A Pécsi Ítélőtábla Pf.20023/2016/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 87. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 84. §, 301. §, 339. §, 349. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) III. cikk (1) bek.] Bírók: Döme Attila, Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.023/2016/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Banka Margit ügyvéd (fel cime) által képviselt I.rendű felperes neve (cime) felperesnek - a dr. Boda Róbert ügyvéd (fel cime) által képviselt alperes neve (cime) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indított perében a Kaposvári Törvényszék 2016. január 15. napján kelt, 20.P.20.833/2015/12. számú ítélet ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300.000 (háromszázezer) forintot és ennek 2013. március 15. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

A fentieket meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A felperes pártfogó ügyvédjének díját a felperes köteles viselni 88 %-ban, míg az alperes köteles viselni 12 %-ban.

A feljegyzett illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes 2011. október 15-től 2011. november 10-ig az I/9., 2011. november 10-től 2012. február 9-ig az I/11., 2012. február 9-től 2012. május 29-ig az I/9., 2012. december 10-től 2012. december 17-ig az I/10., 2014. március 10-től 2014. március 17-ig a II/8., majd 2014. szeptember 1-től 2014. szeptember 9-ig a II/8. számú zárkában tartózkodott az alperes büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetése során. Elhelyezése idején az alperes büntetés-végrehajtási intézet nem tudta biztosítani számára a jogszabályban előírt mozgásteret, így túlzsúfolt zárkákban volt kénytelen tartózkodni.

A felperes keresetében a túlzsúfoltság miatt személyiségi jogsérelemre hivatkozva sérelemdíj, illetőleg nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest összesen 2.430.000 forint összegben, miután a alperes Parancsnoka 30.525/908/2015. ált. számú határozatával kártérítési igényét elutasította.

Az alperes ellenkérelmében a túlzsúfolt elhelyezés tényét elismerte, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a túlzsúfoltság nem volt számára felróható befogadási kötelezettségére tekintettel, ezért a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget. A felperes párfogó ügyvédjének díjáról és a feljegyzett illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75.§-ának (1) bekezdése és 76.§-a szerint személyiségi jogsértés körébe tartozik - többek között - a személyes szabadság jogellenes korlátozása, valamint az emberi méltóság megsértése is. A Ptk. 84.§-ának (1) bekezdés e) pontja szerint személyiségi jogsértés miatt kártérítést követelhet a sérelmet szenvedett személy.

A büntetés-végrehajtási intézet az 1979. évi XI. törvényerejű rendelet 21.§-ának (1) bekezdése és 46.§-ának (1) bekezdése a) pontja, amit a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§-ának (1) bekezdés rendelkezéseit betartva köteles a fogvatartottakkal bánni, őket elhelyezni, emberi méltóságukat tiszteletben tartani. Ezek szerint a zárkákban elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítélt lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér jusson.

Az alperes ugyan elismerte a túlzsúfoltság tényét, azonban a kimentés körében arra hivatkozott, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért a Ptk. 339.§-ának (1) bekezdése szerinti nem vagyoni kártérítés megfizetésére nem köteles. Az alperesnek ugyanis nincs mérlegelési lehetősége a hozzá irányított elítéltek befogadására. Minden elítéltet be kell fogadni, és a differenciálási szabályok szerint kell elhelyezésüket biztosítani.

A 2014. március 15-től kezdődő jogsértő elhelyezésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni: a 2:51.§-a és 2:52.§-ának (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése szerint sérelemdíjra tarthat igényt, akit személyiségi jogában megsértenek. A sérelemdíj fizetésre kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. A 6:519.§-a szerint szintén mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

Az alperes védekezését a törvényszék elfogadta arra tekintettel, hogy eljárása megfelelt a követelményeknek, nem volt felróható számára a jogellenes magatartás, azaz a károkozás felelőssége alól kimentette magát.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezését, amelyben - tartalma szerint - annak megváltoztatását kérte a kereseti kérelmével egyezően.