A Debreceni Törvényszék Pf.20306/2021/5. számú határozata elbirtoklás tárgyában. [1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 26. § (8) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (1) bek., (3) bek.]

A határozat elvi tartalma:

Az elbirtoklási kereset nem megállapítási, hanem marasztalási kereset. A tulajdoni perben eljáró bíróság az ingatlanügyi hatóságot a tulajdonjog bejegyzésére nem kötelezheti, hanem erre irányuló megkeresést intéz hozzá.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság P.21259/2020/5., *Debreceni Törvényszék Pf.20306/2021/5.*, Kúria Pfv.21229/2021/2.

***********

név1 TÖRVÉNYSZÉK

szám1. szám

A név1 Törvényszék mint másodfokú bíróság a Kodela Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kodela Viktor ügyvéd, 1021 Budapest, János Zsigmond út 34/B.) által képviselt Felperes1 (cím8.) felperesnek a Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Tóth Károly ügyvéd, 4024 helység1, Szent Anna utca 9. fszt. 2.) által képviselt Alperes1 cím9) I. rendű és Alperes2 (cím10) II. rendű alperesek ellen elbirtoklás tárgyában indított perében a név2 számú ítélete ellen a felperes által szám2 alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 15.240 (tizenötezer-kétszáznegyven) forint fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 81.280 forint perköltséget.

[2] Az ítélet indokolása szerint a szám3i számú, legelő művelési ágú, korábban állami tulajdonú (a továbbiakban: perbeli) ingatlan tulajdonjogát kárpótlási árverésen 2820/8673 arányban név3, 5853/8673 arányban néhai név4 szerezte meg. név4 1998. április 28-án elhunyt, jogutódai az alperesek. A felperes az 1996. szeptember 30-án megkötött haszonbérleti szerződéssel a név5 használatába adta a perbeli ingatlan 1,5 hektár nagyságú, 28 aranykorona értékű részét. A haszonbérleti szerződésben feltüntetésre került, hogy a haszonbérlő haszonbérbe veszi a szám7 helyrajzi számú 3,2 hektár alapterületű, 28 aranykorona értékű ingatlant is. 2002. június 23-án a név5 földhasználati nyilvántartásba vétel iránti kérelmét a földhivatal elutasította azzal az indokolással, hogy szám7 helyrajzi számmal jelölt ingatlan nem szerepel az ingatlan-nyilvántartásban.

[3] 2002-ben a felperes és a név6. között haszonbérleti szerződés jött létre a perbeli ingatlanból 1 hektár 5639 m2 nagyságú, 28,2 aranykorona értékű földterület hasznosítása tárgyában. A név6. 2011. június 10-én a perbeli ingatlanra földhasználati bejelentést tett, 2015-ig a haszonbérleti szerződés alapján, ezt követően szóbeli megállapodás alapján birtokolta az ingatlant. Az alperesek földhasználatát a perbeli ingatlanra 2018. április 27-én az ingatlanügyi hatóság a földhasználati nyilvántartásba bejegyezte 3 hektár 2437 négyzetméter nagyságú, 58,53 aranykorona értékű földterület tekintetében.

[4] A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy elbirtoklás jogcímén tulajdonjoga a szám6 helyrajzi számú ingatlannak az alperesek tulajdonában álló 5853/8673 tulajdoni hányadára bejegyzésre kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba.

[5] Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a teljes ingatlant birtokba vette és azt sajátjaként, szakadatlanul tizenöt éven át birtokolta. Rámutatott, hogy a néhai név4 és előbb a név7., utóbb a felperes között létrejött adásvételi szerződéseket a felperes becsatolni nem tudta, az 1996. évi haszonbérleti szerződésben a szám6 helyrajzi számú ingatlan csupán 1,5 hektár alapterülettel és 28 aranykorona-értékkel van feltüntetve, míg az alperesek jogelődjének tulajdonában álló tulajdoni hányad nem; szerepel ugyan a szerződésben a szám7 helyrajzi számú ingatlan 3,2 hektár alapterülettel és 28 aranykorona-értékkel, azonban ilyen helyrajzi számú ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban nincs. Kétségtelen, hogy a kárpótlási árverési jegyzőkönyvben meg van jelölve a szám7 helyrajzi számú ingatlan, mint néhai név4 által megszerzett földterület, azonban a haszonbérleti szerződésben feltüntetett tulajdoni hányad és aranykorona-érték nem azonos a néhait megillető területnagysággal és aranykorona-értékkel. Rámutatott, hogy tanú1 a tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy arról volt tudomása, hogy a perbeli ingatlanból 1,5 hektár területű rész az, ami a felperes tulajdona, a felperes által bejelentett másik tanú, tanú2, a név6. ügyvezetője pedig az ingatlan művelési viszonyaival pontosan nem volt tisztában, ő csupán a haszonkölcsön-szerződést írta alá. Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a PK 4. számú állásfoglalás fényében a tulajdonostársak egymás közötti elbirtoklása esetén fokozott szigorúsággal kell azt vizsgálni, hogy az elbirtoklás feltételei fennállnak-e, figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 140. §-ára. Végezetül arra utalt, hogy a felperesek másodlagosan előterjesztett kereseti kérelmét érdemben nem vizsgálta, mivel az jogcím-megjelölést nem tartalmazott.