A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.21493/2016/5. számú határozata kártérítés (VADKÁR megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, (1) bek., 81. §, (1) bek., 252. §, (3) bek., 253. §, (2) bek., 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 78. §, 79. §, (1) bek.] Bírók: Bányai Tamás, Sifter Ágnes, Zumbók Péter

Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság

3.Pf.21.493/2016/5. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Páti Jenőné dr. Boncz Lenke ügyvéd (felperesi ügyvéd címe által képviselt I.rendű felperes neve (felperes címe) felperesnek (alperes képviselőjének neve, címe) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen vadkár megfizetése iránt indított perében a Lenti Járásbíróság 3.P.20.028/2016/10. sorszámú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt bejelentett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 505.066,- (ötszázötezer-hatvanhat) Ft-ot vadkár címén.

A felperes által az alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 40.000,- (negyvenezer) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Másodfokú költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a felperes vadkár megfizetése iránt indított keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 80.000,- Ft perköltséget azzal, hogy ezt meghaladóan a felek viselik saját költségeiket.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes vetőmag termesztéssel foglalkozik a helyrajzi szám 1. , a helyrajzi szám 2. a helyrajzi szám 3., a helyrajzi szám 4. a helyrajzi szám 5. a helyrajzi szám 6. a helyrajzi szám 7., és a helyrajzi szám 8. hrsz.-ú ingatlanokon.

A megjelölt ingatlanokon a felperes 2015-ben összesen 24,4 hektáron hajdina vetőmagot termelt. A betakarítást megelőzően a termésben a vadak taposással kárt okoztak, ezért az alperes kérelmére kárszakértő neve kárszakértő 2015. szeptember 21. napján helyszíni szemlét tartott. A helyrajzi szám 9., helyrajzi szám 10., a helyrajzi szám 11. a helyrajzi szám 12., és a helyrajzi szám 13. ingatlanokon ekkor a kártétellel érintett terület nagyságát 2,589 hektárban, az okozott vadkár mértékét a törvényen alapuló 5% levonásával 156.637,- Ft-ban állapította meg.

2015. október 6. napján kelt levelében a felperes arról tájékoztatta az alperest, hogy további károsítás történt a területen, a betakarítás október végére várható, ezt megelőzően végleges vadkár becslést kért.

Az alperes az újabb vadkárbecslésre a korábban kárbecslőként eljárt kárszakértő nevet kérte fel. kárszakértő neve 2015. október 24. napján tartott ismételt szemlét. A szemlét megelőzően a területen nagy mennyiségű, több, mint 200 mm csapadék esett, a területet a vadak is tovább károsították, a növényt a talajba tömték. kárszakértő neve kárszakértő a kárbecslés során a vadkártétellel érintett terület nagyságát 7,32 hektárban, 1,225 kg/hektár átlagtermést figyelembe véve a kiesett termés mennyiségét 8.967,- Ft-ban állapította meg. 41.5,- Ft/kg árral számolva, levonva az 5%-os törvény szerinti vadkárt, a vadkár mértékét 310.482,- Ft-ban állapította meg.

A felperes közjegyző neve közjegyzőtől is kérte mezőgazdasági szakértő kirendelését és a vadkár megállapítását. A közjegyző végzése alapján szakértő neve mezőgazdasági szakértő járt el, aki 2015. november 1. napján tartott helyszíni szemlét, és ekkor már a felperes a betakarítást megkezdte, illetve részben elvégezte.

A megszemlélt területen a szakértő a törvényben írt 5%-os tolerancia figyelembevételével a felperest ért vadkár összegét 1.315.000,- Ft-ban állapította meg.

A felperesnek a vetőmag értékesítésére a kft. neve-vel volt 2015-ben szerződése, eszerint a vevő a hajdina vetőmagot a felperestől 165,- Ft/kg áron vásárolta meg.

Az alperes 2015. december 18-án a felperesnek összesen 859.621,- Ft-ot fizetett meg vadkár címén.

2012-ben a szilvágyi mezőgazdasági termelők és az alperes közreműködésével a művelt területek körül villanypásztoros kerítést építettek ki, amelyhez az anyagot az alperes adta, a kerítés megépítését pedig részben a gazdák - köztük a felperes is -, részben pedig az alperes munkavállalói végezték.

A kerítést az alperes munkavállalói tartották karban, az áramot pedig napelem, a helyi gazdák, illetve a helyi temetőből nyert áram biztosította. Területrendezés során pontosan meg nem határozható időpontban a temetőből történő áramvételezéshez szolgáló vezetéket ismeretlen személy elbontotta, ezután a felperes a villanypásztort nem állította helyre.

A felperes 2015-ben vadkárelhárítást nem végzett, a villanypásztoros kerítést nem tartotta karban, ahhoz áramot nem biztosított, vadkárelhárító vadászatot nem tartott. Az alperes munkatársai a kerítést időszakosan karbantartották, illetve rendszeresen vadkárelhárító vadászatot tartottak a területen.

A felperes az alperessel történt megállapodás nélkül 2005 decemberében fix kerítéssel körbekerítette részben a saját művelésében álló - a perben érintett - ingatlanait, részben más gazdák által művel további ingatlanokat, összesen 38 hektárt. A felperes által létesített kerítés hossza 2550 méter, annak magassága 220 cm, ugyanakkor annak elkészítése nem kellően szakszerű, nem képes teljes egészében a kárt okozó vadak távoltartására.

A felperes keresetében az alperes által már megfizetett 859.621,- Ft-on túl további 2.005.200,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest vadkár címén, továbbá kérte az alperes kötelezését az általa létesített fix kerítés költségeinek 50%-a, 1.597.700,- Ft megfizetésére, illetve a közjegyző által kirendelt szakértő 62.985,- Ft szakértői díjának megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében alaptalannak találta.

A felperes vadkár címén előterjesztett keresetét arra figyelemmel terjesztette elő, hogy a szakértő neve által készített szakvéleményben megállapított összeget vetítette ki a teljes művelése alatt álló területre, ekként, 165,- Ft/kg felvásárlási árat és 1,4 tonna/hektáros átlagtermést figyelembe véve a kárát 2.864.821,- Ft-ban jelölte meg és az alperes által megfizetett összegen felüli összeg megfizetésére irányult a keresete.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes által megfizetett összegen túlmenő kára keletkezett. Álláspontja szerint szakértő neve szakértő már megbízható szakértői véleményt készíteni nem tudott, mert a termés részleges betakarítását követően tartott szemlét, és nem volt az sem megállapítható, hogy a kárt milyen mértékben okozta az időjárás, a vadak kártétele, vagy más természeti körülmény.

Nem elfogadható a felperes azon kárszámítása sem, hogy a szakértő neve kárszakértő megállapításait vetítette ki a teljes területre.

Ezen túl megítélése szerint a felperes terhére Vtv.-ben írt 5%-on túlmenő kármegosztás alkalmazása indokolt. A feleknek a vadkár megelőzése érdekében tanúsított magatartását értékelve az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegoszlást alkalmazott.