A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21102/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.102/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kúthy Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I.r. és II.rendű felperes neve II.r. felpereseknek a dr. Rózsás Judit ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság 2007. június 18-án kelt, 3.P.22.033/2006/16. számú ítélete ellen az alperes által 17. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperesek által Pf. 2. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes marasztalásának az összegét 24.716.505 (Huszonnégymillió-hétszáztizenhatezer-ötszázöt) Ft-ra felemeli, azzal, hogy a megítélt kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat mértékével megegyező.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen a felpereseknek 15 nap alatt 150.000 (Százötvenezer) Ft fellebbezési eljárási részköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 24.698.000 Ft és ennek 2005. december 27-étől járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére, valamint 1.000.000 Ft perköltség viselésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a felperesek által le nem rótt kereseti illetéknek a megfizetéséről is, illetőleg a felperesek által előlegezett szakértői költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában megállapította, hogy a felperesek osztatlan közös tulajdonában van egymás közt 3/4-1/4 tulajdoni hányadban a ... településen lévő lakóházas ingatlan. A perbeli ingatlanon különböző időpontokban megépült felépítmény volt, így az ingatlanon volt található a mintegy száz évvel korábban megépült épületből visszamaradt, kifogástalan állapotú téglaboltozatos pince, amelyre 1957-ben építettek az utcafronton egy 86 m2 alapterületű családi házat, majd pedig 1973-ban ennek toldalékaként egy újabb 152,4 m2 alapterületű alápincézetlen épületrészt. Az utcafronti részben 1973-ban vendéglőt alakítottak ki, az alatta húzódó pince pedig részben raktár, részben borospince funkciót töltött be. Az udvari szárny építésekor pedig egy másik, 61,3 m2 alapterületű vendéglátó egység, büfé létesült és ide került az I.r. felperes új 92,1 m2 alapterületű lakása is.

Nem volt vitás a peres felek között, hogy 2005. december 27-én a perbeli ingatlan súlyosan megsérült amiatt, hogy az alperes érdekkörébe tartozó 150 mm átmérőjű eternit víznyomócső eltörött és az abból rövid idő alatt nagy erővel kiáramló víz az alapokat végzetesen alámosta, emiatt az épületet le kellett bontani. A bontást az alperes végeztette el 4.200.000 Ft-os költséggel, az I.r. felperes pedig a családjával albérletben lakott, a vendéglátó vállalkozását pedig fel kellett függesztenie.

Az alperes a bekövetkezett kárért való felelősségét elismerte, abból részben a per előtt, részben pedig a peres eljárás időszaka alatt mindösszesen 18.147.000 Ft-ot fizetett meg az elpusztult épületegyüttes forgalmi értéke fejében. Ezt meghaladóan további 3.000.000 Ft összeget térített a felpereseknek a tönkrement ingóságok értéke, valamint albérleti hozzájárulás címén.

Az elsőfokú bíróság a felpereseknek az elpusztult ház újraépítési költsége fejében érvényesített 24.698.000 Ft megfizetése iránt indított kereseti kérelmét alaposnak találta. Ítéletében utalt arra, hogy az alperes a Ptk. 345. §-a szerinti kártérítési felelősségét már a per előtt el is ismerte. A peres felek közötti vita csupán a kártérítési igény összegszerűsége körében volt.

Az elsőfokú bíróság alaposnak tartotta a felperesek azon igényét, hogy az elpusztult felépítmény újraépítési költségére igényt tarthatnak. E körben figyelemmel volt arra, hogy a perbeli létesítmény nemcsak a felperesek lakhatására szolgált, hanem a benne létesített vendéglátó egység a megélhetést is biztosította részükre. E körben nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy egy több évtizede működő bejáratott vendéglőnek olyan üzleti értéke van, amit mással felcserélni kockázatos lenne. Az összegszerűség körében pedig figyelemmel volt arra is, hogy a perbeni elpusztult felépítmény a falu főutcáján volt, ahol hasonló lakhatásra és vendéglátásra is alkalmas, beköltözhető házasingatlan vásárlására kicsi az esély. Az elsőfokú bíróság ezért az ingatlan forgalmi értékére, illetőleg újraépítési költségére igazságügyi szakértőt rendelt ki és Muskovics László igazságügyi szakértő szakértői véleményét teljes egészében elfogadta.

A szakértő véleményében értékelte, hogy a káresemény idején a perbeli ingatlanon három különböző korú és műszaki állapotú épületrész volt. Annak újbóli felépítése egységesen korszerű anyagokkal és technológiával, áfa nélkül 53.889.370 Ft-ot tett volna ki. Ez a költség már tartalmazza azt a többletköltséget is, ami a talajroskadás miatti mélyalapozás miatt merült fel.

Elfogadta az elsőfokú bíróság a szakértőnek az avultatással kapcsolatos számításait is. A szakértő ugyanis akként nyilatkozott, hogy az általa alkalmazott évtizedes szakmai tapasztalatokat is tükröző avulási ráta, illetőleg az e címen levont összeg hozzávetőleg kifejezi azt a költséget, amit a felpereseknek a károsodás előtti állapotban lévő ház felújítására, korszerűsítésére kellett volna fordítaniuk, s aminek révén 2005-ben egy régi építésű, de újszerű házat nyerhettek volna. Ugyanakkor elfogadhatónak tartotta a szakértőnek azon álláspontját is, hogy a pince vonatkozásában nulla avulással számolt, mivel a vízbetörés előtti állapot szerint a pince gyakorlatilag kifogástalan volt.

E körben nem fogadta el az alperesnek az arra való hivatkozását, hogy hallomásból szerzett értesülése szerint a pince a szomszéd telke alá is átnyúlt és ott megroskadván valamikor be is omlott. Ebből pedig az alperesi álláspont szerint arra vonható következtetés, hogy a szakértői véleményben foglaltakkal szemben a pince nem volt kifogástalan állapotú. Az alperes azonban ezen állítását bizonyítani nem tudta. A szakértői álláspont szerint a bizonyításnak nem is lett volna sok értelme, mert bizonyosra vehető, hogyha volt is valamikor folytatása a pincének, azt rég lefalazták, ezért is kellett a perbeli pincének nem a szokásos módon új bejáratot vágni az oldalába, a lefalazás pedig az egyes szakaszok közötti fizikai kapcsolatot megszüntette. Így amennyiben a szomszéd pincéje be is omlott, az a perbeli pincére nem lehetett kihatással. A bontás előtti állapotfelmérés szerint pedig sértetlen, statikailag kifogástalan, száraz téglaboltozatú pince volt. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság e körben is a szakértői véleményt fogadta el ítélkezése alapjául.