A Debreceni Ítélőtábla Bf.417/2016/10. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt KÜLÖNÖSEN NAGYMÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 276. §, 310. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 117. §, 318. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §, 381. §, 531. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 12. §] Bírók: Bakó József, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.486/2005/64., Debreceni Törvényszék B.505/2014/148., *Debreceni Ítélőtábla Bf.417/2016/10.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.417/2016/10.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2016. november 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2016. február 16. napján kihirdetett 26.B.505/2014/148. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

I.r. és II.r. vádlott terhére megállapított csalás bűntettének kísérlete az 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősül.

I.r. és II.r. vádlottak különös visszaesők.

I.r. vádlottat 3 (három) év gazdasági társaság vezetői tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is ítéli.

II.r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés és közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 4 (négy) évre súlyosítja.

II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

I.r. vádlott tekintetében Debreceni Városi Bíróság 27.B.486/2005/64. számú ítéletével jogerősen kiszabott 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzi.

I.r. vádlottal szemben 560.000 (ötszázhatvanezer), II.r. vádlottal szemben 394.295.784 (háromszázkilencvennégymillió-kettőszázkilencvenötezer-hétszáznyolcvannégy) Ft erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I.r. vádlott 9.525 (kilencezer-ötszázhuszonöt) Ft-ot, II.r. vádlott 15.000 (tizenötezer) Ft-ot visel.

Indokolás

I. Az elsőfokú ítélet rendelkezéseinek lényege

A Debreceni Törvényszék az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazásával:

I.r. vádlottat 2 rb. folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (1978. IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés), 1 rb. csalás bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont) és 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §) miatt - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra;

a távollévő II.r. vádlottat 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette, 1 rb. bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete (1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont) és 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §) miatt - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

I.r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Debreceni Városi Bíróság 27.B.486/2005/64. számú határozatával jogerősen kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

Rendelkezett a lefoglalt iratokról, és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

II. Az ítélet elleni fellebbezések és azokra tett észrevételek

Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész a háromnapos, nyilatkozattételre fennálló határidő alatt a vádlottak terhére terjesztett elő jogorvoslatot az anyagi jogszabály téves alkalmazása miatt és a büntetés súlyosítása érdekében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - eltérve az ügyészi indítványtól - a társasági adó sérelmére elkövetett adócsalást tévesen minősítette folytatólagosan elkövetettnek, mert e cselekmény helyesen, az anyagi jognak megfelelően 3 rb. bűntettet valósított meg. A folytatólagosság megállapítását azért tartotta tévesnek, mert az adóbevalláshoz igazodó egyéves határidő már nem minősül rövid időköznek, így az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott törvényi egység tényállási elemei nem teljesek. Az Áfára elkövetett cselekmény minősítését nem kifogásolta. A vádlottakkal szemben kiszabott büntetés érvelése szerint túl enyhe, ezért mindkét vádlottnál a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelésére tett indítványt (elsőfokú bírósági iratok 150. sorszám).

Az ítéletet ellen másfelől I.r. vádlott a bűnösség megállapítása miatt, felmentésért, védője elsősorban felmentésért, a tényállás téves megállapítására is hivatkozva, másodlagosan téves jogi minősítés miatt és a büntetés enyhítése céljából, II.r. vádlott védője pedig felmentés érdekében éltek perorvoslattal (149. számú tárgyalási jegyzőkönyv 11. oldal).

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.210/2016/1-II. számú átiratában a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Érvelése szerint:

- a vádlottak terhére rótt, az Áfa visszaigénylés megkísérlésével kapcsolatos cselekmény az üzletszerűség megállapíthatósága folytán az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban korábbi Btk.) 318. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerinti jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette kísérletének,

- a társasági adóra elkövetett cselekmények 2 rb., a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettének és 1 rb., a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének,