A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21748/2012/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 347. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 26. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.748/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szász Anita ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Vég Tibor ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. június 26. napján meghozott, 33.P.22.214/2008/47. számú közbenső ítélete ellen, az alperes részéről 48. és 49. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes 80%-ban köteles helytállni a felperes 2005. szeptember 8-ai közlekedési balesetéből eredő káraiért.

Megállapítja, hogy a felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik, míg a le nem rótt 4.000 (négyezer) Ft csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

2005. szeptember 8-án az akkor 10 éves felperes közlekedési balesetet szenvedett. A baleset úgy következett be, hogy egy útkereszteződésben az úttesten futva áthaladó felperest elütötte egy személygépkocsi. A gépjármű a baleset előtt 57-60 km/óra sebességgel haladt. A jármű üzemben tartója az alperessel kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződést, ami a baleset időpontjában hatályban volt. A felperes a balesetben életveszélyes koponya- és agysérüléseket szenvedett, 93 napig kómában volt, gépi lélegeztetésre szorult, testének jobb oldala lebénult.

A felperes a baleset miatt keletkezett kárainak a megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Követelését a Ptk. 345. § (1) bekezdésére és a 190/2004. (IV. 8.) Korm. rendelet rendelkezéseire alapította. Hivatkozott arra, hogy a balesetet okozó gépjármű vezetője a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedett, ezzel megsértette a KRESZ 26. § (1) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a járművezetőnek a jármű sebességét a megengedett sebességhatáron belül is a KRESZ 26. § (1) bekezdése alapján úgy kellett volna megválasztania, hogy a járművet meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül, és minden olyan akadály előtt, amire az adott körülmények között számítania kell. Kifejtette, hogy a vezetőnek a KRESZ 43. § (2) és (4) bekezdése értelmében is csökkentett sebességgel kellett volna megközelítenie az útkereszteződést. Okfejtése szerint ha a jármű a forgalmi helyzetnek megfelelő, alacsonyabb sebességgel haladt volna, akkor a baleset elhárítható lett volna.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésében előadta, hogy a felperes körültekintés nélkül, a jármű féktávolságán belül lépett az úttestre. Álláspontja szerint a felperesnek ez a magatartása olyan elháríthatatlan külső oknak minősül, amely alapján az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól. Kifejtette, hogy a baleset akkor sem lett volna elkerülhető, ha a jármű vezetője nem lépi túl a megengedett legnagyobb sebességet, ezért a vezető gyorshajtása és a felperes kárainak bekövetkezése között nem áll fenn okozati összefüggés.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amellyel megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét a felperest 2005. szeptember 8. napján ért közlekedési balesettel összefüggő károk vonatkozásában. Közbenső ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján kell elbírálni. A baleset miatt indult szabálysértési eljárásban beszerzett műszaki szakvéleménynek, a perben kirendelt műszaki szakértő szakvéleményének, valamint a perben kihallgatott tanúk vallomásának a mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a baleset szempontjából döntő jelentősége a felperes úttestre való lelépésének volt, azonban a gépjármű vezetője sem defenzíven közlekedett egy olyan közlekedési helyzetben, ahol buszmegálló, valamint a busz jelenléte miatt a távolból biztonsággal át nem tekinthető gyalogos átkelőhely volt. Okfejtése szerint a gépjármű vezetője nagyobb sebességgel közlekedett, mint amit az adott forgalmi helyzet lehetővé tett, ezzel megsértette a KRESZ 25. § (1) bekezdésében, 26. § (4) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 43. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat. A szakvélemények alapján azt a következtetést vonta le, hogy a baleset elhárítható lett volna, ha a járművezető a maradéktalanul betartja a közlekedési szabályokat, ezért az alperes nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a felperes azzal, hogy kellő körültekintés nélkül lépett az úttestre, megszegte a KRESZ 21. § (5) és (8) bekezdésében foglaltakat. Úgy foglalt állást, hogy a baleset időpontjában 10 éves felperest az életkorára figyelemmel vétőképtelennek kell tekinteni. A Ptk. 347. § (1) bekezdése és a PK. 39. számú állásfoglalás alapján kifejtette, hogy a vétőképtelen személy felelősségre nem vonható, és a terhére felróhatóság sem állapítható meg, ezért az alperes a kártérítési felelősségének mérséklése érdekében nem hivatkozhat eredményesen a felperes közreható magatartására a Ptk. 345. § (2) bekezdése alapján.

A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezési kérelme elsődlegesen a közbenső ítélet megváltoztatására, a kereset elutasítására és a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalására, másodlagosan annak a megállapítására irányult, hogy a felperes az alperesnél nagyobb mértékben felelős a kárainak bekövetkezéséért. Hangsúlyozta, hogy a felperes a közlekedési helyzetet, a jármű sebességét tévesen mérte fel. Fenntartotta azt az álláspontját, ami szerint a baleset bekövetkezése erre a körülményre vezethető vissza, és rámutatott, hogy a baleset nem következett volna be, ha a felperes a közlekedési helyzetet helyesen értékelte volna, és a gépjármű elhaladásáig felfüggesztette volna az úttesten való átkelést. Előadta, hogy a felperes féktávolságon belül lépett a jármű elé, és kiemelte, hogy a felperes észlelése a megengedett sebességgel való haladás esetén is féktávolságon belül történt volna meg; a balesetet sem fékezéssel, sem irányváltoztatással nem lehetett volna elkerülni. Erre figyelemmel fenntartotta azt az álláspontját is, ami szerint a baleset bekövetkezése elháríthatatlan volt, azt a felperes a közlekedési magatartásával elháríthatatlan külső okként maga idézte elő. Hivatkozott arra is, hogy a járművezető gyorshajtása és a baleset bekövetkezése nem állnak okozati összefüggésben egymással. Okfejtése szerint a defenzív vezetésnek azért nincs jelentősége, mert a járművezető már a felperes úttestre lépése előtt, késedelem nélkül vészfékezést kezdett, ezzel olyan többletmagatartást tanúsított, amit a KRESZ nem ír elő a számára. Érvelése szerint mindezek miatt az alperes biztosítottja mentesül a kártérítési felelősség alól, az alperest pedig nem terheli helytállási kötelezettség a felelősségbiztosítási szerződés alapján.