A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27600/2017/43. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 97. §, 108. §, 109. §, 140. §] Bíró: Gyurán Ildikó

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

11.K.27.600/2017/43. szám

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Kovács Beáta (felperesi képviselő címe szám alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt felperes neve felperes címe. szám alatti lakos) felperesnek -alperesi képviselő neve jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (3530 Miskolc, Kandia utca 12-14. szám alatti székhelyű) alperessel szemben közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - a felhívásban megjelölt időben és módon - 134.400,- (százharmincnégyezer-négyszáz) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a perben az alábbi tényállást állapította meg:

Felperes 2010. évre és 2011. évre személyi jövedelemadó bevallást nem nyújtott be, 2012. évi személyi jövedelemadó bevallásában 26.228,- forint munkaviszonyból származó bérjövedelmet jelölt meg.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adó- és Vámigazgatósága felperes vonatkozásában 2010. január 1. - 2013. december 31. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a 2014. október 8. napján kelt megbízólevél alapján, mely során vizsgálta felperes jövedelmeit és azok felhasználását.

A vizsgált időszakban felperes kiadásai, vagyongyarapodása és életvitelére fordított kiadásai meghaladták a bevételeit, jövedelmei és egyéb forrásai az általa finanszírozott kiadások forrását csak részben fedezte, arra teljes egészében nem nyújtott fedezetet, így a felperesnek a vagyongyarapodására fordított kiadásai fedezetét képező - adózatlan - jövedelme volt. Az adóhatóság az általa kimunkált forrás-felhasználás táblázat alapján a bevételek és kiadások felmerülésének időrendi sorrendje figyelembevétele mellett forráshiányt tárt fel.

Az adóhatóság a felperes vagyongyarapodására fordított kiadásainak fedezetét képező adózatlan jövedelmének meghatározására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) és (2) bekezdése alapján becslési eljárást alkalmazott. A becslés jogalapját a bankszámlákra befizetett készpénzösszegek, ingatlan és gépjármű vásárlások, tagi kölcsön nyújtások, adó, illetékfizetési kötelezettségek összege, a megélhetési kiadások és életviteli kiadásokra fordított összegek együttes forráshiánya teremtette meg.

Mindezek alapján az elsőfokú adóhatóság 2016. április 18. napján kelt határozat1 számú határozatával a felperes terhére 7.217.722,- forint, míg javára 5.419,- forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből megállapította, hogy 2.212.303,- forint adóhiánynak minősül.

Ezen alapeljárásban 2015. december 31. napján kelt és az elsőfokú adóhatósághoz 2016. január 8. napján érkezett felperesi házastárs vagyonnyilatkozatát követően a jogszabályváltozásra figyelemmel az adóhatóság tájékoztatta felperest, hogy a bevallás utólagos ellenőrzésének időtartama nem haladhatja meg a 180 napot, ekként az esetében a 2015. április 29. napján megkezdett ellenőrzés során szükségessé vált az ellenőrzés haladéktalan zárása.

2016. január 19. napján az adóhatóság az ellenőrzést jegyzőkönyvvel lezárta, majd felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2016. szeptember 22. napján kelt határozat2 számú határozatában az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Ezen határozatában alperes az elsőfokú hatóság által lefolytatandó új eljárásban vizsgálandó körülményeket az alábbiak szerint határozta meg:

• Előírta a cím1 szám alatt található, 1 hrsz.-on nyilvántartott ingatlanhoz kapcsolódóan a vagyonmérlegbe 2012. június 30. napján beállított készpénzes kiadás törlését.

• Előírta, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy a tanú 2tól kapott kölcsön vonatkozásában a hozzátartozótól pénzátadás figyelembe nem vehető.

• A cím1 szám alatt található ingatlanhoz kapcsolódó vételár beszámítással történt teljesítés okán a felperes házastársának vagyonmérlegében végzett korrekciót követően kell állást foglalni a tekintetben, hogy a házastársak közötti forrás átadás-átvétel feltételei fennállnak-e, illetve milyen összegben kerülhet sor a forrástöbblet átvezetésére úgy, hogy az a másik házastársnál forráshiányt ne keletkeztessen.

• Amennyiben a megismételt eljárásban elvégzendő módosítások és az esetleges forrástöbblet átvezetését követően megállapítható, hogy felperes adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmeinek együttes összege nincs arányban a felperes vagyongyarapodásával vagy az életvitelre fordított kiadásokkal, úgy becslési eljárás keretében kell megállapítani és a felperes által megszerzett jövedelem után kell meghatározni az adózót terhelő fizetési kötelezettséget.

A megismételt eljárás kezdő időpontja 2016. október 19. napja volt és 2017. február 2-án született meg az elsőfokú döntés, melyet 2017. február 14. napján kézbesítettek felperesi képviselő részére.

Az új eljárásban született elsőfokú határozatában az adóhatóság felperes terhére 2.346.783,- forint, javára 5.419,- forint adókülönbözetet állapított meg. A 2.341.364,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 4.682.728,- forint adóbírságot szabott ki és 289.254,- forint késedelmi pótlékot számított fel.

Felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2017. szeptember 11. napján kelt határozat3 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Felperes a határozattal szemben törvényes határidőn belül kereseti kérelmet terjesztett elő kérve elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a megállapítások törlését, másodlagosan a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.

Felperes keresetében elsődlegesen azon eljárási jogsértésre hivatkozott, mely szerint az ellenőrzési eljárás időtartama meghaladta a 180 napot az Art. 92. § (2b) bekezdése alapján. Hivatkozott a 2015. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mód. tv. 3.) 213. § (1) bekezdésére, valamint felhívta az Art. 104. §-át is. Felperes álláspontja szerint a megismételt eljárásban nem csak hatósági, hanem ellenőrzési eljárást is lefolytatott az adóhatóság, melyre nem kerülhetett volna sor figyelemmel a 2016. január 1. napjától hatályos jogszabályi rendelkezésekre. Az alapeljárásban végzett ellenőrzési cselekmények meghaladták a 180 napot, a jogszabályváltozást követően is bizonyítékokat szerzett be az adóhatóság és azokat értékelte is. Ugyanakkor álláspontja szerint az Art. 92. § (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy amennyiben az előírt jogszabályi határidőn belül alperes, illetve az elsőfokú adóhatóság a tényállást teljeskörűen nem tudja tisztázni, úgy az eljárás megszüntetéséről kell döntenie. Vagyis 2016. január 1-jén az eljárást jegyzőkönyv nélkül meg kellett volna szüntetnie az adóhatóságnak. A megismételt eljárás ugyanis nem jelentheti ezen eljárási határidő jogszerűtlen kiterjesztését.