A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20561/2016/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.561/2016/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 4, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe 3., ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Dr. Keszthelyi Oszkár Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Keszthelyi Oszkár ügyvéd) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2016. március 10. napján kelt 34.P.25.692/2012/63. számú - 64. sorszám alatt kijavított - ítélete ellen az alperes részéről 65. sorszám alatt előterjesztett és Pf/3. sorszám alatt pontosított és az I-II. rendű felperesek részéről 66. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben, a következők szerint változtatja meg: a nem vagyoni kártérítés összegét - a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett - az I. rendű felperes tekintetében 5.000.000 (Ötmillió) forintra, a II. rendű felperes tekintetében 3.000.000 (Hárommillió) forintra, míg az alperes által fizetendő perköltség összegét 1.020.000 (Egymillió-húszezer) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-II. rendű felpereseknek 200.000 (Kettőszázezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

Az I-II. rendű felperesek által le nem rótt 19.100 (Tizenkilencezer-egyszáz) forint és az alperes által le nem rótt 992.200 (Kilencszázkilencvenkettőezer-kétszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak, első gyermekük 2008. szeptember 22. napján született, majd súlyos szívfejlődési rendellenessége miatt 14 napos korában elhunyt. Az I. rendű felperes második terhességének a 20. hetében az alperesi intézményben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a magzat nagy valószínűséggel olyan összetett szívfejlődési rendellenességben szenved, amely összeegyeztethetetlen az élettel. Ennek ellenére az I-II. rendű felperesek nem kaptak tájékoztatást a terhesség megszakítás lehetőségéről. Az I-II. rendű felperesek második gyermeke, ... - a terhesség 38. hetében - 2009. november 2. napján komplex szívfejlődési rendellenességgel született meg, és még aznap áthelyezték az ... Intenzív Osztályára. Az újszülött 2009. november 4. napjától több műtéti beavatkozáson esett át, majd 2009. december 1. napján áthelyezték a ... Intenzív Osztályára, ahonnan 2011 augusztusában a ... Kórház Gyermekosztályára szállították. ...t ebben az intézményben gondozták 21 hónapos korában, 2011. augusztus 12. napján bekövetkezett haláláig. A szülők és a nagyszülők - egészen a halál bekövetkeztéig - rendszeresen látogatták a gyermeket a kórházban. Az I. rendű felperes mind a mai napig nem tudta feldolgozni gyermekeinek az elvesztését, a második gyermek halála súlyos pszichés megbetegedéséhez vezetett, melyre tekintettel jelenleg is kezelésre szorul. A II. rendű felperesnek is nagy lelki megpróbáltatást jelentett a súlyos betegségben szenvedő gyermek megszületése, szenvedéseinek a nyomon követése, majd halálának az elviselése. Ennek ellenére a II. rendű felperesnél normális gyászreakció zajlott le, pszichés kezelésre nem szorul.

Az elsőfokú bíróság 11. sorszámú közbenső ítéletével - melyet a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf. 21.604/2003/14. számú közbenső ítéletével helybenhagyott - megállapította az alperes kártérítő felelősségét az I. rendű felperesnél 2009. április 9-én megállapított terhesség megszakításának felajánlása elmulasztásával okozati összefüggésben az I-II. rendű felpereseket ért károk vonatkozásában.

Az I-II. rendű felperesek a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően módosították keresetüket, az I. rendű felperes 10.000.000 forint, a II. rendű felperes 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek 2009. november 2. napjától járó törvényes mértékű kamatának a megfizetésére tartottak igényt. Ezen felül kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest: látogatási többletköltség címén 1.064.622 forint közlekedési költség és 792.605 forint többletidő-ráfordítási költség; háztartási kisegítés többletköltsége címén 793.404 forint; kerti kisegítő többletköltsége címén 793.404 forint; temetési költség címén 193.100 forint; a hagyatéki eljárás költsége címén 4.400 forint és ezen összegek esedékességtől járó törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére.

