A Kaposvári Törvényszék P.20833/2015/12. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 21. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (1) bek., 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §] Bíró: Korvicska Attila

A Kaposvári Törvényszék

20.P.20.833/2015/12. szám

A Kaposvári Törvényszék dr. Banka Margit (....) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve és címe szám alatti lakos (tartózkodási helye: BV. Intézet .....) felperesnek - dr. Boda Róbert ügyvéd (.....) által képviselt alperes neve és címe szám alatti alperessel szemben sérelemdíj megfizetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500,- (hatvanháromezer-ötszáz) Ft perköltséget.

A pártfogó ügyvéd munkadíját, és a feljegyzett illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye, amit a Pécsi Ítélőtáblának címezve a Kaposvári Törvényszéknél lehet benyújtani.

A napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15-től augusztus 20-ig terjedő időszaka.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s:

A felperes a szabadságvesztési büntetése során az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben több alkalommal is elhelyezésre került,

2011. október 15-től, 2011. november 10-ig a I/9. számú zárkában,

2011. november 10-től, 2012. február 9-ig a I/11. számú zárkában,

2012. február 9-től, 2012. május 29-ig a I/9. számú zárkában,

2012. december 10-től, 2012. december 17-ig a I/10. számú zárkában,

2014. március 10-től, 2014. március 17-ig a II/8. számú zárkában,

2014. szeptember 1-től, 2014. szeptember 9-ig a II/8. számú zárkában.

A felperes, alperes által sem vitatott előadása szerint az elhelyezés során részére nem tudta a büntetés-végrehajtási intézet biztosítani a jogszabályban előírt mozgásteret. A felperes által részletesen kimunkáltak szerint az elhelyezése során a zárkákban túlzsúfoltság volt, és ott a 2016/2014 (XII.19.) IM rendelet 186. § (2) bekezdésében írt térfogat, és terület nem volt biztosított.

A felperes ebből keletkező személyiségi jogsérelme címén sérelemdíj, illetőleg kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az igényét 2.430.000,- Ft-ban jelölte meg.

A felperes által ez ügyben benyújtott kártérítési igényt a alperes parancsnoka .... . számú határozatában elutasította. Megállapította azt, hogy a vizsgált időszakban a büntetés-végrehajtási intézet általános túlterheltsége miatt a felperes részére a szükséges mozgástér valóban nem került biztosításra, azonban ez a büntetés-végrehajtási intézetnek nem volt felróható.

A felperesi kereseti kérelemmel szemben az elhelyezés tényét, a túlzsúfoltságot, az alperes sem vitatta. Előadta ugyanakkor azt, hogy az elhelyezéskor hatályos jogszabályok szerint kimentési lehetősége van abban körben, hogy a túlzsúfoltság részére nem volt felróható és úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A felperes keresete megalapozatlan.

A felek által egyezően előadott, és nem vitatott tényállás alapján a bíróság megállapította azt, hogy a felperes részére az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben történt fogvatartás során a szükséges mozgástér nem került biztosításra.

A jogkövetkezmények alkalmazása körében a bíróság megállapította, hogy az egyes fogvatartások olyan időpontban voltak, amikor a jogszabályi környezet változott, így a 2014. szeptemberi elhelyezés kapcsán az új Ptk. és az ehhez kapcsolódó rendelkezések alkalmazását írja elő a 2013. évi CLXXVII. sz. törvény 8. § (2) bekezdés és 54. §-a, míg ezt megelőző jogsérelmek körében a régi Ptk. (1959. évi IV. sz. törvény) alapján kellett eljárni.

Az 1959. évi IV. sz. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdés szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

A Ptk. 76. § szerint személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

A Ptk. 84. § (1) bekezdés értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket választhatja: a./ követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, e./ kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

A felek előadása egyező volt arról, hogy a felperes szabadságvesztés büntetés foganatosítás során a keresetben, illetve az alperesi határozatban megjelölt időszakban az alperesi büntetés-végrehajtási intézet zárkáiban volt őrzés alatt.