A Fővárosi Ítélőtábla Bf.139/2016/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 160. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 296. §, 348. §, 371. §, 372. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.139/2016/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év december hó 14. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. év február hó 05. napján kelt 19.B.554/2015/9. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét a 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősíti.

A szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) évre súlyosítja, valamint 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

A büntetés végrehajtási fokozatát fogházban állapítja meg, azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés fele részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 16.320 (tizenhatezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2016. február hó 05. napján kihirdetett 19.B.554/2015/9. számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk.166.§ (1) bek. és figyelemmel a (2) bekezdésre (3) bek. II. fordulat], amiért őt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült 825.720,- Ft bűnügyi költségből 200.000,- forint megfizetésére kötelezte, a fennmaradó bűnügyi költség megfizetése alól mentesítette.

Az ítélettel szemben az ügyész a tárgyaláson a vádlott terhére a cselekmény téves jogi minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében, a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. Az ügyész fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a vádlott bűnösségét a sértettel való hozzátartozói viszonyából fakadó speciális gondoskodási kötelezettségének és a segítségnyújtás szándékos elmulasztásának ellenére az irányadó bírói gyakorlattal szemben nem emberölés bűntettében, hanem segítségnyújtás elmulasztása bűntettében állapította meg. Az ítélet indokolásának elfogadása esetén a cselekmény gondatlan emberöléskénti minősülése lenne felvethető, azonban a jelen ügyben kétséget kizáróan megállapítható, hogy vádlott a szakértői vélemények alapján képes volt arra, hogy édesanyja alapvető szükségleteit (evés, ivás, mozgás) felismerje, és az is kizárható, hogy 3 napon keresztül ne tűnt volna fel neki, hogy a sértett nem mozdul a fotelből, érdemi kommunikációba nem vonható. A vádlott ezzel ellentétes előadásait, azaz hogy édesanyja ezen időszakban mozgott és táplálkozott az orvos szakértők véleménye is kategorikusan cáfolja. Miután a vádlott volt aki a bevásárlásról gondoskodott, tudomással kellett bírnia arról is, hogy édesanyja három napig ételt sem vett magához. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság ölési motívum hiányával kapcsolatos okfejtését is, hiszen a sértett a pszichológus szakértő szerint is rátelepedett a vádlottra, mely vádlott részéről passzív agresszív magatartásban csúcsosodhatott ki. Az a körülmény, hogy a sértett 12 éves korában intézetbe adta vádlottat ugyancsak a vádlott és testvére által előadott szeretetteljes kapcsolat ellen szól. Tény az is, hogy vádlott életében ebben az időszakban jelent meg X, akihez az addig az édesanyjához ragaszkodó, élősködő személyiségszerkezetű vádlott oly mértékben kezdett kötődni, mely az édesanyjával kapcsolatos gondozási kötelezettségének teljes elhanyagolásához vezetett. A vádlott szándékára vonható következtetés abból is, hogy a sértettet három napig tartó kórházi kezelése alatt egyetlen esetben sem kereste fel, saját nyilatkozata szerint ezen időszakot is Xel töltötte. Mindezekre tekintettel a tényállás hiányos, a cselekmény minősítése anyagi jogszabályt sért, így a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezése szükséges.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.335/2016/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - annak írásbeli indokolásától eltérően - a tényállás helyesbítése mellett, az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a vádlott cselekményének a Btk. 160.§ (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntetteként történő minősítése és a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn, a védelmi fellebbezést alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint a törvényszék eljárása során perrendi szabálysértést nem követett el. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, a bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállás kizárólag ítéletszerkesztési hibák miatt szorul helyesbítésre. A vádlotti tudattartalomra vonatkozó az ítélet 2. oldala utolsó előtti bekezdésének utolsó mondatában található megállapítás - mely helytállósága esetén is csak a jogi indokolás része lehetne - kirekesztendő, míg az indokolásból a sértett fizikai állapotára és öltözékére vonatkozó megállapítások (ítélet 4.o. 3. bek. és 7.0 2.bek.) a tényállásban helyezendőek el. Az ekként pontosított tényállás már irányadó a másodfokú eljárásban is. Ennek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítése során, mert figyelmen kívül hagyta, hogy azon eseteknél, amikor az elkövetőt speciális jogi kötelezettség is terheli az eredmény elhárítása tekintetében és mulasztása folytán következik be a sértett halála, szándékos emberölés megállapításának van helye. Téves az indokolás azon megállapítása is, hogy a joggyakorlat nem támasztja alá a vádhatósági álláspontot. Az e körben hivatkozott eseti döntések közül kizárólag a BH.2012.185. számon közzétett döntés hozható szoros összefüggésbe a jelen bűnüggyel, ami viszont éppen a vádbeli minősítés helyességét támasztja alá. A leromlott fizikális állapotú, a melegen tartás szempontjából elégtelen ruházatú, novemberben fűtetlen szobában 3-5 napon keresztül az ablak melletti fotelben mozdulatlanul ülő sértett köztudomásúan a fagyhalál veszélyének volt kitéve. Azt a gyengébb értelmi képességű vádlottnak is fel kellett ismernie, hogy édesanyja külső segítség nélkül képtelen szervezete halálhoz vezető kihűlését megakadályozni. Nem helytálló a bíróságnak az ítélet 18. oldal 1-2 bekezdésében rögzíttet azon megjegyzése sem, hogy a vád tényállása az emberölés megállapítására azért is alkalmatlan, mert konkrét mulasztásként csak azt rótták a terhére, hogy az utolsó napokban nem biztosított édesanyja számára megfelelő hőmérsékletű lakrészt, ez ugyanis elégséges a kihűlés, mint eredmény bekövetkezéséhez. Tény, hogy a vádirati tényállás nem tartalmazza, hogy a vádlott az édesanyja kórházba szállítását megelőző 3-5 napban nem biztosított számára megfelelő ruházatot, étkezést és lehetőséget a testhelyzet megváltoztatására, a vádbeli tényekből azonban mindez következik, ahogyan azt az elsőfokú bíróság a vádhoz kötöttség elvét nem sértve egyébként ítéleti tényállásában meg is állapította. A vádirati tényállásból hiányolt, a vádlott tudattartalmával kapcsolatos megállapítások, a vádirati tényekből levonható jogi következtetés részei, nem pedig a tényállás elemei. Az indíték hiányával kapcsolatos bírói álláspontot az elsőfokú ügyész fellebbezésének indokolásában írt szempontok cáfolják. A téves jogi minősítés eltúlzottan enyhe büntetés kiszabását is eredményezte, a minősítés megváltoztatása mellett a büntetés célok elérése érdekében annak súlyosítása szükséges arra is figyelemmel, hogy további súlyosító körülményként értékelendő a közeli hozzátartozó sérelmére történt elkövetés, a bűnösség elismerése hiányában a beismerés az enyhítő körülmények köréből mellőzendő, a büntetlenség pedig a cselekmény élet elleni jellegére figyelemmel a vádlott javára csak csekélyebb súllyal értékelhető. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, megalapozottan került sor a bizonyítási indítványok elutasítására is. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 361.§ (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen - melyen az ügyész részt vesz - a Fővárosi Törvényszék 19.B.554/2015/9. számú ítéletét részleges megalapozatlanságának a fentiek szerinti kiküszöbölésével - a Be. 372.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg, a cselekményt emberölés bűntettének minősítse, a szabadságvesztés tartamát emelje fel, a végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, egyben a vádlottat a szabadságvesztés tartamához igazodóan közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélte. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján hagyja helyben.