Az alperes módosított ellenkérelmében nem vitatta a kártérítési követelés megalapozottságát, de annak összegét eltúlzottnak tartotta. Álláspontja szerint az I. rendű felperest legfeljebb 2.000.000-3.000.000 forint, míg a II. rendű felperest legfeljebb 1.000.000-2.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés illeti meg. A látogatási többletköltségekkel kapcsolatban kifejtette: ez a követelés elévült, mivel ezt az igényüket a felperesek csak a 2015. január 22-ei tárgyaláson terjesztették elő. A háztartási kisegítés és a kerti kisegítés többletköltségével kapcsolatban előadta, hogy ezek a költségek az I. rendű felperes pszichés állapota miatt merültek fel, emiatt viszont a közbenső ítélet nem állapította meg a kártérítő felelősségét. Ettől függetlenül kirívóan eltúlzottnak tartotta a felperesek által meghatározott munkaidő kiesés időtartamát. A halotti tor kivételével a temetési költségek összegét nem vitatta, de azzal védekezett, hogy ez kívül esik a felelősségi körén. Álláspontja szerint a gyermek halálával összefüggő kiadások nem állnak okozati összefüggésben a magatartásával, így nem kötelezhető kártérítés megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg: az I. rendű felperesnek 8.000.000 forint, a II. rendű felperesnek 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést és ezen összegek 2009. november 2. napjától járó törvényes mértékű kamatát, továbbá az I-II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 3.402.435 forint vagyoni kártérítést, ezen összegek részösszegei után járó törvényes mértékű késedelmi kamatával, valamint 1.270.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 178.054 forint állam által előlegezett költséget az állam javára, megállapította, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Döntésének jogi indokolása szerint a kártérítés összegének a meghatározásakor a teljes kártérítés elvéből indult ki, mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (1) bekezdése értelmében a károkozó köteles a károsult minden vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A nem vagyoni kártérítés összegének a meghatározása érdekében számba vette mindazokat a hátrányokat, amelyek személyiségi jogaik megsértése folytán érték az I-II. rendű felpereseket. Rámutatott: az I. rendű felperes személyes meghallgatása arra utalt, hogy súlyos beteg második gyermekének a megszületése után nagyon rossz lelkiállapotba került, és a gyermek elvesztése után többször kísérelt meg öngyilkosságot. Pszichés betegsége miatt gyógyszerek szedésére kényszerül, amelyek lelassítják a beszédét, és ebben az állapotban nem talál munkát. A beszerzett igazságügyi szakvélemény azt is bizonyította: a folyamatos kezelés ellenére az I. rendű felperes depressziós tünetei és hangulati zavara fennmaradt, megrekedt gyászreakciótól, pánikzavartól és középfokú depresszív betegségtől szenved. Szakértői módszerekkel a három kórkép kiváltó oka egymástól nem különíthető el, ezek a pszichés betegségek halmozott, egymásra épülő veszteségekből erednek. Az I. rendű felperes jelenlegi pszichés állapota egyértelmű okozati összefüggésben áll gyermekei elvesztésével, mindemellett annak súlyosságához az I. rendű felperes személyiségszerkezete is hozzájárulhatott. A II. rendű felperesnél is halmozódó érzelmi terhet jelentett gyermekeinek az elvesztése. Ezt a veszteséget csak részben tudta feldolgozni, jövőképe bizonytalan maradt, a későbbi gyermekvállalással kapcsolatban rögzültek a félelmei. A II. rendű felperes hangulata jelenleg is negatív színezetű, az I. rendű felperessel fennálló párkapcsolata feszültebbé vált, szexualitása csökkent. Mindezen felül az is fokozta mindkét felperes lelki megpróbáltatását, hogy egészségkárosodással született gyermeküket nem vihették haza a kórházból. Az összegszerűség meghatározása során annak azonban nem tulajdonított jelentőséget, hogy milyen volt az I-II. rendű felperesek káresemény előtti vagyoni helyzete, hiszen a bírói gyakorlat szerint ez a körülmény nem vonható a mérlegelés körébe. Mindezt összevetve a káresemény idején