A Budai Központi Kerületi Bíróság Bny.5021/2017/5. számú határozata. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 60. §, (2) bek., 71. §, (1) bek., 149. §, (2) bek. c) pont, (3) bek., (4) bek., 150. §, (2) bek., 151. §, (2) bek. a) pont, 178. §, 195. §, (6) bek., 207. §, (2) bek. e) pont, 210. §, (3) bek. a) pont, 214. §, (1) bek., 215. §, (4) bek. b) pont, 2012. évi C. törvény (Btk.) 187. §, 219. §, (1) bek. a) pont, 396. §] Bíró: Vidor László

Budai Központi Kerületi Bíróság

36.Bny.5021/2017/5.

A Budai Központi Kerületi Bíróság Budapesten 2018. február 9. napján meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A kémkedés bűntette és más bűncselekmények miatt a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Vagyonvédelmi Osztálya előtt 29022-549/2017.bü. számon folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Főügyészség NF.14199/2016/19. számú 2017. október 30. napján meghozott határozata ellen - a Egyéb érdekelt 1. és a Egyéb érdekelt 2. jogi képviselőjeként eljáró dr. Szikinger István ügyvéd által - előterjesztett felülbírálati indítványnak helyt ad, és

1/ a Fővárosi Főügyészség NF.14199/2016/19. számú - a személyes adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmények miatt a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Vagyonvédelmi Osztálya előtt 29022-549/2017.bü. számon folyamatban lévő büntetőügyben a nyomozó hatóság házkutatást, motozást, valamint lefoglalást elrendelő határozata ellen Kényszerintézkedéssel érintett 1., dr. Szikinger István és Kényszerintézkedéssel érintett 2. által bejelentett panaszokat elutasító - határozatát, továbbá ennek folytán

2/ a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Vagyonvédel-mi Osztálya 29022/549/2017.bü. számú 2017. október 17. napján keltezett, a Egyéb érdekelt 1. és a Egyéb érdekelt 2. szám alatti székhelyén házkutatást, motozást, lefoglalást elrendelő határozatát

hatályon kívül helyezi.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A rendelkezésre álló iratok szerint a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Vagyonvédelmi Osztálya 29022/549/2017.bü. számú 2017. október 17. napján keltezett határozatával a Egyéb érdekelt 1. és a Egyéb érdekelt 2. [a továbbiakban együtt: Egyéb érdekeltek] Egyéb érdekeltek székhelyének címe szám alatti székhelyén házkutatást, motozást, lefoglalást rendelt el. A határozat indokolása többek között azt tartalmazza, hogy a személyes adattal visszaélés vétsége [Btk. 219. § (1) bek. a) pont] miatti eljárásban adat merült fel arra vonatkozóan, hogy a Egyéb érdekeltek székházában olyan további tárgyi bizonyítási eszközök lelhetők fel, amelyek a tényállás teljeskörű felderítéséhez, illetve ezek bizonyításához szükségesek.

A jelzett kényszerintézkedések közül a házkutatás és lefoglalás foganatosítására 2017. október 18. napján 09:45 órai kezdettel került sor, az ekkor kézbesített határozatra rávezetett nyilatkozatok szerint Kényszerintézkedéssel érintett 1. és Kényszerintézkedéssel érintett 2. mint a kényszerintézkedéssel érintettek, valamint dr. Szikinger István jogi képviselő panasszal élt.

Mindhárom panaszt a Fővárosi Főügyészség az NF.14199/2016/19. számú 2017. október 30. napján meghozott határozatával elutasította. A határozat többek között azt tartalmazza, hogy bár megelőzőleg a Egyéb érdekeltek ellen a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság [a továbbiakban: NAIH] is folytatott eljárást, azonban az nem teljes körűen azonos adatokat érintett, mint az elrendelt nyomozás. A főügyészségi álláspont szerint a nyomozó hatóság határozata törvényes és megalapozott volt, megfelelt a Be.-ben írt a házkutatásra, a motozásra, a lefoglalásra vonatkozó szabályoknak, továbbá az eljáró hatóság a házkutatás során az üggyel összefüggésben talált nagy mennyiségű okiratot és tárgyi bizonyítási eszközt foglalt le.

