3105/2012. (VII. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2. § (2) bekezdése és 4. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője - jogi képviselője útján - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján 2012. február 3.-án alkotmányjogi panasz keretében kérte a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 2. § (2) bekezdése és 4. § (1) bekezdése megsemmisítését azzal, hogy a kifogásolt rendelkezések sértik az Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való jogot, a XVII. cikk (3) bekezdésében foglalt, a munkavállaló méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogot, a XII. cikk (1) bekezdésben biztosított vállalkozáshoz való jogot, valamint a VIII. cikk (2) bekezdésében foglalt egyesülési jogot.
[2] Az indítványozó - az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlási felhívására hivatkozva - 2012. április 25-én kiegészítve újra benyújtotta az eredeti beadványát. Az indítványozó újabb beadványában kifejtette, hogy a személyes érintettségét egyrészről az alapozza meg, hogy dohányzó emberként kénytelen a munkahelye falain kívül dohányozni és kedvenc szórakozóhelyéről is száműzték a dohányzás idejére, másrészről, hogy az irányítása alatt működő gazdálkodó szervezetnél - jelentős anyagi ráfordítással - kialakított egy dohányzásra kijelölt zárt helyiséget, amelyet azonban erre a célra már nem használhat. Az indítványozó továbbá azt is előadta, hogy azon túlmenően, hogy ő maga is kénytelen a munkahelye falain kívül dohányozni, erre kell köteleznie a dohányzó kollégáit is. Az indítványozó kiegészített beadványában hivatkozott az Alaptörvény XV. cikkében foglalt diszkrimináció-tilalom sérelmére is.
[3] 2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérte azt Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. A kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától. [Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 20. § (2) bekezdés]
[4] Az indítványozó a személyes érintettségét egyrészről arra alapozta, hogy dohányzó ember, másrészről, hogy egy gazdálkodó szervezet vezetője.
A Nvtv. 4. § (9) bekezdése értelmében a kifogásolt rendelkezésekben meghatározott feltételek biztosításáról a közforgalmú intézmény belső szabályzatában meghatározott személy, ennek hiányában az intézmény vezetője, üzemeltetője, a rendezvény szervezője, a közösségi közlekedési eszköz üzembentartója, a közoktatási intézmény vezetője, illetőleg a munkáltató gondoskodik. Az indítványozó csak állította, de nem igazolta, hogy közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró, vagyis rendelkezésre jogosult személy. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint - tekintettel az Abtv. 26. § (2) bekezdésben biztosított alkotmányjogi panasz eljárás kivételes jellegére - nem elegendő pusztán az az állítás, miszerint az indítványozó egy gazdálkodó szervezet vezetője. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy dohányzó ember, ugyanakkor a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó és nem a meghatározott helyen a dohányzást tiltó szabályokat támadta. A kifogásolt rendelkezések vonatkozásában fennálló érintettség szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy a közforgalmú intézmény feladatkörében eljáró személy dohányzik-e vagy sem.
[5] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a fentiekre tekintettel - személyes érintettség hiányában -, az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1/2012. (I. 13.) Tü. határozat 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. július 3.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2332/2012.