A Fővárosi Törvényszék P.22214/2008/47. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 245. §, 339. §, 344. §, 345. §, 347. §, 355. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §, 26. §, 43. §, 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 7. §] Bíró: Jakabosné dr. Németh Monika

A Fővárosi Törvényszék

...P. .../2008/47.

A Fővárosi Törvényszék

Az Dr. Szász Anita(ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a Ifj. Dr. Végh Tibor (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe)alperes

kártérítés iránti perében meghozta az alábbi

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A bíróság megállapítja az alperes teljes kártérítési felelősségét a felperest 2005. szeptember 8. napján ért közlekedési balesettel összefüggő károk vonatkozásában.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, de a jelen bíróságnál kell 3 példányban, írásban benyújtani.

Az Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező.

I N D O K O L Á S

Kiskorú felperes neve felperes 2005. szeptember 8. napján közúti balesetet szenvedett.

A felperes 1995. február 11. napján született, tehát a baleset időpontjában 10 éves volt. A gyermek, az iskolából menet hazafelé Budapesten a XVII. kerület, név utca kereszteződésében lépett az úttestre, és ekkor az arra közlekedő 1-es személy az általa vezetett szám forgalmi rendszámú Astra GCC 1.5 Opel típusú személygépkocsival elütötte. Az ügyben .../2005 szabs. szám alatt a XVII. kerületi Rendőrkapitányság, mint szabálysértési hatóság folytatott le eljárást.

A beszerzett Farkas György igazságügyi szakértő által elkészített szakértői vélemény szerint, a rendelkezésre álló iratok szerint, 2005. szeptember 8-án, 14,30 perckor Budapesten a XVII. kerület név utca és név utca kereszteződésében közúti baleset történt. A 1-es személy által vezetett szám forgalmi rendszámú jármű elütötte az úttesten jobbról-balra haladó 10 éves gyalogost. A gyalogos a baleset következtében súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A baleset nappali látási viszonyok mellett, száraz felületű aszfalt burkolatú úttesten következett be.

A baleset helyszínét a kiérkező helyszínelő eredeti állapotban találta és rögzítette. A járművezető műszaki hibára nem hivatkozott, azt a helyszínelő nem észlelt. A jármű sebességét 50-60km/h-ban jelölte meg. A járművezető a gyalogos mozgását "szaladónak" jellemezte.

A szakértő megállapította a rendelkezésre álló és a műszaki szakértő számára értékelhető adatok felhasználásával, (a gépjármű megállási helye, fékhatása, a gyalogos elzuhanási távolsága, a jármű jól értékelhető rongálódása, a gyalogos sérülése, stb.) hogy a jármű gyalogost a helyszínrajzon megjelölt "C" elütési hely közelében és kerekítve kb. 42-44 km/h sebességgel ütötte el.

Az elütés előtt a járműtől kb. 6,5 méter fékezési nyom maradt hátra. Az értékelhető fékezési nyomhosszúság és a féknyomra jellemző fékhatás alapján a jármű korábbi haladási sebessége az intenzív fékezést kiváltó veszély észlelésekor kb. 54-58 km/h sebességtartományban jelölhető meg, mely megfelel a jármű vezetője által elmondott értéknek.

A baleset mechanizmusával kapcsolatosan megállapította a szakértő, hogy a baleset előzményeivel kapcsolatban a következők mérlegelendők, felhasználva azokat az adatokat, melyeket PC-CRASH módszerrel végzett, és a szakértő a mellékletéhez csatolt.

 a gyalogos kerítéssaroktól való behaladásának észlelhető kezdete a baleset előtti kb.1,3-1,4 sec-ra jelölhető. Ekkor a járművezető még nem észlelte a gyalogos mozgását, jelenlétét.

 a baleset előtt az Opel jármű vezetője a gyalogos felé haladását, a gyalogos kerítésoszloptól való belépése után kb. 0,07-,1 sec idővel már láthatja. Ekkor már a későbbi baleset előtt 1,2-1,3 sec idő lehet.

 az Opel jármű vezetője ebben a pillanatban már olyan közel van a balesethez, hogy intenzív fékezéssel sem tudta volna elkerülni azt.

A gyalogos terhére alapvetően észlelési késedelem, a közlekedési helyzet téves felmérése, a jármű sebességének, közlekedésének helytelen felmérése véleményezhető, hiszen a gyalogos- saját közlekedési szándékát nyilván ismerve- a balesetet egyszerűbben, a behaladásával, közbenső felfüggesztésével is elkerülhette volna.

Ezen helytelen közlekedési magatartás elmaradása önmagában is módot adhatott volna a baleset elkerülésére.

A rendelkezésre álló adatok alapján a gyalogos belépése és elütése közötti úttestre történő belépésétől az elütésig kb. 2 méter utat tett meg.

Az elütött gyalogossal azonos nemű és korú, egészséges kísérleti személyek ezzel azonos távolságot, futó mozgásból indulva, kb. 0,8 sec idő alatt teszik meg.

Ezen adatok alapján a gyalogos belépése és elütése közötti úttesten tartózkodás figyelembe vehető ideje futó mozgással kb. 0,8 sec értékkel jellemezhető.

A rendelkezésre álló adatok alapján a jármű vezetője a gyalogos mozgását már az úttestre való belépés előtt a kerítésoszlop vonalán való áthaladás után közvetlenül még a járdán észlelte, így az észleléstől az elütésig eltelt idő kb. 1,5-1,3 sec értékhatárokkal jellemezhető.

A szakértői vélemény mellékletében feltüntetett számítási alapadatokkal a jármű haladási sebességéhez tartozó féktávolság kerekítve kb. 29 méter.

A jármű kerekítve 11-12 méterre járhatott az elütés helyétől akkor, amikor a gyalogos az úttestre behaladott, akkor, ha futva haladt.

A két érték egybevetéséből megállapítható, hogy a gyalogos féktávolságon belül léphetett a jármű elé, a gyalogos az úton töltött -futó mozgású- idejének, és a gépkocsi sebességének korábbi értékben történő alapul vételével.

A vészfékezést kiváltó észlelés ennél korábban történt, mégpedig akkor, amikor a gyalogos legkorábban észlelhetővé válhatott. Így a vészfékezést kiváltó észleléskor a jármű már a féktávolságon belül haladt.