A Pécsi Ítélőtábla Pf.20458/2012/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 215. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 339. §, 355. §, 360. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.458/2012/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek - a dr. Vicze-Iván Viktória jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pécsi Törvényszéken indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Dr. Hadnagy Emese Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hadnagy Emese ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) beavatkozott - a 2012. június 14. napján kelt 11.P.20.619/2009/60. számú ítélet ellen a felperesek részéről 61. sorszám, az alperes részéről 62. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes esetében 8.000.000 (nyolcmillió) forintra, a II. rendű felperes esetében 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forintra, és ezeknek az összegeknek az elsőfokú ítéletben írt kezdő időponttól számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatára leszállítja.

Az alperes által a 2012. június 1. napjától fizetendő 127.896 (százhuszonhétezer-nyolcszázkilencvenhat) forint költségpótló járadékban való marasztalás tekintetében mellőzi a felperesek egyetemlegességének megállapítását, az alperest arra kötelezi, hogy a fenti összeget az I. rendű felperesnek fizesse meg, és a II. rendű felperes keresetét ebben a részében elutasítja.

Az alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét az I. rendű felperes esetében 900.000 (kilencszázezer) forintra, a II. rendű felperes esetében 388.000 (háromszáznyolcvannyolcezer) forintra leszállítja.

Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek az I. rendű felperes 150.000 (százötvenezer) forint, a II. rendű felperes 32.500 (harminckettőezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az I. rendű felperes 2003. május 31. napján otthonában elesett, és jobb oldali összetett bokatáji törést szenvedett el. Az alperesi intézetben idegen anyag beültetésével műtéti kezelésben részesült, amely után a sérült és operált végtagon gipszrögzítést alkalmaztak. 2004. január 28. napján a korábban beültetett idegen anyagokat műtéti úton eltávolították. A beavatkozást követően fellépett sebváladékozás megszűnése után, 2004. június 23. napján a sérült felső ugróizületet csavarokkal elmerevítették, majd az ismételten jelentkező és folyamatosan fennálló sebváladékozás miatt az I. rendű felperest lokális sebkezelésben részesítették. Az időközben elvégzett vizsgálatok az elmerevítő műtét csontgyógyulási zavarát igazolták, ezért 2004. október 5. napján külső rögzítő beültetésére kényszerültek. Az eredménytelen lokális seb- és antibiotikus kezelést követően a rögzítő nyárs kilazulását véleményezték, ezért 2005. február 7. napján azt eltávolították, és ismét gipszrögzítést alkalmaztak. 2006. június 14-én az előző kezelés szövődményeként visszamaradt izületi tengelyferdeség miatt az érintett izületi felszíneket műtéti úton eltávolították, majd újabb külső rögzítővel elmerevítést végeztek. 2006. augusztus 10-én ismételten sebváladékozás, a rögzítő anyag nyársai körüli csontgyógyulási zavar igazolódott. 2007. februárjában a műtéti terület sipoly által fenntartott gyulladása miatt az újabb rögzítőt is műtéti úton eltávolították. A kezelések mellett továbbra is a sipolyjáraton keresztül jelentkező váladékozást észleltek, ezért leoltást követően antibiotikumos kezelés mellett műanyag gipszet alkalmaztak. 2008. november 24-én az összes, az operált izületben lévő idegen anyagot eltávolították.

A Megyei Bíróság a 2010. szeptember 22-én kelt és 2010. november 18-án jogerőre emelkedett közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az I. rendű felperes 2003. május 31-én elszenvedett lábtörése nyomán a bokatörés típusának nem megfelelő meghatározásával és ennek következtében a nem megfelelő műtéttípus megválasztásával, illetve a kialakult fertőzés nem megfelelő kezelésével okozati összefüggésben a felpereseknek okozott károkért.

Az I. rendű felperes jelenleg a jobb oldali bokatájék traumás elfajulásában, a felső és alsó ugróizület műtéti elmerevítése okozta mozgáskorlátozottságban szenved. A sérülés miatt 36%-os össz-szervezeti egészségkárosodása (45%-os általános munkaképesség-csökkenése) alakult ki, amelyből a pszichés károsodás miatti egészségkárosodás mértéke 15%. A tartós állást, járást igénylő, valamint nehéz fizikai munkafázisokban korlátozott, tömegközlekedési eszközöket nem vehet igénybe, a biztonságos helyzetváltoztatás érdekében két könyökmankó, esetleg járókeret állandó alkalmazására szorul, amely kísérő igénybevételét is indokolja. A környező izületek túlterhelése miatt állapotában romlás valószínűsíthető. Az I. rendű felperes a balesetet megelőzően is részesült pszichiátriai kezelésben, a házasságának felbontását követő alkalmazkodási zavarok, szorongásos és depressziós tünetek miatt. 2006-tól ismételten pszichiátriai gondozásra szorul, mert az elszenvedett hátrányos változásokat feldolgozni nem tudja.

A baleset bekövetkezése után az I. rendű felperest leánya, a II. rendű felperes ápolta, a baleset utáni kezdeti időszakban teljesen kiszolgálta. Az édesanyjával kapcsolatos többlet elfoglaltságai pszichésen jelentősen megterhelték, és a házasságában részben az I. rendű felperes ellátásával összefüggésben kialakult konfliktusok miatt - gyógykezelés hatására rendeződő - pánik- és depressziós tünetei jelentkeztek.

A felperesek módosított keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek - egyéb, a fellebbezéssel nem érintett kártételek mellett - 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 2012. június 14. napjától járó késedelmi kamatát; a II. rendű felperesnek 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 2012. június 14. napjától járó késedelmi kamatát, valamint a felpereseknek, mint egyetemlegesen jogosultaknak a 2003. június 1. napjától 2012. május 31. napjáig terjedő időre 11.454.632 forint költségpótló járadék hátralékot, és ennek késedelmi kamatát, valamint 2012. június 1. napjától minden hónap első napjáig esedékesen 127.896 forint költségpótló járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett az elsőfokú eljárás költségeinek viseléséről. Az elsőfokú bíróság a felperes személyes előadása, a meghallgatott tanúk vallomása, valamint az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján úgy foglalt állást, hogy a nem vagyoni kártérítés felperesek által megjelölt összege a jelenlegi ár- és értékviszonyok alapulvételével alkalmas az őket ért hátrányok hozzávetőleges kiegyenlítésére, ezért az alperest nem a károkozás időpontjától, hanem az ítélet meghozatalától kezdődően kötelezte késedelmi kamat megfizetésére.