érvényesülő ár- és értékviszonyok alapján az I. rendű felperes részére 8.000.000 forint, a II. rendű felperes részére 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg azzal, hogy ezen összegek után az alperes a gyermek megszületésének a napjától kezdődően köteles megfizetni a törvényes mértékű késedelmi kamatot [régi Ptk. 360. § (1) bekezdés, 301. § (1) bekezdés]. A látogatási többletköltségekkel kapcsolatban előterjesztett elévülési kifogás kapcsán kifejtette, hogy az I-II. rendű felperesek a 2012. november 30-án előterjesztett keresetlevélben már megjelölték a közlekedési többletköltséget, amely követelésük nyilvánvalóan a látogatással kapcsolatban felmerült többletköltségek megtérítésére vonatkozott. Ezt az igényüket a 2014. július 11-én benyújtott beadványukban részletezték, amelyben az üzemanyagköltségen felül a gyermek látogatásával eltöltött időráfordítás megtérítését is kérték. Az utóbbi időpont és a gyermek születése között nem telt el 5 év, így az elévülés nem következett be [régi Ptk. 324. § (1) bekezdés]. Kifejtette: a tanúvallomások alátámasztották, hogy a felperesek az általuk megjelölt gyakorisággal látogatták kórházban ápolt beteg gyermeküket. A megtett távolság és a NAV által elfogadott üzemanyagnormák alapján - a keresetnek helyt adva - 1.064.622 forint utazással kapcsolatos üzemanyag többletköltség, és ezen összeg 2010. szeptember 22-től járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A többletidő-ráfordítás kapcsán azonban nem az I-II. rendű felperesek számítását fogadta el, mivel azt nem lehet a mindenkori minimálbérhez viszonyítani. A minimálbér ugyanis keresőtevékenységhez köthető, amely után a jogosultat járulék- és személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli. E bérjellegű számítási mód nem alkalmazható a gyermeklátogatással eltöltött többletidő-ráfordítás ellenértékének a meghatározása során. Mérlegeléssel óránként 300 forintban határozta meg a többletidő-ráfordítás költségét és 1845 óra alapulvételével ezen a jogcímen 553.500 forint megfizetésére kötelezte az alperest azzal, hogy ezen összeghez ugyancsak a középarányos időponttól, azaz 2010. szeptember 22. napjától járul a törvényes mértékű késedelmi kamat. A II. rendű felperes személyes előadása, továbbá a II. rendű felperes szüleinek és az I. rendű felperes édesanyjának a tanúvallomása, valamint a beszerzett szakértői vélemény alapján azt is bizonyítottnak találta, hogy az I. rendű felperes a gyermek születésétől 2012. május 12. napjáig pszichés megbetegedése miatt nem tudott részt venni a háztartási és a kerti munkákban. Az e jogcímen járó költségek meghatározásakor napi 2-2 órai időtartamban vette figyelembe a háztartási és a kerti kisegítő többletköltségét, és - a keresetnek helyt adva - 2x793.404, összesen 1.586.808 forint kártérítést állapított meg, amely összeghez 2011. február 1. napjától járul a törvényes mértékű késedelmi kamat. Rámutatott: a felperesek okirattal igazolták második gyermekük eltemettetésének és a hagyatéki eljárásnak a költségeit. A tanúvallomásokból kitűnően a halotti tor költségeként megjelölt 90.000 forint követelés sem tekinthető eltúlzottnak, hiszen azon 20-24 fő jelent meg, ahol meleg ételeket és italokat szolgáltak fel. Az általánosan elfogadott társadalmi szokásokba pedig beleillik, hogy a szülők a végső tiszteletadás jeléül a temetést követően megvendégelik a rokonokat. Mindezt figyelembe véve - a keresetnek helyt adva - 193.100 forint temetési költség megfizetésére kötelezte az alperest, amely magába foglalja a halotti tor 90.000 forint összegű költségét is. Ezen összeg után az alperesnek 2011. augusztus 15. napjától kell megfizetnie a törvényes mértékű kamatokat. Ezen felül az alperes a hagyatéki eljárás 4.400 forint összegű költségét is tartozik megfizetni, amelyhez 2011. november 10. napjától járul hozzá a törvényes mértékű késedelmi kamat. A Pp. 81. § (1) bekezdés második fordulata alapján kötelezte az alperest, hogy térítse meg az I-II. rendű felperesek részére a megítélt kártérítés összegével arányban álló perköltségeiket.