. számú ítéletét azV. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

Az V. r. vádlott cselekménye a 2012. évi C. törvény 373. § (1) bekezdése és (5) bekezdés a) pontja szerint minősül.

Az V. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetésnél a mellékbüntetésre utalást mellőzi, a napi tételek számát 200 (kettőszáz) napi tételben, az egy napi tétel összegét 5.000 (ötezer) forintban állapítja meg.

Az V. r. vádlott - a szabadságvesztés büntetése végrehajtása esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r., valamint az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja azzal, hogy a II. r. vádlott lakóhelye 9.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. év március hó 8. napján kihirdetett 24.B.1279/2011/49. számú ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a) pont] és bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. törvény 254. § (1) és (2) bekezdés].

A II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a) pont] és vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. törvény 254. § (1) és (2) bekezdés] állapította meg.

Az V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a) pont].

Ezért az elsőfokú bíróság mindhárom vádlottat - az I. r. és a II. r. vádlottakat halmazati büntetésül - egyaránt 2-2 év börtönbüntetésre és 1.000.000-1.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A szabadságvesztés végrehajtását mindhárom vádlott esetében 5 év próbaidőre felfüggesztette és mindannyiuknál beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe, annak végrehajtása esetén. Rendelkezett továbbá a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén követendő átváltoztatási eljárásról, a lefoglalt tárgyak további sorsáról, illetve a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön felmerülésük arányában kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

Ugyanakkor a III. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], a IV. r. vádlottat az ellene csalás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont], 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) pont] és 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége [1978. évi IV. törvény 276. §], illetve a VI. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés és (6) bekezdés a) pont] és gazdasági titok megsértésének bűntette [1978. évi IV. törvény 300. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r., a II. r. és az V. r. vádlottak terhére az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása és a szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzése végett, míg a III. r., a IV. r. és a VI. r. vádlottak terhére a felmentés miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlott és védője, valamint az V. r. vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2013. év június hó 13. napján kelt BF.457/2013/1-I. számú átiratában a III. r., a IV. r. és a VI. r. vádlottak vonatkozásában az ügyészi fellebbezést visszavonta, így a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2013. év június hó 19. napján kelt 5.Bf.260/2013/4. számú végzésében megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék 2013. év március hó 8. napján kelt 24.B.1279/2011/49. számú ítélete a fent megjelölt három vádlott vonatkozásában a 2013. év június hó 18. napján jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fentebb megjelölt átiratában egyebekben a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A történeti tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével, a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentesen állapította meg és részletesen megindokolta, hogy az okirati bizonyítékokat miért minősítette alkalmasnak az I., II. és V. r. vádlottak bűnösségének megalapozására. Rámutatott, hogy a felmentést célzó védelmi fellebbezések a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadják, ami azonban megalapozott tényállás mellett nem vezethet eredményre, mert törvényileg tilalmazott. Az I., II. és V. r. vádlottak cselekményeit is helyesen minősítette a Fővárosi Törvényszék és a büntetést befolyásoló tényezőket is hiánytalanul számba vette, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az I. r., a II. r. és az V. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását szorgalmazta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A II. r. vádlott védője írásbeli beadványában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék gondosan lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, abból okszerű következtetést vont a II. r. vádlott bűnösségére és cselekményét is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Kifejtette, hogy az ügyészi fellebbezés a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadja, amely értelemszerűen nem vezethet eredményre. Hangsúlyozta, hogy az I. és II. r. vádlottak beismerő vallomásai alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást, amelyet egyéb bizonyítékok is tényszerűen alátámasztottak. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság minden értékelhető körülményt számba vett és személyre szabott, tettarányos büntetést szabott ki, ezért annak súlyosítása nem indokolt. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Beadványához csatolta a II. r. vádlott édesanyjáról szóló kórházi zárójelentést, amelyből megállapítható, hogy egyéb érdekelt több szervre kiterjedő betegségekben szenved, melyek miatt állandó gyógykezelés alatt áll.