A Veszprémi Törvényszék Bf.152/2017/5. számú határozata egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §, 81. §, 348. §, 349. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 345. §, 347. §] Bírók: Bótor Szabolcs, Laczkó Henriett, Szakács Katalin

Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság

3.Bf. 152/2017/5.sz.

A Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Veszprémben, 2017. június 26. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt I.rendű vádlott neve (korábban: I.rendű vádlott neve) és társa ellen indított büntetőügyben a Zirci Járásbíróság 2017. január 18. napján kihirdetett B. 64/2015/52/I.sz. ítéletét - a fellebbezéssel érintett I.r. I.rendű vádlott neve vádlott vonatkozásában - annyiban megváltoztatja, hogy

I.r. vádlott neve helyesen: I.rendű vádlott neve (korábban: I.rendű vádlott neve, születési neve: I.rendű vádlott neve).

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Zirci Járásbíróság fenti ítéletében I.rendű vádlott neve I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében (Btk. 347. § /1/ bekezdés a., pont), melyet bűnsegédként követett el, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345.§), melyet ugyancsak bűnsegédként követett el. Ezért a bíróság I.r. vádlottat, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy I.r. vádlott a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra, továbbá elrendelte a Székesfehérvári Járásbíróság 15.B. 571/2013/61.sz. ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

A járásbíróság I.r. vádlottal szemben 55.000.-ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, továbbá kötelezte az eljárás során felmerült 25.945.-ft bűnügyi költség megfizetésére az állam javára.

Az elsőfokú ítélet ellen I.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette.

A járásbírság ítélete II.rendű vádlott neve II.r. vádlott vonatkozásában 2017. január 18. napján jogerőre emelkedett.

A megyei főügyészség Bf. 125/2017/1-I. sz. alatt indítványozta, hogy a törvényszék a járásbíróság ítéletét hagyja helyben azzal, hogy az indítványban szereplő elítéléseivel egészítse ki az ítéleti tényállást a vádlott korábbi elítéléseit tartalmazó részében.

A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a törvényszék a Be. 361. § /1/ bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § /1/ bekezdésére és a Be. 349. § /1/ bekezdésére is figyelemmel.

A fellebbezési eljárásban megtartott nyilvános ülésen a vádlott védője perbeszédében előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságban szenved az által, hogy nem adott helyt az általuk előterjesztett (s részben a másodfokú eljárásban is megismételt) bizonyítási indítványnak. Sérelmezte, hogy védence védelmében a büntetőeljárás kezdeti szakaszában tanú 1 személyében egy olyan ügyvéd járt el, aki nem szerepel a kirendelhető ügyvédek névjegyzékében, és ez azt eredményezte, hogy védence nem kapta meg azt a szükséges védői hátteret, amely a büntetőeljárásban gyakorolt jogai érvényesítéséhez, illetve a megfelelő védekezési taktika kialakításához lett volna szükséges. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki tanúként tanú 2-t, akinek a megbízásából járt el I.r. vádlott a védekezése szerint. E tanútól egy önmagára nézve is terhelő, ám védence előadását alátámasztó vallomás lett volna várható, ezt a bíróság semmiképp nem mellőzhette volna.

Perbeszéde második részében a cselekmény jogi megítélése körében rámutatott, hogy az egyébként mérlegeléssel megállapított tényállás esetén sem lehetett volna megállapítani I.r. vádlott felelősségét a terhére rótt bűncselekmények bűnsegédi alakzatában, hiszen az ő magatartása oly távoli a tettesi cselekménytől, tudata ez utóbbira nem terjedhetett ki, ami annak a következtetésnek a levonását indokolja, hogy védencét mindkét bűncselekmény elkövetésének vádja alól bizonyítottság hiányából fel kell menteni.

Végezetül rámutatott, hogyha meg is lenne állapítható I.r. vádlott bűnössége, úgy a vele szemben kiszabott büntetés akkor is rendkívül súlyos, álláspontja szerint azzal, hogy maga az elkövető, II.r. vádlott csupán pénzbüntetést kapott, jelentősen sérül az ítélet belső arányosságának követelménye. Az elkövetéstől mintegy 3,5 év telt el, ami megalapozhatja szabadságelvonás nélküli büntetés alkalmazását.

Ezen kívül becsatolt két hirdetést, amelyet elmondása szerint a nyilvános ülést megelőzően juttattak el hozzá, s amelyek szintén P-s rendszámok bérbeadásáról szólnak.

I.r. vádlott az utolsó szó jogán mindenek előtt vitatta, hogy különös visszaeső lenne, illetve, hogy törvényesen került volna sor a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből való kizárására. Sérelmezte továbbá tanú 2 tanúkénti kihallgatásának mellőzését, hivatkozott arra, hogy ez a személy már ugyanilyen bűncselekmény miatt el lett ítélve. Véleménye szerint ezek a bűncselekmények nem olyan súlyúak, amelyek indokolták volna a börtönbüntetés kiszabását, szerinte pénzbüntetés, közérdekű munka vagy elzárás alkalmazása is elegendő lenne. I.r. vádlott kifogásának adott hangot amiatt, hogy az ítéletben I.rendű vádlott neve néven lett feltüntetve, ugyanis a jelenlegi neve I.rendű vádlott leánykori neve, az előbbi nevet korábban használta.

A törvényszék a felülbírálat során megállapította, hogy a járásbíróság az eljárási szabályokat gondosan és maradéktalanul betartva folytatta le a bírósági eljárást és a törvényesen feltárt bizonyítékok helyes értékelése alapján állapította meg a tényállást, amely azonban az iratok alapján a Be. 352. § /1/ bekezdés a., pontjára figyelemmel a vádlott korábbi elítéléseit tartalmazó részét illetően kiegészítendő a következőkkel:

- a Budapesti II-III. Kerületi Bíróság a 6.B. 1737/2006/191.sz. ítéletével, amely a Fővárosi Bíróság 37.Bf. 10.055/2008/48.sz. ítéletével 2009. május 18. napján emelkedett jogerőre, csalás bűntette, magánokirat-hamisítás vétsége és más bűncselekmény miatt végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte,