A Debreceni Ítélőtábla Bf.362/2017/4. számú határozata testi sértés bűntette (HALÁLT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 79. §, 92. §, 164. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.802/2015/37., *Debreceni Ítélőtábla Bf.362/2017/4.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.362/2017/4.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2017. évi október hó 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet

A halált okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2017. évi április hó 24. napján kihirdetett 2.B.802/2015/37. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A vádlott testi sértés vétségeként értékelt cselekményét testi sértés bűntett kísérletének minősíti [Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés].

A vádlott büntetését 8 (nyolc) évi szabadságvesztésre és 8 (nyolc) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába.

I n d o k o l á s:

A Nyíregyházi Törvényszék ítélete ellen az ügyész téves jogi minősítés (könnyű testi sértés vétsége helyett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete) és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést.

vádlott és a védője a kiszabott büntetés enyhítése céljából éltek a jogorvoslati jogukkal.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt. Kifejtette, hogy a törvényszék kizárólag az erőbehatás mértékét vizsgálta és ebből vonta le azt a jogi következtetését, hogy a sértett1 sérelmére elkövetett bűncselekmény a könnyű testi sértés vétségét meríti ki. Álláspontja szerint a sértett1 talppal történő hátba rúgása, elesése, majd ököllel való arcon ütése magában hordozza a 8 napon túl gyógyuló sérülés keletkezésének lehetőségét, figyelemmel a helyszín talajára is, és mivel a sérülések csak 8 napon belül gyógyultak, ezért ezen bűncselekmény helyes jogi minősítése súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete. Indokoltnak tartotta a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítását.

A védő ezzel szemben azzal érvelt a másodfokú eljárásban, hogy nincs törvényes alap az 1. tényállásban írt cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatására és a vádlotti beismerést figyelembe véve, értékelve a büntetlen előéletet, amit álláspontja szerint a törvényszék elmulasztott, a büntetésnek nemhogy a súlyosítása, hanem annak az enyhítése szükséges.

Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 361. §-ában írt nyilvános ülésen bírálta felül az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást az eljárási szabályokat betartva folytatta le. A tényállást a vádlott részbeni beismerő vallomására, a kihallgatott tanúk nyilatkozatára és az igazságügyi orvos- és elmeorvos-szakértői véleményekre alapította, az orvosi dokumentumok mellett. A feltárt bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, a logika szabályait szem előtt tartva értékelte. Indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette.

Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a/ pontja alapján a tényállás a következők szerint kiegészítendő:

vádlott nem szenved tudatzavarban, elmebajban, betegségszintű személyiségzavarban, kóros szellemi hanyatlásban.

sértett1 1979. július 23. napján, míg sértett2 1962. június 4-én született.

A koponyatrauma és sértett2 halála között közvetlen ok-okozati összefüggés van. E sértett sérülése olyan súlyos volt, hogy az ideje-korán érkezett szakszerű orvosi segítségnyújtás a sértett életét csak meghosszabbíthatta, de nem menthette meg.

Ezen kiegészítésekkel a tényállás megalapozott és a Be. 352. §-ának (2) bekezdése alapján irányadó a másodfokú eljárásban.