A fenti határozat ellen dr. Szikinger István jogi képviselő a 2017. november 16-án joghatályos felülbírálati indítványt terjesztett elő. Ebben kifejtette, hogy a motozás elrendelése nem volt jogszerű, mert szükségessége fel sem merült. Az eljárás során senkit nem szólítottak fel valamely keresett dolog átadására, így - nézete szerint - nem is volt olyan megalapozott feltételezés, amely szerint bárki elkobozható, illetőleg vagyonelkobzás alá eső dolgot tartott magánál.

A jogi képviselő az indítványában rámutatott arra, hogy a panaszát elutasító határozat szerint a NAIH átfogó adatvédelmi vizsgálatához képest a nyomozó hatóság által folytatott eljárás nem teljes körűen azonos. Ezt a megállapítást akként vitatta, hogy a kényszerintézkedések elrendelése előtt megállapíthatta-e az eltérést a nyomozó hatóság, ha a NAIH által részükre átadott anyagot előzőleg nem tekintette át. Sérelmezte a kényszerintézkedéseket elrendelő határozat bevezető részében szereplő "más bűncselekmények" kifejezést is, mert erre vonatkozóan nem tartalmazott adatot a határozat, de más nyomozati dokumentum sem. Nehezményezte azt, hogy a határozat még utalásszerűen sem tartalmazta azon dolgokat, amelyeket a házkutatással érintettnél kerestek, így nem is volt módja a házkutatást szenvedőnek önként átadni a felkutatni kívánt dolgokat. A felülbírálati indítványában a jogi képviselő kitért arra, hogy a Egyéb érdekelteknél mindenféle válogatás nélkül történt lefoglalás olyan dokumentumokat is érintett, amelyek a vallási tevékenységhez kapcsolódnak. A jogi képviselő az álláspontját az Alaptörvényre, valamint a nemzetközi joggyakorlatból idézett esetekre hivatkozással támasztotta alá.

A Fővárosi Főügyészség a KÜO.14199/2016/26. számú átirata szerint a felülbírálati indítvány elutasítása indokolt. A főügyészségi álláspont szerint a NAIH feljelentésében, mellékletében a 2017. október 13-án keltezett NAIH/2017/148/98. számú határozata alapján a nyomozó hatóság okszerűen következtetett arra, hogy a házkutatással érintett személyi körben a bizonyítási eszközök megtalálása érdekében szükség lehet motozásra is. Mivel erre nem került sor ezért ezzel kapcsoltban jogsérelem sem következett be.

A nyomozó hatóság következtetése okszerű volt abban a tekintetben is, hogy a NAIH által lefoglaltaknál szélesebb körben találhatók bizonyítási eszközök a házkutatás helyszínén. A NAIH több határozata utal arra ugyanis, hogy "a kötelezettek nem biztosítottak adatkezelés részleteinek megismeréséhez elegendő információt".

Hivatkozott arra is a főügyészség, hogy a Egyéb érdekeltek megszegték az őrizetükben hagyott dolgok használatának tilalmát, amelyet a NAIH írt elő számukra. Ekként a nyomozó hatóság a feltalált adathordozók jelentős száma és adattartalmának nagy mennyisége miatt lefoglalást hajtott végre az információs rendszerben tárolt adatok megőrzésre kötelezés helyett.

Az átirat kiemelte, hogy a kémkedés és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő nyomozásban vizsgált bűncselekmények büntetési tétele, tárgyi súlya magas, ezért a kényszerintézkedés kapcsán az alapjogok korlátozása szükséges és arányos volt, különös tekintettel arra, hogy a vizsgált cselekmények kapcsán megsérült a személyes adatok védelméhez való jog, illetve az információs önrendelkezési jog kapcsán az érintettek emberi méltósághoz való joga is.